A tbc-baktérium fehérjéinek kutatásaira kapott Bolyai-ösztöndíjat Oláh Julianna, a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék tudományos munkatársa.

„Számítógépes kémikus vagyok és mindig is szerettem volna a kémiának olyan területével foglalkozni, ami közel áll a humán alkalmazáshoz, azaz a gyógyításhoz – válaszolta a bme.hu kérdésére az ösztöndíjas. A Bolyai-ösztöndíjhoz kapcsolódó kutatásaim során két olyan fehérje működését szeretném mélyebben megismerni, amely nagymértékben segíti a tbc-baktérium gyógyszerekkel szembeni ellenállását. A végső cél természetesen hatékonyabb gyógyszerek kifejlesztése, de a kutatásaim még a gyógyszertervezés előtti fázisra összpontosulnak.”

A tuberkulózis kutatása máig kiemelten fontos területe az orvostudománynak. A WHO és az Európai Unió is felismerte a probléma jelentőségét, utóbbi például 2008-ban önálló cselekvési tervet készített a betegség visszaszorítására. Bár a statisztika szerint az elmúlt évtizedekben csökkent a megbetegedések száma – a világon így is évente több, mint nyolcmillió ember fertőződik meg tbc-től, és közel másfél millióan bele is halnak –, ez a küzdelem még mindig nagy kihívás az elkövetkező évek gyógyítói számára. A betegség a világ egyes régióiban kiemelten súlyos gondot jelent, és Magyarországon is jelen van még. „Húsz másodpercenként hal meg valaki a világon tbc-ben” – idézte fel a fiatal kutató. „Nagyon nehéz gyógyítani a betegséget, és a korszerű kezelések során előfordul, hogy három-négy gyógyszert adnak egyszerre. Könnyen kialakul a rezisztencia, ezért folyamatosan szükség van új gyógyszerekre.”

A kutató által vizsgált fehérjék egyike a baktérium membránjának szintézisében játszik szerepet, ha ennek működését gátolni lehetne, a kórokozó nem tudná a membránját hatékonyan előállítani és sokkal sebezhetőbb lenne. A másik fehérje működése során hasonlóan hatékonyan segíti a baktérium ellenálló képességét. „Ezeket az élőlényeket igen nehéz gyenge fertőtlenítő szerekkel elpusztítani” – magyarázta Oláh Julianna. „Van egy olyan fehérjéjük, amely képes ezeket az oxidálószereket nagyon hatékonyan elbontani.” A kutató azt szeretné megérteni, hogy a fehérje aktív helyén lévő oldalláncainak mi a szerepük ebben a folyamatban, mert úgy véli, hogy ez elvezethet új gyógyszerek kifejlesztéséhez. „Számításos kémiával foglalkozom, de nagyon lényegesnek tartom, hogy lehetőség szerint kísérleti enzimológus kutatókkal is együttműködjünk” – fogalmazott az ösztöndíjas. Így most Vértessy G. Beáta professzor (MTA TTK, Enzimológiai Intézet, BME VBK Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék) kutatócsoportjával dolgozunk, az általuk végzett kísérletek eredményeit próbáljuk számítógépes számítások segítségével megmagyarázni. Emellett Vas Mária (MTA TTK, Enzimológiai Intézet) csoportjával is kapcsolatban állunk, enzimreakciók mechanizmusának meghatározásán dolgozunk együtt, s a jövőben szeretnénk további kísérleti csoportokkal felvenni a kapcsolatot. Ha értenénk, hogyan működnek pontosan az általunk vizsgált enzimfehérjék, tervezhetnénk a működésüket gátló inhibitorokat.”

Oláh Julianna pályafutásában is nagy szerepet játszott a TDK. Veszprémi Tamásnál kezdett TDK-zni első éves korában és sokáig az ő kutatócsoportjában maradt. „A TDK segít megismerni a kutatási módszereket, de az is kiderül, van-e az embernek kedve a kutatói élethez. Van azonban egy teljesen gyakorlati előnye is, nevezetesen hogy három év alatt nem igazán lehet befejezni a kémia doktori képzést. Kell írni hozzá négy publikálható cikket. Egy cikkel legalább egy évig dolgozik az ember, így tehát még akkor is nehéz teljesíteni a követelményeket, ha TDK-zott valaki, ha nem, akkor pedig szinte lehetetlen.”

