Faigl Ferenc és Pokol György. Egy leköszönő és egy új vezető egy olyan kar élén, amelynek még mindig jelentős ipari kapcsolatai és saját bevételei vannak. Kari helyzetkép a vezetőváltás után.

„Dékáni pályázatom hangsúlyos motivációja a Kar hazai és nemzetközi szakmai tekintélyének, a vegyészmérnök-, biomérnök- és környezetmérnök-képzésben betöltött országos vezető szerepének megőrzése, a hozzánk bejutó tehetséges hallgatók szakmai kibontakozásának elősegítése az oktatási és kutatási színvonal folyamatos emelésével.” (részlet Faigl Ferenc pályázatából)

Pokol György egy teljes évtizedet töltött a kar első embereként. Milyen nyomot hagy maga után?

Pokol György: Ezek nem békeévek voltak, és szinte minden évben volt újításunk. Bevezettük és azóta már felül is vizsgáltuk a kétfokozatú lineáris képzést, a BSc-t és az MSc-t. Ekkor zajlott a metróépítés, megsérült a karunk épülete (a CH épület – a szerk.). Akadt vele vitánk elég: a károsodás felmérésétől a felújítások megindításáig. Az elmúlt évtized alatt történt, hogy a gazdálkodási nehézségeink miatt csökkenteni kényszerültünk a létszámot, a létesítményeink területét, összevonni korábbi tanszékeinket, hogy megfeleljünk az egyetem jelenlegi gazdálkodási feltételeinek. Végül is, ami rajtunk múlott megtettük, áramvonalasabbak lettünk és egyensúlyban van a kar. Együtt dolgoztunk ezen, hiszen a 10-ből 8 évben Faigl Ferenc tanár úr dékánhelyettesként segítette a munkámat, és éppen a gazdasági ügyekért felelt. 2011-12-re eljutottunk oda, hogy kijöttünk a költségvetési támogatás összegéből. Ritkaságszámba ment, hogy a saját bérünkön és annak közterhein kívül maradt egy kis forrásunk a működésre is. A vegyészet ugyanis drága szakma. Korábban örültünk, hogy ha a munkatársaink fizetésére volt fedezet. Ahhoz, hogy telefonáljunk, működtessük a hallgatói laborokat, kutassunk, ahhoz nekünk külön kellett pénzt szerezi a versenyszférától, illetve pályázatokkal. Ehhez tartozik még, hogy mi idejében indultunk a mesterszakokkal, és nemcsak az alapszakok folytatásait tartottuk fontosnak (vegyészmérnök, biomérnök, környezetmérnök). Gyógyszervegyész-mérnököket, műanyag- és száltechnológiai mérnököket is képezünk. Van is érdeklődés az MSc szakjaink iránt. Tehát, amikor éppen mindent elvégeztünk, és kezdtük jól érezni magunkat, akkor jött a központi felsőoktatási támogatás drámai csökkentése az elmúlt 2 évben. Lényegesen kisebb intenzitással támogatják a kutatóegyetemi létünket is. Megint nehéz helyzetben vagyunk. De az állandóra felvettek közül senkit nem kellett még elküldenünk.

Sikerült a minimumcsomag után új pályára állítani a kart?

Pokol György: Igen, és ebben mi ketten, akik itt ülünk, együtt vettünk részt. Az első két évben volt a minimumcsomag, amikor éves követelményeket szabtak, és az egyetem még adott egy kis plusz pénzt ahhoz képest, amit kiszámoltak nekünk, mert a nagyon szigorú előírásokat nem lehetett egy év alatt teljesíteni. Ezt követően a rektorral és megbízottjával megállapodtunk egy négyéves „konvergencia programban”, amit a Szenátus fogadott el, és mi az utolsó szögig végrehajtottunk. Az egyetem is tartotta a szavát. Stabilizálódott a kar helyzete, nem fenyegetett a fizetésképtelenné válás veszélye. Szerencsére a saját bevételeink (ipari szerződések, pályázatok, és amíg még volt szakképzési hozzájárulás) megfelelő arányban jöttek, és ez az érintett időszakban több volt, mint a karra jutó központi költségvetési támogatás.

