2013. december 19.
Nagy sikerű interdiszciplináris előadásokat tartottak a Természettudományi Kar Matematika Intézetében az idei Alkalmazott Matematikai Napon.
Az első alkalommal megrendezett Alkalmazott Matematikai Nap 2013 elnevezésű rendezvény nem titkolt célja a hagyományteremtés. A BME Természettudományi Karának Matematika Intézetében szervezett program keretében a BME több karáról, az ELTE-ről, a CEU-ról, valamint az MTA SZTAKI-ból is érkeztek elismert előadók – köztük nyolc akadémikus –, hogy a matematika különböző szakterületeinek alkalmazását mutassák be a közönségnek. A nagy sikert aratott programról a hármas szervezőbizottság két tagjával, Horváth Miklós egyetemi tanárral, a BME TTK Matematika Intézetének Igazgatójával, illetve Domokos Gáborral, a BME ÉPK Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszékének egyetemi tanárával beszélgettünk.
Hogyan alakult ki az előadók végleges névsora?
Horváth Miklós: Igyekeztünk a programot úgy összeállítani, hogy minél színesebb „panorámát” mutassunk a hallgatók és az oktatók számára is. A mi matematikai képzésünk nem a tudományegyetemi koncepciót követi, hanem a matematika felhasználási területeit törekszik jobban bemutatni, a hallgatókat pedig abban segíti, hogy bármely munkahelyen szót értsenek egy másik szakma tolvajnyelvén is, képesek legyenek megalkotni az alkalmazás adekvát matematikai modelljét, valamint abban megfogalmazni és megoldani az alkalmazók kívánságainak megfelelő matematikai problémákat. Ennek megfelelően képzésünkbe beépítettük a technikai tudást elősegítő informatikai tárgyakat, vannak alkalmazói képességeket fejlesztő tárgyaink (témalaborok, amelyeket nem matematikusok tartanak, ill. modellalkotási szemináriumok), és számos konkrét alkalmazás alapjaiba bevezető tárgyakat is oktatunk. Folyamatosan dolgozunk képzéseink korszerűsítésén a változó társadalmi igények figyelembevételével. Az alkalmazott matematika egy színes világ, jó, fontos és hasznos terület, amelyre kiváló karrierek épülhetnek, ezt példázta a rendezvény előadóinak illusztris társasága számos akadémikussal.
Domokos Gábor: Olyan előadókat hívtunk a Műegyetemről több irányból, illetve kívülről, akikről tudjuk, hogy nagy kutatók, kiváló előadók és húzónevek. Az előadások mindegyike a kutatók főtémájára épült. Elismert tudósokat hívtunk meg, mindegyikük felkészülten érkezett, s a hangulatot látva még nagyobb impulzust kapott az előadásához. Ilyen színvonalú interdiszciplináris, spontán rendezvény nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára az Egyetemen, igazából bárhol lehetett volna a világon. Károlyi György (a BME TTK tudományos és nemzetközi dékánhelyettese - a szerk.) elévülhetetlen érdemeket szerzett a szervezésben, az alapötlet is tőle származik, hiszen a korábbi Alkalmazott Matematika Központ működtetésében is már aktív szerepet vállalt.
| A rendezvény kilenc előadásnak adott helyet: Kertész János (a BME TTK Elméleti Fizika Tanszékének egyetemi tanára, CEU) Terjedési jelenségek hálózatokon; Szász Domokos (a BME TTK Sztochasztika Tanszékének professzor emeritusa, az MTA alelnöke) Hőegyenlet newtoni mechanikából?; Scheuring István (az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszékének tudományos főmunkatársa) Nemlineáris közjó dilemma játékok: csalók és együttműködők együttélése; Szabó Zoltán egyetemi tanár (SZTAKI) és Bokor József (a BME KJK Közlekedésautomatikai Tanszékének egyetemi tanára, a SZTAKI tudományos igazgatója) Dinamikus rendszerek és irányítás: víz alatt, földön és levegőben; Györfi László (a BME VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszékének egyetemi tanára) Empirikus portfólió-stratégiák; Tapolcai János (a BME VIK Távközlési és Médiainformatikai Tanszékének egyetemi docense) és Rónyai Lajos (a BME TTK Algebra Tanszékének egyetemi tanára) Kombinatorikus problémák a távközlésben; Tarnai Tibor (a BME ÉŐK Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékének egyetemi tanára) Esztergályozott elefántcsont poliéderek; Vicsek Tamás (az ELTE Fizikai Intézet Biológiai Fizika Tanszékének professor emeritusa) Hogyan vezéreljünk egy repülő robotokból álló csapatot?; és Stépán Gábor (a BME GPK Műszaki Mechanika Tanszékének egyetemi tanára) Szabadságfokok, avagy robotok a mennyezeten címmel tartott előadást. |
Ki volt az Alkalmazott Matematikai Nap 2013 program célközönsége?
