A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából Eötvös József Koszorú kitüntetést kapott Zombory László, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék professor emeritusa.

A hivatalos indoklás szerint Zombory László „több évtizedes kiemelkedő oktató- és kutatómunkája, eredményes oktatás- és tudományszervezői tevékenysége, nemzetközileg is példaértékű szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként” vehette át a kitüntetést a Magyar Tudományos Akadémián.

"Mindig jólesik elismerést kapni, mert az igazolja az ember számára, hogy amit csinál, az sokaknak hasznos volt” – válaszolta a bme.hu kérdésére Zombory professzor, akinek szoros kapcsolata az egyetemmel immár több mint ötven évre nyúlik vissza. Itt végzett villamosmérnökként, majd a Műegyetemen kezdte oktatói pályafutását, és mérnökök generációit tanította. Az oktatást ma sem hagyta abba, elsősorban a mesterképzésben részt vevő és doktorandusz hallgatók számára tart speciális kurzusokat. Mára a tudomány- és oktatásszervezés fárasztó elfoglaltságát átengedte másnak. „Ez már inkább a fiatalok dolga. Ha tanácsot kérnek tőlem, szívesen adok, bár némi aggodalommal, hiszen nem biztos, hogy a változó körülmények között egy idősebb ember látja jobban a követendő lépéseket. A fiataloknak már más szempontjaik vannak” – hangsúlyozta a tanár úr.

A kutatással sem szakadt meg a kapcsolata. Bár manapság nincs olyan projekt, amely kifejezetten a nevéhez kötődne, kollégái munkáiban aktív részt vállal. „A kutatás mindig valami kíváncsiságból ered, és ez, ha csökken is a korral, nem múlik el. Vannak olyan területek, amelyek most is érdekelnek, ezek újdonságait, legfontosabb eredményeit ma is követem” – magyarázta a friss Eötvös-koszorús tudós. Ilyen terület például a nanoelektronika, amely a rendkívül szerteágazó nanotechnológia egyik ága, vagy részben ide sorolható a metaanyagok létrehozásának problematikája. Ez utóbbiak elektromágneses szempontból különleges tulajdonságú anyagok, felhasználásuk rendkívüli lehetőségeket nyújt. „Ezek olyan területek, amelyeket szívből ajánlanék minden fiatal kutatónak. Itt nagyon sok a tennivaló, akár életük végéig is kutathatnak” – tette hozzá a professzor.

„Meghatározó volt számomra, hogy a legendás professzor, Simonyi Károly tanítványa, majd kollégája lehettem – mesélte a díjazott a kezdetekről –, bár nem gondolkoztam azon, hogy kifejezetten hozzá kerüljek, ő volt az, aki kiszemelt a munkára.” Zombory László máig nagy tisztelettel emlékszik a professzor személyiségére, rendkívüli műveltségére és az oktatásban való igényességére. Nagyon szuggesztívnek tartották, érdekelték az emberek, a gondolatok, ha valakivel beszélt, az úgy érezhette, a professzor számára most ő a legfontosabb. „Főnökként nem volt követelő, az oktatás színvonalát leszámítva. Tisztelte a hallgatóit, ezért rendkívül precízen készült fel előadásaira, és már öt perccel előbb ott volt a folyóson, hogy a diákok lássák, az előadás komoly dolog, és ő erre energiát szán. Kollégáitól is jó néven vette, ha nem könyvből, hanem saját kezűleg írott jegyzetből tanítottak – idézte fel Simonyi Károly alakját, akinek híres, Elméleti villamosságtan című műve 12. kiadásának átdolgozásában éppen Zombory László segített.

A bme.hu kérdésére elmondta, hogy összetettnek látja az alsóbb szintű fizika- és matematikaoktatás problémáit. Úgy véli, hogy a fizika, mint a kézzelfogható dolgok tudománya, sokkal kevésbé tűnik érdekesnek ma, a rendkívüli módon elektronizálódó világban. Minden áramköri szinten folyik, azok a kis szerkezetek, amelyek a kezünkben vannak, mind működnek valahogyan. Ebben a gombnyomásra működő világban a fizika, amely a világ egyszerű működését, alapjelenségeit akarja leírni, háttérbe szorul. „Különös ellentmondás, hogy minél inkább felhasználóbarát valami, annál kevésbé érdekes a működése” – fejtette ki Zombory tanár úr, aki a másik problémának a tanáregyéniségek fogyatkozását látja. Egyre kevesebben mennek fizikatanárnak, de ennek az is oka lehet, hogy egyre kevesebb a hallgatóságot magával ragadó fizikatanár. „Ha nincs jó tanár, akkor az egész csak egy parttalan imamalom, hogy ezt meg kell tanulni, azt meg kell tanulni. Nekem még nagyobb szomorúság az, hogy az emberek nagy része számára a matematika tanulása egy gyötrő, rettenetes, fájdalmas, unalmas dolog, holott, ha jól tanítják, akkor a világ legérdekesebb területe lehetne. A matematika még csak nem is természettudomány, hanem az a tudomány, amely az emberi logikából fejlődött.”

Zombory László ma már több időt tölt otthon, családja körében. Szívesen foglalkozik két unokájával, szeret vitorlázni és ma már az olvasásra is több ideje jut. „Az aktív idő elfoglaltságai miatt nagy adósságok halmozódtak fel, ezeket az elmaradásokat most pótolom.”

H.A.

Fotó: Pintér Erik