Habsburg József nádorra, a Műegyetem egykori elődjének elkötelezett támogatójára emlékeztek az intézményben február 25-én.

A bensőséges hangulatú ünnepségen Habsburg Mihály és felesége a család, Dr. Péceli Gábor rektor az egyetem képviseletében helyezte el az emlékezés koszorúját a központi épületben található szobornál. Habsburg Mihály ünnepi beszédében kiemelte, hogy ükapja a király utáni második legnagyobb méltóságot viselve szolgálta Magyarország ügyét fél évszázadon keresztül.

Dr. Péceli Gábor rektor méltatta a rendkívüli kreativitással sok mindent elindító József nádor tevékenységét. Hangsúlyozta, az évről-évre megtartott ünnepségen meghatározó jelentőségűnek tartja Habsburg Mihály jelenlétét, aki személyes példamutatással hitelesen mutatja meg, hogyan lehet magyar ügyeket támogatni, illetve a családi hagyományokat továbbvinni.

József nádor erőteljesen támogatta a hazai mérnökképzést, így a műszaki felsőoktatás egyik legkorábbi intézménye egy ideig nevét is viselte, belőle fejlődött ki a mai Műegyetem. Erre emlékezve 1912-ben avatták fel mellszobrát a főépület aulájában. A műalkotás, amelyet Turi Jobbágy Miklós szobrászművész készített, a második világháború idején eltűnt, csak jóval később, 1997-ben bukkantak rá véletlenül az egyetem pincéjében. Az elveszett márványfejet Bodó Csaba szobrászművész, a BME OMIKK munkatársa alkotta újra, majd 1999-ben ünnepélyes keretek között avatták fel régi-új helyén. Azóta a család és az egyetem minden évben megemlékezik József nádorról, aki „Habsburgnak született és magyarnak halt meg.”