A szombaton a Műegyetem Q épületében rendezett RobonAUT 2014 robotautó-verseny idén is nagy sikerrel zárult.

„Pusztán annyit ígérhetünk a versenyzőknek, hogy a felkészülés és a megmérettetés nagyon sok tanulsággal jár, és egy jópofa játék lesz a végén” – hangsúlyozta a bme.hu kérdésére Tevesz Gábor, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar oktatási dékánhelyettese, az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékének egyetemi docense, az immár ötödik alkalommal megrendezett RobonAUT verseny egyik elindítója. „Két körülményre kiemelten büszkék vagyunk – mondta a tanár úr –, az egyik, hogy teljesen önkéntesen választják a hallgatók az indulást a versenyen és az ezzel járó felkészülést, pedig ez rendkívüli, az egész félévet végigkísérő leterheltséget jelent. Óvatos becslés alapján egy-egy csapat öt-hatszáz munkaórát tölt az autó megépítésével. A verseny népszerűségét jelzi, hogy a hozzá kapcsolódó tantárgy hallgatóinak közel háromnegyede indul a RobonAUT-on. Már nyáron kapunk leveleket, amelyben érdeklődnek, hogy ugye idén is lesz a verseny? A másik tényező a nagyon pozitív visszajelzés, hogy egyetlenegy céget sem kerestünk meg, de most már szponzorok sora áll mögöttünk, és a támogatók maguktól jönnek. Hallottak erről, fantáziát látnak a versenyben, hiszen a végső célunk közös: kézzelfogható tudással rendelkező mérnökök megszületése.”

A mobilrobotok tervezésének oktatása az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék régóta fontos tevékenysége. Ennek kapcsán a tanszék doktoranduszai és oktatói évek óta járnak az Eurobot versenyre, amely eredetileg európai országok számára megrendezett nagy nemzetközi verseny. A verseny előtt fél évvel a szervezők kiírják, hogy milyen feladatok várnak a robotokra: előfordult, hogy sakkozniuk, rögbizniük kellett, de volt már szelektív hulladékgyűjtés is a feladatok között. A szerkezetek nem harcolhatnak egymás ellen, nem tehetnek kárt egymásban és nem akadályozhatják egymást, ezt büntetik a szabályok. A versenyeken általában negyven-ötven csapat indul, egy országból legfeljebb három csapat jelentkezhet, tehát a nagyobb országokban – Franciaország, Németország – előkvalifikáció is zajlik. „2003 óta rendszeresen indulunk az Eurobot versenyen a műegyetemi csapattal, most már jegyeznek is minket” – ecsetelte Tevesz Gábor. „Már többször is a 13-15. helyen végeztünk, ami nem kis eredmény az erős mezőny ismeretében. Eleinte csak doktoranduszok, később mesterképzéses hallgatók vehettek részt a csapatban, ma már a BSc-s hallgatók előtt is nyitottak vagyunk. Egy-egy ilyen robot megszületéséhez egy tizenöt-húsz fős stáb összehangolt munkája szükséges. Egy ilyen csapat tudása összetett: villamosmérnökök, informatikusok, mechatronikai mérnökök, formatervezők dolgoznak együtt. Egyes versenyek kész kalandot jelentenek, a Volga torkolatában fekvő Asztrahányban megrendezett versenyre például háromezer kilométert autóztunk. Annyira jó a hangulat ezeken a versenyeken, hogy nem titok, innen vettük az ötletet: csináljuk meg az Eurobot kistestvérét. Ez lett a RobonAUT.”