Faigl Ferenc: A kar helyzete ugyan valóban stabil, de az utolsó másfél év negatív irányba billentette a mérleg nyelvét. 2011-ben még 1,2 milliárd forint volt a kar saját bevétele, miközben a költségvetési támogatás 610 millió forint volt. Tavaly már alig érte el a 860 milliót a saját bevétel. A központi támogatás pedig 580 millióra csökkent. Még mindig több a saját bevételünk.

Dékán Úr, nehéz feladat ennyi idő után új vezetőként a kar élére állni?

Faigl Ferenc: Pokol dékán úr nagyon jól végezte vezetői feladatát, és nehéz lesz a nyomába érni. Nyolc éven át együtt dolgoztunk, próbáltam ellesni a fortélyokat, de így is bele kell tanulnom. Érzem a feladat súlyát, de optimizmussal és lelkesedéssel kezdem. Kértem a dékánhelyettesek segítségét, és a kar minden dolgozójáét is, hiszen ez csapatmunka. A kar hangulata bizakodó a kiegyensúlyozott a gazdálkodás és a folyamatos hallgatói túljelentkezés okán, de a „konvergencia program” 2007-től 2010-ig oda vezetett, hogy itt mindenkit csúcsra járatnak. Túl vannak terhelve dolgozóink. Jó lenne, ha többen lennénk. Elfáradtunk, és örülünk a nyárnak.

A vegyészet drága szakma, ahogyan Pokol dékán úr a fentiekben fogalmazott. Az anyagigényessége miatt költséges vagy más oka is van ennek?

Pokol György: Anyagigényes, biztonságigényes és élőmunka-igényes. A laborokba nemcsak azért kell sok oktató vagy doktorandusz, aki a tanárnak-kutatónak segít, mert a diákokra figyelni kell, hanem a veszélyek elkerülésére is. A biomérnökösködés és a vegyészmérnökösködés is veszélyes szakma. Hely kell hozzá, létesítmény kell hozzá, ahol semmi egyéb tevékenységet nem lehet űzni. Nem lehet valakit beültetni például egy szerves kémiai preparatív laborba, hogy ott írja a diplomamunkáját az asztalnál, mert ott veszélyes anyagokkal dolgoznak.

Ki lehet jelenteni, a BME VBK a Műegyetem leginkább anyagigényes, és ez által a legdrágább kara?

Pokol György: Mi úgy gondoljuk, hogy ez így van, még ha nem is ért velünk egyet mindenki. Az egyetem abból indul ki, hogy ez nehezen mérhető. Máshol is van nagy területű labor, pl. a Gépészkaron. Másutt is kellenek anyagok, eszközök. Az egyetemi gazdálkodás a műszaki terület normatíváit veszi alapul. Így mi rosszul járunk a költségeinkhez képest. Másfelől az elmúlt 8 év költségvetési rendszerének nagy erénye, hogy minden szám nyilvános, utána lehet járni. Nehéz helyzetben, mint amilyen most a miénk, könnyebb megoldásokat találni az adatok és irányok teljes ismeretében. Az a tapasztalatom, hogy az egyetem be is tartja a Szenátus által hozott költségvetési szabályokat.

Érdemes hozzátenni, hogy ezen a „legdrágább” karon egy olyan tudományágat művelnek, amely a jelen és a jövő egyik legfontosabb és legfelkapottabb irányzata.

Faigl Ferenc: A kar szerencsés helyzetben van, hiszen nagymértékben támaszkodik a nemzetközi hírű magyar gyógyszeriparra. Valamennyi gyógyszergyárral van kapcsolatunk, komoly támogatást kapunk. További jelentős támogatóink az olajipari, a műanyagipari cégek, előbbiek között a Mol Nyrt., valamint az élelmiszeripar. A helyzetünket azonban nehezíti, hogy elmúlt évek válságában a cégek pénze is megcsappant, és a szakképzési járulék terhére közvetlen fejlesztési támogatás már nem adható. Ez utóbbi évi 120 milliót vesz ki a zsebünkből. Az ipar támogat bennünket, de a csatornák, amelyeken ezt meg tudja tenni, szűkülnek. Törekszünk újabb és újabb együttműködéseket felderíteni, további munkakapcsolatokat kiépíteni.

