2013. szeptember 23.
A Műegyetem 100. születésnapján köszönti a „földrengésbiztos vízipólóst”. Az egyetem egykori hallgatója, oktatója egyben a világ legidősebb olimpiai bajnoka is.
„Nincs titok, csak a tiszta, becsületes élet” – íme a századik életévét ma betöltő egykori műegyetemi hallgató, majd oktató hitvallása. Tarics Sándor szakmai sikereit Amerikában érte el, de Magyarországon tanult, és nem rejti véka alá, hogy itt szerezte meg azokat az alapokat, amelyekre a későbbiekben nagy szüksége volt. „Ezért hálás vagyok a Műegyetemnek” – mondta a BME vasdiplomás mérnöke, akinek nevéhez az első földrengésbiztos, rugós acélszerkezetű épület tervezése fűződik. Tarics Sándorral 2003-ban készített interjút Hencsei Pál sporttörténész, vegyészmérnök, a BME Szervetlen Kémia Tanszék nyugalmazott oktatója.
| Tarics Sándor 1913. szeptember 23-án született Budapesten. A műegyetemi építőmérnöki diploma megszerzése után (1936) a budapesti Városmérési Kirendeltség mérnöke lett. Oltay Károly professzor mellett is dolgozott a Geodéziai Tanszéken, ahol 1947-től magántanárként vett részt a mérnök-továbbképzésben. 1943-ban műszaki doktori címet szerzett. 1949-ben az Indiana állambeli Fort Wayne University, 1951-től a California Institute Technology professzora. 1951-ben San Franciscóban egy építészmérnöki irodában helyezkedett el: előbb a mérnöki tervezés vezetője, majd a vállalat elnöke lett. Működésük 35 éve alatt mintegy 500 építési tervük nyert kivitelezést kb. 1 milliárd dollár összköltséggel. Az iroda munkatársai készítették San Francisco új földalatti vasúthálózata több állomásának, számos kórháznak, templomnak, ipari létesítménynek, lakóháznak a terveit. Tarics Sándor vezetése alatt az iroda háromszor nyerte el az Amerikai Építészmérnöki Egyesület legmagasabb kitüntetését. A szakember az ENSZ földrengésügyi szakbizottságában is dolgozott. |
Építőmérnökként legnagyobb szakmai sikerének azt tartja, hogy munkatársaival a földrengésnek ellenálló épületek tervezésének új módszerét dolgozták ki és szabadalmaztatták. Az épületeket speciális rugós szerkezetekre helyezték, amelyek így a földrengéskor kicsit ki tudtak mozdulni. A Tarics-féle földrengés-szigetelő pogácsákat és azok változatait ma már széles körben használják középmagas épületeknél és autópálya-hidaknál. Többek között a Golden Gate-hídra felvezető autóutakat is ilyenek védik. „Az én épületemben még a víz sem loccsant ki a pohárból” – mesélt egy újságnak néhány éve arról, hogy egy japán 6-os erősségű földrengésnél is jól vizsgázott a találmánya. „Mégsem erre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy Alma Materem az Egyetemi Tanács tiszteletbeli tagjává fogadott” – tette hozzá.
| Tarics Sándor számos díj és elismerés birtokosa: Toldi Miklós érdemérem bronz fokozat (1940), Goethals érdemérem (1984), Toulmin érem (1987), a BME Egyetemi Tanács tiszteletbeli tagsága (2001), MOB-díj (2003), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011). |
A technikás csatárként elkönyvelt vízipólós máig a Berlinben nyert olimpiai aranyérmet tartja sportpályafutása legnagyobb sikerének. „A sport tanított meg arra, hogy az életben az igazi sikerekhez vezető út sikertelenségeken át visz” – nyilatkozta szintén néhány éve.
| Tarics Sándor 1929-től a Középiskolai Sportkörök Országos Központja, 1932-1945-ig a Magyar AC sportegyesület tagjaként vízilabdázott. 1933 és 1940 között hatszoros magyar válogatott volt. Műegyetemistaként négyszer lett főiskolai világbajnok (1933, 1935, 1937 és 1939). Az 1939-ben Bécsben nyert érmet sikerült megtalálnia a második világháborúban szétlőtt lakásuk romjai között, még egy lövésnyom is látszik rajta – mesélte Hencsei Pálnak. Tagja volt az 1936. évi nyári olimpiai játékokon, Berlinben bajnoki címet nyert magyar csapatnak. |
Hencsei Pál a bme.hu kérdésére elmondta, hogy legutóbb idén tavasszal beszélt telefonon Tarics Sándorral, akivel a tavalyi londoni olimpián éppen elkerülték egymást (az olimpiai bajnok Pekingben és Londonban is a Magyar Olimpiai Bizottság díszvendége volt – a szerk.). „Szerencsére jól van, bár manapság inkább már csak sétál, nem teniszezik, mint korábban” – tette hozzá a sporttörténész. Tarics Sándor nem tervezi hangos ünnepléssel tölteni a születésnapját, mert felesége a közelmúltban súlyos beteg lett. Az olmipiai bajnok legutóbb tavaly augusztusban járt Budapesten, és mások mellett találkozott Péceli Gáborral, a Műegyetem rektorával is.
B.K.
Forrás: Hencsei Pál: A Műegyetemtől a sport élvonaláig
Fotó: Philip János