Míg az ország déli részén csak nemrég tetőzött a Duna, a folyó Budapesten lassan visszatér a medrébe, az élet pedig a normál kerékvágásba.

Az árvízi időszakról és a hátralévő feladatokról Péhl Gábor műszaki főigazgatóhelyettest és Pintér Kálmán beruházási és karbantartási igazgatóhelyettest kérdezte a Műhely.

Hogyan zajlott a védekezés a BME-n?

P. G.: Megtörtént – szerencsére feleslegesen – az épületek biztonsági körbezsákolása, továbbá 40 nagy teljesítményű szivattyú működött. Felhasználtunk 20 köbméter homokot és több mint 1000 homokzsákot. Emellett a Karbantartó Üzem 15 emberrel volt a helyszínen, akik 12 órás váltásban dolgoztak. Ehhez jött hozzá a megerősített járőr- és portaszolgálat az egyetem épületeiben, illetve a Kollégiumi Osztályon, valamint magasabb készültségi fokozatban dolgoztak az Üzemeltetési Osztály, illetve a Telekommunikáció és Informatikai osztály munkatársai is.

Mekkora károkra lehet számítani?

P. G.: A végleges számokat még nem tudni. Ellenben úgy saccolom, hogy a védekezési kiadások és az elszenvedett károk összege nem lesz több 10 millió forintnál. Ezt a pénzt a BME a tartalékkeretből állja, viszont a kormánytól ígéretet kaptunk, hogy az összes árvízzel kapcsolatos költséget megtérítik.

Volt-e bármilyen fennakadás az árhullám miatt?

P. G.: Az AE épületet – annak védhetetlensége miatt – le kellett kapcsolnunk az elektromos hálózatról, így ez az ingatlan még napokra kieshet, hiszen csak a falak száradása és károk felmérése után helyezhetjük újra üzembe a rendszert. Valamint 1-2 napos csúszásra lehet számítani a jelenleg zajló felújítási munkálatoknál a CH és a K épületben, mivel azokat ideiglenesen leállítottuk. Ugyanakkor a hallgatók alig érezhették az ár hatását, mivel az egyetem informatikai hálózata némi sávszélesség-csökkenéstől eltekintve működőképes maradt, ezért az oktatást és a szolgáltatásokat nem hátráltatta az árvíz.

Felületes szemlélőként nézve a BME-n nincs nagy baj. Mikor lett volna rosszabb a helyzet?

P. G.: A folyó a várt magasságon, 891 cm-en tetőzött Budapesten. Viszont a becslések mindig egy +/- 30 cm-es hibahatárral dolgoznak. Mindez azért fontos, mert ha ennyivel magasabb lett volna a vízszint, az komoly károkat okozhatott volna például a Nukleáris Technikai Intézet berendezéseiben. Emellett veszélyeztette volna a Stoczek épületet, a frissen elkészült D csarnokot és az egész campus közlekedését, mivel az egyetem esővíz csatornarendszerének egy része közvetlen összeköttetésben van a Dunával, így árhullámok esetén visszaduzzad, a víz pedig feltör a Műegyetem területén. Kellemetlenségekkel járt volna, ha a Csatornázási Művek előrejelzése szerint a CH és K épületeket le kell kapcsolni a közműhálózatról, ám erre a lépésre nem került sor. Végül, ha a korábbi évekhez hasonlóan nem sikerül időben kiüríteni néhány pincét, akkor eláztak volna az ott lévő értékek.

Milyen feladatok vannak még hátra?

P. G.: A felszíni védekezés mondhatni befejeződött. A homokzsákok hamarosan elszállításra kerülnek, mivel veszélyes hulladéknak számítanak. A talajszint alatti munka ugyanakkor jelenleg is tart, sőt, ahogy ázik át a föld, újabb és újabb helyszíneken van szükség beavatkozásra. Így a hétvégéig még folyamatos készenlétben leszünk. Ezt követően következhet a kárfelmérés, fertőtlenítés, szárítás, sérülések kijavítása.

Országunk időjárása egyre szélsőségesebb, így nem zárható ki, hogy lesznek még hasonló, vagy akár nagyobb árvizek a jövőben. Ennek fényében szükség van-e az egyetem védelmi protokolljának felülvizsgálatára, módosítására?

P. G.: Igen is és nem is. Ami a gátakat illeti, azok még jóval nagyobb ár esetén is megóvják a BME-t. Esetünkben tehát nem az a kérdés, hogy bejön-e a víz, hanem az, hogy feljön-e a víz? Vagyis azt kell megvizsgálnunk, hogy a csatornarendszert hol kell megerősíteni, bővíteni és a veszélyeztetett épületek pinceszintjeiből a technológiát áthelyezni. Összességében azt gondolom, hogy ez az extrém vízállás meg is nyugtathat minket, hiszen ki tudtuk védeni. De volt negatív meglepetés is, például az A épület kapcsán. Ugyanis ide terveztük áttelepíteni a BME tartalék informatikai rendszerét, mivel itt még sosem okoztak problémát az áradások. Azonban a kiszemelt helyiségekből most 5. napja szivattyúzzuk a vizet. Így ezeket a terveket újra kell gondolni.

Szintén problémás a frissen felújított V1 épület, amelyben ugyan nem esett kár, de megvédése igen sokba került. Ide erősebb védekezési kapacitást kell telepíteni a jövőben. Az AE épület sorsa fogósabb kérdés. Abban egyetérthetünk, hogy az nem állapot, hogy minden nagyobb árhullámnál le kell zárni. Tanácsos lenne a tervezett fejlesztésekbe az elektromos rendszer korszerűsítését is integrálni, ám erről még nincs döntés. Több épületben szóba jöhet a szigetelés feljavítása, úgynevezett zsompok kialakítása, amik olyan mélyedések, ahol a betörő víz összegyűlhet, és így a szivattyúkkal a talajszint alatt tarthatjuk a vízszintet. Végül gondot jelent az egyetem gőzrendszere, amelyet 750 centiméteres vízállásnál le kell állítani, mivel csőalagútja víz alá kerül. Ezt nem lehet megvédeni, így napirenden van a hálózat megszüntetése, lévén létezése mára szükségtelen. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor erre a 2015-16-os esztendőben kerülhet sor.

Kit kell keresni, ha vízbetörést észlelünk?

P. K.: Minden ilyen esetben az egyetem központi diszpécserszolgálatát (061/463-4444) kell hívni, akik eljuttatják a bejelentéseket az illetékes kollégákhoz.

Az interjút Kunovics Gergő készítette, megjelent a muhely.com oldalon 2013. június 13-án.

Fotó: Tóth Máté