Megállapítható, hogy az új dékáni ciklusban a BME VBK vezetése arra helyezi a hangsúlyt, hogy tovább élénkítse kapcsolatait a versenyszférával?

Faigl Ferenc: Fontos szempontnak tartom, és eddig is így volt. Tavasszal együttműködési szerződést kötöttünk az Egis-szel, éppen egy másikat készítünk elő a MOL-lal.

Pokol György: Mind az egyetem, mind az ipari partnerek szorgalmazzák az együttműködést. Képtelen dolognak tartom, hogy ha egyszer létezik szakképzési járulék, helyesen, az utánpótlás kinevelésére, és ezt a cégektől le is vonják, akkor olyan cégek, mint a Richter, a Mercedes vagy a MOL nem érvényesítheti azon szándékát, hogy melyik felsőoktatási kart szeretné támogatni, és hogy oda teheti a pénzt, ahonnan a neki megfelelő szakembereket várja és kapja. Ehelyett a központosított rendszerben egyáltalán nem biztos, hogy oda megy a támogatás, ahová szánták. Ezek a vállalatok közvetlenül is adnak nekünk támogatást, de eddig erre pluszforrásként tekintettünk. A szakképzési támogatás egy alap volt korábban, ami most nincs. Ezt nem tudtuk sehonnan pótolni.

Melyek a kar fő kutatási irányai? Úgy tudni, hogy a komplex tudományág is sokat változott az elmúlt években.

Pokol György: A tudományterületünk ma is egyre tágul. A világban is az figyelhető meg, hogy a vegyészet nagyon nyitott a biológia, a biotechnológia irányába. A biológia a mindennapi életben is megkerülhetetlenné vált. Tény, hogy régebben is oktattunk élelmiszeres tárgyakat: például élelmiszer-analitikát, élelmiszer-technológiát. 1993-ban hoztuk létre az önálló biomérnök szakot. 2006 óta a kar nevében is megtalálható a biomérnöki jelző. Nagyon sokat változott a gyógyszerfejlesztés is. A mai gyógyszerek már nemcsak kismolekulákat tartalmaznak, hanem nagymolekulákat is.

Faigl Ferenc: A gyógyszeriparban egyre csökkent az elmúlt évtizedben a piacra vitt új kismolekulás (500-600 Da alatti móltömegű) hatóanyagok száma. Ez visszavezethető a szigorodó törvényekre és a kutatási módszerekre egyaránt. A biotechnológia irányába nyitottak a gyógyszerfejlesztők: fehérje alapú nagymolekulákkal próbálnak eddig kezeletlen betegségeket gyógyítani. Magyarországon is ez történt. Az autoimmun betegségek, daganatok ellen jók például a monoklonális antitesteknek nevezett vegyületek. Úgy vélem, hogy hosszú távon beáll majd egy egyensúly, és szükség lesz mind kismolekulás gyógyszerekre, amilyen pl. az aszpirin vagy az antibiotikumok, mind a nagymolekulás hatóanyagokra.

Pokol György: A legfontosabb kutatásaink a gyógyszeriparhoz kapcsolódnak, az után következik a vegyészmérnöki területen az olajipar, a vegyipar, az anyagtudomány. A gyakorlatban alkalmazható eredményeket hozó területeink a műanyagok és a biológiai anyagokra épülő műanyagok fejlesztése, a felületek korróziós védelme, a szenzorok, új intelligens anyagok kidolgozása, amelyek például napfényre, hőre, villamos hatásokra változtatják a tulajdonságaikat. A tudományág „szolgálója” pedig az analitikai kémia, ami történetesen az én szakmám. A biomérnöki területen a laboratóriumi és ipari biotechnológia, az élelmiszertudomány, élelmiszerbiztonság és a biomassza hasznosítása emelhető ki. A környezetvédelem témai mind a vegyészmérnöki, mind a biomérnöki területen jelen vannak. Amitől ez egy mérnöki kar – és nem, mondjuk, egy tudományegyetemi vegyészkar – az, hogy itt technológiai, és nagy ipari szintű, műveleti területeken is komoly munka folyik.