A tanár úr és kollégái kezdettől fogva azt remélték, hogy a verseny a mérnökképzésben nélkülözhetetlen alkalmazott ismeretek elmélyítőjévé válik. A mesterképzés alatt a hallgatók sok, nagy jelentőséggel bíró elméleti tárgyat tanulnak, de legalább ilyen fontos, hogy a gyakorlati feladatok megoldásakor minden addigi tudásukat integráltan tudják használni, és tanuljanak meg csapatban dolgozni is. A jelentkezők minden év szeptemberében tudják meg, hogy milyen típusú akadályokkal kell megküzdeniük a RobonAUT versenyen. Autójuknak általában egy vezetővonalon kell közlekednie. A pálya végső formáját, mint említettük, csak a versenyen ismerik meg. A gyorsasági versenyen sokakat meglep, hogy ezek a kis szerkezetek akár negyven km/h feletti sebességre is képesek, és ha hiba történik, egy szempillantás alatt törhetik magukat össze. Az akadálypályán az autónak minden objektumot „magától” fel kell ismernie. Az idei év újdonsága a garázskapu, amely előtt az autónak tíz és húsz centiméter közötti távolságban kell megállnia ahhoz, hogy a kapu kinyíljon. A kapu véletlenszerű kinyílása és gyors visszacsukódása miatt az autónak képesnek kell lenni a gyors reagálásra. „Egy sor olyan feladat van a pályán, ami a valós életből ismerős lehet, és amit a legjobban utálunk a városi közlekedésben – emelte ki a tanár úr. Ezek a kisautók parkolnak, sarokra tolatnak, domboldalra közlekednek, sokféle bonyolult manővert elvégeznek. Az autóipari fejlesztések a parkolást segítő rendszerek és az önmaguktól beparkoló autók irányába haladnak, ezt csináljuk mi is itt, kicsiben.”

A csapatoknak a verseny – a ráfordított energiát leszámítva – nem kerül semmibe, kapnak egy távirányítású autót, amelyben csak a hajtómotor és a kormánymotor maradt meg, a távirányítást segítő minden egyéb alkatrészt eltávolították. A készen kapott autóra azért van szükség, mert egy féléves tantárgy kereteibe nem férne bele, hogy mindenki elemeiből építse fel a szerkezet mechanikáját. Így is óriási mérnöki kihívás a megfelelő mikrovezérlőkkel és szenzorokkal felszerelni az autót. Az építéshez használt alkatrészek árát egy költségkeret terhére fizetik ki a jelentkezők számára. „Ez egy szakirányhoz és konkrét tantárgyhoz kapcsolódó verseny, de az indulás teljesen önkéntes” – magyarázta tovább Tevesz Gábor. „Akik a legjobb eredményt érik el, beszámíthatják a tárgy félév végi értékelésébe, de ez nem kötelező, sőt azt is kijelentettük, hogy magával a versennyel nem lehet kiváltani a tárgyat. A vizsgát legalább elégségesre teljesíteni kell, de a versenyeredmény javíthat rajta.”

A RobonaAUT a villamosmérnöki képzés gyakorlati feladatmegoldást ösztönző egyik, de nem egyedüli programja. A BSc és MSc képzés során oktatott ún. projekttárgyak (önálló laborok, szakmai gyakorlatok, diplomatervezés stb.) keretében a hallgatók gyakran csapatban, esetenként több féléven átívelő gyakorlati feladaton dolgoznak. „E feladatok (óvatos becsléssel is) hatvan százaléka az iparból érkező téma” – tette hozzá a tanár úr. „Ha ipari partnereink értésünkre adják, hogy hallgatóra van szükségük, mi azzal érvelünk, hogy adjanak témát.” A hallgatók pedig kijárnak a vállalatokhoz fejleszteni, és fizikailag is munkatársakká válnak. Két-három félév alatt „beépülnek” a cégekbe, állásuk lesz, megismerik egymást és a szakterületet. Így az ügyes és ambiciózus hallgatók már az egyetem alatt kialakítják az a kapcsolatrendszert, amelynek segítségével „repülőrajttal” kezdhetik meg a szakmai pályafutásukat.

„A Villamosmérnöki Karon nagyon sokan képviseljük azt az elvet, hogy egy mérnök nem ér semmit a megfogható valóság nélkül. Ne a saját rögeszméinket gyártassuk, hanem jöjjenek az iparból, az életből az éles fejlesztések, ebből lehet tanulni a legtöbbet. A RobonAUT-tal is ez a célunk. A hallgatók a versenyt megelőző napokban szó szerint éjjel-nappal dolgoznak, és mi nem áltatjuk őket, tudják, hogy csak „vérrel és verejtékkel” tudnak sikert elérni. Örömmel tölt el, hogy látom, a hallgatók mennyire hálásak a kézzelfogható tudásért – összegezte Tevesz Gábor egyetemi docens, a RobonAUT egyik szervezője.

A 2014-es RobonAUT verseny eredményei

Junior rangsor

-HA-

Fotó: Pintér Erik és SPOT Fotókör

A SPOT teljes fotógalériája itt tekinthető meg.