Búcsúztatója 2013. február 22-én, 14 órakor lesz a Deák téri Evangélikus Templomban.

Dr. Balázs György Széchenyi-díjas mérnök, professor emeritus, a műszaki tudomány doktora, Budapest Főváros Díszpolgára 1926. június 24-én született Rábaszentandráson kisparaszti családban. A Pápai Református Kollégiumban 1946-ban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerzett jeles minősítésű híd- és szerkezetépítő mérnöki oklevelet. 1950-ben a II. sz. Hídépítési Tanszékén tanársegédként kezdett dolgozni. A tanszéket 1963-ban kettéosztották, ő az Építőanyagok Tanszékre került. 1963-ban lett kandidátus, 1965-ben nevezték ki docensnek. 1976-ban tanszékvezetőnek választották, amit 65 éves korában, 1991-ben adott át. 1982-ben A betonstruktúra elemzése című értekezésével megszerezte a műszaki tudomány doktora fokozatot. 1984-ben kinevezték egyetemi tanárnak. 70 éves korában ment nyugállományba, de tanszéki és szakirodalmi munkáját azóta is folytatta.

Az oktatókkal szemben támasztott hármas követelményt – legyen jó oktató, jó kutató és jó közéleti ember – Balázs professzor úr élete során mindig teljesítette.

A II. Hídépítéstani Tanszéken az esti és levelező graduális képzésben tartott előadásokat 1956-tól, az Építészmérnöki Kar nappali tagozatán 1964-tól, a szakmérnökképzésben 1961-től. Oktatóként mindig korszerű ismereteket adott át, a kutatni vágyó hallgatókat bevezette a TDK-munkába, ezt hosszú időn át kari és egyetemi szinten is irányította. Kutatóként több pályázaton nyert, így vezette az MTA által gondozott szilárdtestek kutatásán belül a beton makro- és mikroszerkezetére vonatkozó témát, OTKA kutatásokat (betontartósság, kloridion-szennyezés, kloridion megkötő képesség), OMFB pályázaton elnyert kutatásokat (pl. vasbetonszerkezetek légszennyezés okozta korróziója) és az építőipari vállalatokat is rávette arra, hogy a kutatást finanszírozzanak.

Közéleti emberként igen sok testületnek volt aktív tagja, így pl. az MTA Építéstudományi Bizottságának, a MTESZ tagegyesületeinek (ÉTE, KTE, SZTE).

Kiemelkedő szakirodalmi tevékenysége, eddigi élete során 18 egyetemi jegyzetet, 11 könyvrészletet, 13 Mérnöktovábbképző Intézeti jegyzetet és 28 szakkönyvet írt, ezek közül nyolcat az elmúlt öt évben. Könyvei közül világviszonylatban is első volt a Betonszilárdítás (1968) és a Vasbetonelemek kapcsolatai (1977). A Palotás Lászlóval együtt szerkesztett Mérnöki szerkezetek anyagtana 3. (1980) könyvben 30 ív az ő munkája. Az Építőanyagok praktikumot (1983) ma is sok mérnök használja, mivel az anyagokra vonatkozó vizsgálati és gyakorlati tudnivalókat is tartalmazza. A Beton és vasbeton című könyvsorozatban összefoglalta a beton és vasbeton történetét. 50 éves betonkutatásainak új eredményeit Barangolásaim a betonkutatás területén című könyvben (2001) foglalta össze. Dr. Tóth Ernővel szerkesztette a Beton- és vasbeton szerkezetek diagnosztikája I. (1997), II. (1998) című könyveket. Társszerzőkkel (dr. Kovács Károly, dr. Balázs L. György és dr. Farkas György) írta a Beton- és vasbeton szerkezetek védelme, javítása és megerősítése című könyvet (1999) és szerkesztette a II. kötetet (2002). E négy könyv egyben tankönyv is. Továbbá könyvet írt nagy elődökről, Mihailich Győzőről és Palotás Lászlóról, immáron négy kötetben tett halhatatlanná sok építőmérnököt a Műegyetemen végzett építőmérnökök és munkásságuk könyvsorozatban. Mindegyik kötet az utóbbi öt évben jelent meg. A Különleges betonok és betontechnológiák sorozat három kötete 2007-ben, 2009-ben és 2010-ben jelent meg, ezekben a különböző betonokat és betontechnológiákat és a beton tartósságával kapcsolatos ismereteket foglalta össze.

2012-ben Budapest Főváros Díszpolgárává választotta.

Dr. Balázs György a 85. születésnapján Dr. Lovas Antal dékánnal

(Fotó: Philip János)