Az ösztöndíjas máig hálával emlékezik tanáraira. „Veszprémi Tamás a diákjainak nagyon jó lehetőségeket teremtett – mesélte. Lehetővé tette, hogy külföldi kutatóműhelyeket is megismerjünk, én például háromszor fél évet töltöttem Belgiumban. A hangulat is mindig nagyon jó volt, nagyon segítőkészek voltak az emberek egymáshoz. Ezért maradtam nála doktorit csinálni, reaktív szilíciumvegyületekkel foglalkoztunk. Nyulászi László professzornak is sokat köszönhetek, emberséges, segítőkész, jó tudós, jobb főnököt nehezen tudnék elképzelni.”

A fiatal kutatónőt mindig vonzották az orvosláshoz közelebb álló területek, ezért a doktori fokozat megszerzése után a Richter Gedeon Nyrt. Felfedező Kémiai Kutatólaboratóriumába került, ahol molekulatervezéssel foglalkozott. A Marie Curie ösztöndíj elnyerésével pedig a tudományos munka következő állomása Anglia lett, két évre. A bristoli egyetemen fehérjék reakciómechanizmusát modellezte. 2009-ben jött haza az egyetem akadémiai kutatócsoportjába, 2012 októberétől pedig teljes státuszt kapott az egyetemen. Mostani munkája hasonló, mint a bristoli, csak más fehérjéket vizsgál.

Oláh Julianna oktatói munkáját még hallgatóként kezdte. „Demonstrátor voltam, alsóbb évesek laboratóriumi gyakorlatainál segítettem” – emlékezett az indulásra. „Doktoránsként is oktattam, nagyon szeretek tanítani. Amit problémának látok, hogy vannak emberek, akik nagyon sokat oktatnak, de nincsenek kellőképpen megbecsülve. Márpedig az órákra való készülés sok időt vesz el, nekem például hetente egy teljes napot. Jó lenne, ha nagyobb becsülete lenne e tevékenységnek, hogy ne érezzük azt, kényszerűség oktatni, miközben nincs igazi távlata. Bristolban például a ranglétrán és a fizetési fokozatokban a sok oktatással is előrébb lehet jutni. Mindegy hogy sokat oktat, vagy sokat kutat valaki, mindkettővel a legmagasabb szintre juthat. Mi itt sokszor túlságosan leterheltek vagyunk, nem fér bele egy normális munkaidőbe mindkét tevékenység. Az oktatást azért is szeretem, mert nagyon jó, hogy találkozhatok a hallgatókkal. Van két doktoránsom, az egyikük hamarosan befejezi tanulmányait. Nagyon jó másokkal együtt dolgozni és gondolkodni.”

A Bolyai-ösztöndíjas kutatónő egy négy, valamint egy féléves kislány édesanyja, jelenleg szülési szabadságon van, férje közlekedésmérnök. Hosszabb külföldi tartózkodást egyelőre nem tervez. Az ösztöndíj által nyújtott anyagi és erkölcsi megbecsülés nagyon sokat jelent számára. „Nagyon örültem, hogy sikerült valamilyen ösztöndíjat kapnom azóta, hogy hazajöttem Angliából. Az erkölcsi megbecsülésnek talán kicsit jobban örülök, az ember ilyenkor úgy érzi, figyelnek rá, és ez erőt, önbizalmat ad.”

Oláh Julianna szabadidejében nagyon szeret nyelveket tanulni, idegen nyelven könyveket olvasni. Jól tud angolul és hollandul, de franciául és olaszul is beszél. „Hálával emlékezem kiváló gimnáziumi latintanáromra, Hadik Bélánéra. Megszerettette velünk a nyelveket, és a latin nyelv logikája segítségével alaposságra is tanított minket. Amit még nagyon lényegesnek tartok az, hogy hitem Istenben nagyon fontos, tetteimet, az emberekkel való kapcsolatomat, gyerekeim nevelését, a kutatásaimat eszerint mérlegelem” – vallotta Oláh Julianna Bolyai-ösztöndíjas kémikus.

-HA-

Fotó: Tóth Piroska