Horváth Miklós: Érdeklődő hallgatók és oktatók. Legtöbben természetesen a BME-ről érkeztek, de voltak vendégeink az ELTE-ről és más kutatóintézetekből is. A program az MTA Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatban is szerepelt, s bár 30-40 látogatóra számítottunk, közel 200 érdeklődő vett részt az előadásokon, végig teltházas prezentációk zajlottak, ami nagyon nagy siker, így a későbbiek folyamán bátrabbak leszünk már a szervezés fázisában is.
Volt-e korábban hasonló volumenű rendezvény az alkalmazott matematika témájában?
Domokos Gábor: Közel tíz évvel ezelőttre nyúlik vissza a Matematika Intézet által szervezett, alkalmazott matematika témájú workshop, ami évente, kétnapos programként működött Gödön. Más stílusú esemény volt, inkább műhelymunka, amely hasznos eszmecseréknek adott otthont a mérnökök és matematikusok között. Sajnos néhány év után a pénz és az energia is megfogyatkozott, azonban a mostani rendezvény egyik célja, hogy ez a műhelymunka újjáéledjen.
Melyek az alkalmazott matematika legfőbb területei?
Horváth Miklós: Ha végigmegyünk az előadások tematikáján, széles spektrumát láthatjuk e területeknek. Kertész János előadása a terjedési jelenségeket mutatta be, amelyek vonatkozhatnak betegségekre, számítógépes vírusokra, de akár a politikai pletykákra is. Scheuring István a szociológiai oldalát hangsúlyozta a matematikának, egy-egy társadalmi csoporton belül vizsgálva az együttműködők és a csalók arányának hatását a versengés eredményére. Szabó Zoltán és Bokor József az irányítás témáját dolgozta fel egy víz alatti rakéta példáján, amit egy buborék vett körbe, s így kicselezve a közegellenállást, gyorsabb előrehaladást tett lehetővé a rakéta számára. Tapolcai János előadásában a telefonhálózatokban előforduló vonalhibák felderítésének hatékony módszerét mutatta be, Tarnai Tibor pedig geometriai témában adott elő. Vicsek Tamás biológiai-fizikai szempontokat vizsgált, így például azt, hogy a hal-, illetve madárrajok együttmozgását hogyan lehet robotokkal szimulálni. Szász Domokos főként elméleti megfontolásokra hívta fel a figyelmet a hőegyenlet newtoni mechanikából való levezetése kapcsán, Györfi László pedig a pénzügyi befektetési stratégiákat mutatta be. Stépán Gábor egy EU-s pályázat nyertes témájaként arról mesélt előadásában, hogy a falra szerelt robotok a földön gurulókkal szemben milyen mechanikai problémákkal szembesülnek, s hogyan minimalizálhatók az ingások.
Milyenek az első visszajelzések?
Horváth Miklós: Jómagam maximálisan elégedett vagyok, és eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk.
Domokos Gábor: Az alkalmazott matematika talán a legfontosabb közös nevező az BME-n zajló minőségi kutatásokban, a nemzetközileg beágyazott kutatási témák mintegy fele köthető ide. Az előadásokon rotálódott a közönség, folyamatosan ki-be áramoltak az emberek, mindig tele volt a tanterem. A rendezvény bizonyította, hogy kívülről is felnéznek ránk, s ha van közös platform, az nagy erőt adhat a Műegyetemnek. Fontosnak tartom, hogy a Matematikai Intézet szerepet vállaljon az alkalmazott matematika népszerűsítésében, az azt művelő kutatók közötti eszmecsere segítésében.
Milyen távlati célokat tűztek ki maguk elé? Hagyománnyá válhat-e az Alkalmazott Matematikai Nap?
Domokos Gábor: Egy ilyen színvonalú előadássorozatot egy-két évente lehet megismételni, s természetesen szeretnénk a nagy sikerre való tekintettel jövőre is megrendezni, akkor már lesz hivatkozási alapunk is. Emellett szintén évente tervezzük lebonyolítani a PhD hallgatók és témavezetők workshopját, s gondolkodunk azon is, hogy a gimnazistákat, a vidékieket, de akár a nemzetközi előadókat is hogyan vonhatnánk be ezekbe a rendezvényekbe. Az alkalmazott matematika kohéziós pont lehet a Műegyetemen, reményeink szerint stratégiai kitörési pont,. Az egynapos rendezvény rendszeresítésén túl legfőbb célunk, hogy újjáélesszük a korábban működött Alkalmazott Matematika Központot, amely egy olyan virtuális központként működhet, amely hasznos lenne mind a matematikus, mind pedig a mérnök kollégáknak, de ugyanígy a hallgatók számára is. Olyan szellemi közösségként működhetne, amely az ismeretterjesztés, az együttműködések támogatása, illetve a szakmai rendezvények által kifelé is követendő mintát mutathat.
KeszlerP
Fotó: Halász Claudia