Pechan Rudolf, a Műegyetemi Zenekar koncertmestere vall közös sikerekről, személyes elkötelezettségről a zenekar április 23-i műegyetemi koncertje előtt.

Aki bekerül ebbe a zenekarba, megérzi az amatőr zenészeket összetartó majdnem 120 éves hagyományt, és elkerülhetetlenül részesévé is válik – összegezte a közös zenélés élményét Pechan Rudolf.

A koncertmester számos alkalommal tapasztalta, hogy ha valaki egy idő után abbahagyja a zenélést, utólag sajnálkozva döbben rá, mennyire rosszul tette. Így arra buzdítja a Műegyetem mellett más felsőoktatási intézmények hallgatóit is, hogy tanulják a zenét, járjanak zenekarba, ne hagyják abba! Jussanak el az amatőr zenekari élményig. „Nagyon nagy ajándék, ha megismerhetik a zeneműveket belülről, sokkal nagyobb kötődést ad a zenéhez. Emellett olyan társaságba kerülnek, aminek igazi összetartó ereje van” – foglalta össze a fiatalok számára megfogalmazott üzenetét.

A jelenleg 70 fős zenekar egyharmada aktív műegyetemi hallgató, másik harmada itt végzett mérnök, a többiek más egyetemek hallgatói és a tagok közül néhányan teljesen más hivatást gyakorolnak. Van közöttük festőművész és sebészorvos is. A koncertmester nagy dolognak tartja, hogy egy amatőr szimfonikus zenekar ekkora létszámmal tud működni. Elmondta, hogy mindenki munka és tanulás mellett vesz részt a heti két alkalommal megtartott többórás, pergő ritmusú próbán. Pechan Rudolf hitvallásaként említi, hogy műegyetemista jelentkezőt mindenképpen befogadnak, és akkor is szívesen marasztalják, ha nehezebben veszi fel a próbák ritmusát. Fontosnak tartják a műegyetemi hagyomány ápolását és az együttmuzsikálás örömét, élményét. Akit befogadnak, annak természetesen zenei képzettséggel kell rendelkeznie, az utolsóként tanult előadási darabok erről például sokat elárulnak – avatott be a műhelytitkokba a koncertmester.

Pechan Rudolf örömmel említette, hogy a zenekar tavaly a BME gólyacédén, vagyis az elsőévesek részére készült ismertetőn is szerepelt. Így már az évkezdés előtt értesülhettek az új hallgatók arról, hogy a zenekar létezik és várja a muzsikálni vágyókat. Ennek örömteli következményeként tavaly szeptemberben több mint 10 új BME-s hallgató jelentkezett, köztük országos versenyt nyert harsonással. Mint mondta, korábban nem volt teljes fúvóskara a zenekarnak, most a tubától kezdve a harsonán át a kürtig mindenre több jelentkező is akad. Nálunk a fuvósoknak is van lehetőségük arra, hogy tovább játszhassanak, ha az alapfokú zeneoktatást és továbbképzést követően már nem folytatnak hivatásos zenei tanulmányokat, de nem akarják abbahagyni a játékot – emelte ki a zenekar működésének fontos sajátosságát a koncertmester.

Pechan Rudolf a sikereket ecsetelve büszkén említette, hogy a zenekar az egyik első fellépő volt a Művészetek Palotájában, annak megnyitását követően. A Carmina Burana-t adták elő közel teltház előtt. „Nekünk óriási élmény volt, amikor a profik beültek mellénk és együtt muzsikálhattunk velük. (Szenthelyi Miklós hegedűművésszel és az általa alapított Magyar Virtuózok Kamarazenekarral közösen játszottak – szerk.). Nagyon érdekes volt megfigyelni, melyik profi zenész hogyan viszonyul az amatőrökhöz” – emlékezett vissza a 2005-ben történtekre.

Szintén nagy büszkeséggel említette azt a karmesterválogató versenyt, amelynek a „technológiáját” ő találta ki. A zenekart éppen 10 éve vezénylő karmester, Köteles Géza máig emlékszik: igazi mérnöki precizitással választották ki a Műegyetemi Zenekar élére, Excel tábla, függvények, szavazólapok és tízféle szempont alapján – idézte vissza a múltat. Pechan Rudolf másik személyes hitvallása a zenekar abszolút demokratikus működtetése. Mint elmondta, a zenésztársadalomban a zenekarnak a karmester kiválasztásakor általában csak 3 szavazata van, de náluk minden egyes tag tölthetett ki szavazólapot, amelyekből pontosan kiderült, milyen egy jó karmester: megfelelő a próbatempója, jól használja ki a próbaidőt, megfelelő a kommunikációja a zenekarral, hatásos a szemkontaktus karmester és zenész között. Szóban és ütéstechnikában egyértelműen ki tudja fejezni elképzeléseit, zenei felfogása, kifejezőkészsége találkozik a zenészekével . Mosolyogva emlékezett vissza, hogy még Szilveszter éjszakáján is érkezett pályázati jelentkezés a 2002. december 31-ig meghirdetett kiírásukra. Köteles Géza érdemeit sorolva kiemelte, hogy a fiatal karmester irányítása alatt nagyon sokat fejlődött a zenekar az elmúlt évtizedben, emberileg és zeneileg egyaránt sokat kaptak tőle. Maga a karmester is úgy fogalmazott egy korábbi interjújában, hogy az ilyen energiák kölcsönösen működnek a zenekarban.

Egy-egy koncert műsortervét általában a karmester elképzelései alakítják. Az elmúlt időszakban elsősorban késő romantikus zeneműveket adtak elő, hogy a teljes fúvóskart foglalkoztatni lehessen. Többször a tagok kérésére is bővítették a repertoárt, például a nagysikerű Star Wars filmzenével. Az április 23-i hagyományos műegyetemi koncertjük műsorával a karmester újszerűt akart, és az opera, mint műfaj zenekari oldalról egészen más feladat a zenészeknek. Pechan Rudolf hozzátette, „a játszanivaló” talán technikailag könnyebb, de egészen másképp kell követni a karmestert. Mascagni Parasztbecsület című operájának egyfelvonásos, félszcenírozott változatát adják elő a kibővített Műegyetemi Kórus részvételével, operaénekesek közreműködésével. A Parasztbecsület kifejezetten romantikus, drámai történet, ilyen szempontból is jó választás – vélekedett a koncertmester.

A zenekar további terveiről megtudtuk, hogy november elején Brahms Német Requiem-jének előadását tervezik a pécsi Kodály Központban egy helyi kórussal közösen. Pechan Rudolf következetes törekvése, hogy a nagy figyelemmel kísért akusztikai gyöngyszemeket, azaz az új koncerttermeket kipróbálhassa a zenekar. Jövő tavasszal pedig koncertmesterségének 40. jubileumán Mahler I. szimfóniáját tűzték műsorra. Az ünnepi koncerten emellett Beethoven István király nyitányát is előadja a Műegyetemi Zenekar.

Boldogsággal tölt el, hogy a gyerekeim is zenélnek – árulta el Pechan Rudolf. Egyik fia a Pannon FiIharmonikusok szólamvezető csellistája, akit egy franciaországi fellépésen volt alkalma dirigálni is. Kisebbik lánya a BME hallgatójaként hegedül a zenekarban édesapjával.

„Az amatőr zenekari munka legnagyobb érdeme, hogy aki itt kezdi a zenekari műveket tanulni, még van ideje arra, hogy megismerje azokat hangról-hangra. Egészen más benyomása lesz a műről, mint a koncertteremben ülve. Belülről ismeri meg a művet és elkezdi imádni”.

(Fotók: Műegyetemi Zenekar)