Babarczi Péter, a VIK Távközlési és Médiainformatikai Tanszék adjunktusa a megbízható világhálóval kapcsolatos kutatásaiért kapta az idei Bolyai-ösztöndíjat.

„A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj megadja azt a biztonságot, ami az itthoni kutatáshoz szükséges” – fogalmazza meg a fiatal kiválóság, aki a doktori fokozat megszerzése után több hónapot töltött Amerikában és Kanadában posztdoktori kutatóként. Akkor még bizonytalan volt, nem látta olyan tisztán a jövőjét, mint most. Az MTA Lendület Fiatal Kutatói Programja volt az első lehetőség, hogy itthon tudja folytatni a munkáját, amelyhez a most elnyert ösztöndíj további támogatást jelent. A "lendületes” kutatócsoport 2012-ben jött létre. A kutatócsoport témája – megbízható világháló mindenkinek – igazi “kuriózumnak” számít, hiszen műszaki területről rajtuk kívül mindeddig (a Lendületet 2008-ban hozta létre az MTA – a szerk.) egyetlen csapat nyert. Vezetője, Tapolcai János már hallgatóként felfigyelt Babarczi Péterre, aki nagy örömmel dolgozik a kutatócsoportban. „Mindig igyekeztem a legtöbbet ellesni tőle. Ezért is jöttem haza Kanadából!”

Bolyai Kutatási Ösztöndíj pályázata szorosan kapcsolódik a "lendületes" kutatócsoport tevékenységéhez. Témája a hálózati kódolás többrétegű architektúrákban, ami már a Lendület pályázatában is szerepelt, de a Bolyai-ösztöndíj kapcsán „forrta ki magát teljesen”. Egy „jövőbe mutató” témáról van szó, amely az optikai hálózatok megbízhatóságával foglalkozik. „Kicsit matematikai jellegű feladat. Szakítva a hagyományos hálózati koncepciókkal elmegyünk a jövő internet irányába. Most az internet úgy működik, hogy az útvonalválasztókhoz érkezett csomagokat azok a célállomás felé továbbítják, pedig akár össze lehetne kódolnia különböző adatcsomagokat, amiket majd máshol kikódolnának” – magyarázza. Így a rendszer biztonságosabbá válhat, hiszen nem ugyanazt az adatot küldjük tovább, így ha valaki „lehallgatná” az adott vonalat, akkor sem tudná helyreállítani a küldött adatokat. A megbízhatóságot szolgálja, hogy ha elveszik egy csomag vagy megszakad egy adott kommunikációs csatorna, a csomagok egyszerűen helyreállíthatók a hálózat közbeavatkozása nélkül. További előnye, hogy így összességében töredék annyi sávszélességet foglalnak el az összeköttetések, ami a hálózat gazdaságosabb kihasználását eredményezné.

A tipikusan elméleti kutatásokon túl a hálózati labort az Ericsson cég támogatja, ahol „szeretnek működő dolgokat is látni. Jelenleg is tárgyalási fázisában vagyunk egy Európai Uniós projektnek, ami az ösztöndíj témámra épül. Előrelátható haszna, hogy egy évvel korábban el tudjuk kezdeni az elmélet gyakorlatba ültetését, és egy európai gerinchálózatban vizsgálhatjuk meg módszereink működőképességét.”

„A problémamegoldás iránti szenvedélyt már a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumban belém ültette Hraskó András matematika tanárom” – meséli Péter az iskolás éveiről. Győrfi László és Recski András professzorok hatására figyelme hamarosan a mérnöki problémák matematikai megoldása felé irányult. Már hallgatóként is számos díjat kapott. A legbüszkébb a Csibi Sándor ösztöndíjra, amit évente csak egy diák kaphat meg. Tudományos tevékenységét később a Nagysebességű Hálózatok Laborban (HSNLab) Kiváló doktorandusz címmel jutalmazták.

Babarczi Péter tudományos munkája mellett műszaki alapozó tárgyakat oktat a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karon. A mérnökmenedzsereknek tartott általános hálózati ismeretekbe a saját témájából megpróbálja átadni mindazt, ami „nagyobb érdeklődésre tarthat számot.” Külön örül, hogy szeptembertől a Lendület Kutatócsoportban egy volt hallgatójával dolgozhat közösen a témáján.

A Bolyai-ösztöndíj megpályázásával elsődleges célja egy „saját kutatási terület kialakítása, valamint a saját profil meghatározása” volt. „Szeretném a Műegyetemen folytatni kutatói munkám” – teszi hozzá. Az ösztöndíj olyan „pozitív visszacsatolást” jelent, ami jelzi, hogy „itthon is megvan az a környezet, az a lehetőség, ami a kutatáshoz szükséges, nem kell emiatt külföldre menni.”

M.A.

Fotó: Pintér Erik