Közelebb vannak az alkalmazott kutatásokhoz és az ipari igények kielégítéséhez, mint a legtöbb más tudományterületű kar?

Faigl Ferenc: Igen, így van. Hozzátenném, hogy a karon zajló kutatásokról már nem is lehet megmondani, hogy pontosan melyik tudományághoz tartoznak. Nincs tisztán anyagtudomány vagy gyógyszerkémia. A gyógyszerek készítménnyé alakításához rengeteg anyagtudományi ismeret szükséges, mint ahogyan a gyógyszeres célzott terápiák kidolgozásához is. Több tanszéken is folynak ilyen kutatások. A kar kutatóegyetemi aktivitáshoz kapcsolódó fő tudományos iránya a biotechnológia és egészségvédelem, valamint a nanotudományok. A klasszikus kémiai reakcióktól kezdve a biotechnológián át az anyagtudományokig minden együtt van. A jövő kihívásának látom, hogy hogyan tudunk együttműködni, nemcsak karon belül, hanem más karokkal, valamint az iparral és más intézményekkel. Ez hozzájárulhat ahhoz is, hogy a saját bevételünket növeljük pályázatok és ipari megrendelések útján. Az eredményes kutatások végzéséhez egyre inkább szükséges az ún. kritikus tömeg. Az egyszemélyes kutatócsoportok ideje lejárt. Minél többen össze tudnak fogni, annál nagyobb kutatási potenciált lehet felmutatni és jelentősebb pályázati összegeket nyerni.

A legutóbbi kutatóegyetemi konferencián, amely a Számoljon velünk! címet viselte, az egész vegyészkari szekciót a géntechnológiai kutatásoknak szentelték. Ennyire fontosnak tartják?

Pokol György: A géntechnológia különböző aspektusai jelen vannak a kari kutatásokban. Lehet DNS-t szekvenálni, fehérjéket analizálni. Az Alkalmazott Biotechnológiai és Élelmiszertudományi Tanszéken létrejött egy szerkezeti biológiai laboratórium. Fehérjék szerkezetének elemzését végzik igen korszerű röntgendiffrakciós berendezéssel. Génmódosított élelmiszerekkel nem foglalkozunk. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy a hallgatóink, akik még 50 évig a pályán lesznek, értsék, hogy mi ez, mire kell figyelni. Nekünk az a dolgunk, hogy a fiatalokat felkészítsük, akár olyan szempontból is, hogy meg tudják idővel találni egy adott élelmiszerben például a génmódosított kukoricából származó adalékot.

Faigl Ferenc: Fontosnak tartom a biotechnológiai kutatások erősödését a következő években. Ez is olyan terület, amit csak együttműködésben tudok elképzelni. Igen jó kapcsolatot ápolunk a Semmelweis Egyetem bizonyos tanszékeivel, az MTA Enzimológiai Intézettel, az MTA Természettudományi Kutatóközponttal. Így képesek leszünk korszerű kutatási eredményeket felmutatni és a hallgatóinkat a megfelelő ismeretekkel felruházni, hogy megállják a helyüket.

Van MTA kutatócsoport a karon?

Faigl Ferenc: Két kutatócsoport nyert el MTA támogatást, az egyik a Szerves Kémiai és Technológia Tanszéken van, és magam vezetem (Szerves Kémiai Technológia Tanszéki Kutatócsoport – a szerk.), a másik pedig a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszéken, Horvai György professzor vezetésével (Műszaki Analitikai Kémiai Kutatócsoport – a szerk.). Ezen kívül a korábbi Kémiai Kutatóközponttal kötött megállapodás alapján közös Polimerfizikai Kutatócsoport működik Pukánszky Béla professzor irányításával. Szeretném, ha a kiváló professzoraink minél többen pályáznának, hiszen az Akadémia most évente hirdeti meg ezt a lehetőséget. Az MTA nemcsak kutatási tevékenységet finanszíroz ezzel, hiszen a kutatók oktatnak is, így enyhítik a létszámhiányunkat. Ezek a kutatócsoportok jól illeszkednek a tanszékekhez, közös pályázatokban vesznek részt, ipari megbízásokat hoznak. Támogatom, hogy minél szorosabbra fűzzük a kapcsolatot az Akadémiával. Itt említem meg, hogy az idei Lendület pályázaton két fiatal docensünk, Gyurcsányi E. Róbert és Kállay Mihály nyert el öt évre szóló támogatást. (A két Lendületes kutatóval készült interjúinkat itt és itt olvashatják.)

Kívülállóktól lehet időnként hallani, hogy az oktatásban egyetlen kevéssé sikeres lépésük volt: a környezetmérnök-képzés.

Pokol György: Ezzel valóban komoly gondunk van, de kudarctörténetnek azért nem nevezném. A környezetmérnökök képzése Veszprémből indult, mi később csatlakoztunk. Arra számítottunk, hogy ebben a képzésben óriási előny lesz a Műegyetem sokszínűsége: minden kara részt tud ebben venni, és így komplex tudásra tesznek szert a környezetmérnök-hallgatók. Az eredménnyel nem lehetünk elégedettek. Nem oldottuk meg jól a sok érintett terület összekapcsolását. A hallgatóink időnként nem tudják, hogy ők hova is tartoznak. A környezet, mint hívószó ma már nem olyan erős, mint korábban, akár a cégek, akár az államigazgatás oldaláról. A környezetmérnökeink ma már nehezebben helyezkednek el, mint a többi vegyészkari diplomás. Több éve készülünk rá, hogy a környezetmérnöki oktatást „kifésüljük”.

Faigl Ferenc: Mindenképpen törődni kell a környezetmérnök-képzéssel. Úgy látom, hogy nagy érdeklődés övezi ezt a szakunkat is, főleg MSc fokozaton, de BSc-re is 150%-os a jelentkezés. MSc-s szinten az a probléma, hogy sokan jönnek külső intézményekből, nagyon egyenetlen tudással. Nálunk erős a kémiai alapozás. A képzés újragondolása már folyamatban is van, felzárkóztató tárgyak felvételét javasoljuk a külső helyekről érkezőknek. Tervezzük az MSc oktatás felülvizsgálatát, szeretnénk, ha kevesebb „bejárós” óra és több önfejlesztésre szánható szabadidő állna a hallgatók rendelkezésére.

A kar minden szakjára túljelentkezés van?

Pokol György: Igen, évek óta, szakmán belül is és a tudományegyetemekhez képest is, nálunk vannak a legmagasabb ponthatárok.

Pokol Dékán Úr, mihez kezd a dékáni évek után?

Pokol György: Állásom van a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszéken. Az elmúlt tíz évben is tanítottam és kutattam , de a munkaidőm több mint felét felét biztosan szervezéssel és vezetéssel, tehát nem közvetlenül a szakmámban töltöttem. Csodák nincsenek, ennek megvan a nyoma. Most több időm lesz a kutatásra, igyekszem ezt kihasználni.

Az új dékán hogyan képzeli az első néhány hónapot?

Faigl Ferenc: Intenzív munkával, készülve az őszi szezonra. A kutatócsoportomban tovább dolgozom alapkutatási és ipari megbízásos projekteken. Számítok a fiatal kollégák segítségére ott is, hiszen kevesebbet tudok jelen lenni. Aktivitásban és eredményességben szeretném megközelíteni Pokol dékán urat és számítok a tapasztalataira is. Csapatban dolgozva képzelem el a következő időszakot.

Pokol György: Egy kar irányítása olyan feladat, amelyre  a dékán személyisége rányomja a bélyegét. Nem azt kell megcélozni – még ha tetszett is az előd tevékenysége –, hogy az utódja pont úgy végezze a munkát, mert az úgysem sikerül. Mindenkinek vannak stílusjegyei, erős és gyenge oldalai. Nem lehet uniformizálni.

Kérem, mondjon egy-egy tulajdonságot, ami Önre illetve utódjára illik.

Pokol György: Faigl Ferenc tanár úr következetesebb, precízebb ember, mint én, nagyobb lesz a rend a karon, és ritkábban kell majd tüzet oltani. 100%-ig biztos vagyok abban, hogy kiválóan fogja vezetni a kart.

Faigl Ferenc: Bár úgy lenne!

Fotó: Philip János