A BME épített örökségének méltó gondozása

2014. január 24.

Megjelent a „Műegyetem. A történeti Campus” című közel 300 oldalas különleges album, amely mintegy félezer fotón mutatja be a több mint száz éves épületegyüttest.

„Egy álom vált valóra e különleges, hiánypótló kiadvány elkészültével” – fogalmazta meg a BME rektora a bemutatón. Péceli Gábor úgy látja, hogy az itt oktatók, dolgozók és tanulók nap, mint nap elmennek a sok szépség mellett, amellyel ez a kiadvány most szembesít mindenkit. A rektor arra biztatta a jelenlévőket ünnepi köszöntőjében, hogy legyen bátorságuk megállni a rohanó hétköznapokban, így észrevenni a campusunk szépségeit.

Becker Gábor, az Építészmérnöki Kar dékánja egyetértett azzal, hogy az önmagunkkal való szembenézésre nyújtanak lehetőséget a gyönyörű fotók és tervek az albumban. A kar vezetője személyes élményét is megosztotta a hallgatósággal: fél éves kisgyermek volt, amikor itt oktató édesapja először behozta a központi épületbe. „Minden nehézség vagy nyomasztó élmény ellenére az Aula szépsége, szakrális hatása ünneplőbe öltözteti a lelket, így máris máshogy töltöm itt a napokat” – vallotta Becker Gábor.

A 19. század végére a Műegyetem kinőtte akkori pesti épületeit, új helyet jelöltek ki számára. A lágymányosi telken az új egyetemváros a 20. század első évtizedében, alig nyolc év alatt készült el – olvasható az albumban (az ünnepélyes zárókőletétel 1910 májusában, az uralkodó jelenlétében zajlott – a szerk.). A több mint 100 éve készült épületeket kiérlelt koncepció és építészeti igényesség jellemzi, amely három műegyetemi professzornak: Czigler Győzőnek, Hauszmann Alajosnak és Pecz Samunak köszönhető. Ők hárman nemcsak itt, de az akkori Monarchia sok más városában kitörölhetetlen nyomot hagytak építészetükkel, a mai Budapest is elképzelhetetlen lenne épületeik nélkül – hangsúlyozták az album szerkesztői (Armuth Miklós, Lőrinczi Zsuzsa).

A kiadvány szerzői az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék oktatói (Gy. Balogh Ágnes, Frey György Péter, Kalmár Miklós, Kiss Zsuzsanna Emília, Zsembery Ákos), akik az építészek munkásságát, valamint a telek, az építési folyamat és az egyes épületek történetét dolgozták fel sok éven át tartó kutatómunkával (az archív tervek és fotók a BME tanszékein, tervtárán, könyvtárán és levéltárán kívül még fél tucat közgyűjteményből származnak – a szerk.).

Az épületek még azok számára is tartogatnak érdekességeket, akik éveket, évtizedeket töltöttek egyetemünkön – mutatott rá Armuth Miklós, a kötet egyik szerkesztője. A Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék egyetemi docense ezekből az érdekességekből adott ízelítőt.

Bemutatta többek között, hogy a CH épület Budafoki úti és Duna felőli oldalán eredetileg loggiák sorakoztak a homlokzati falon. Az első beépítést egy fiatal kutató kérte, mivel fluorkísérletei miatt gyakran télen is ki kellett mennie az egyik ilyen verandára friss levegőt szívni. Az egykori fiatal kutatót Oláh Györgynek hívják…(egyetemünk egykori hallgatója, majd oktatója kémiai Nobel-díjat kapott 1994-ben – a szerk.)

Az F épülettel kapcsolatban is megismerkedhetett a közönség egy érdekes részlettel. Az F29-es előadóterem falában felfedeztek egy vízszintesen benyúló lyukat, amelyről Härtlein Károly, a BME Fizikai Intézet tanszéki mérnöke mesélte el, hogy optikai kísérletek végzésére alakították ki. Az építész ugyanis annak idején behatóan tanulmányozta a korabeli szakirodalmat a fizika tanítására alkalmas épület tervezéséhez.

Még a kazánház melletti kéményről is sok érdekesség derült ki, többek között a kéményzáródás képzőművészetileg is értékes eredeti kivitelezésének mintája.

Armuth Miklós a mára eltűnt részletek felidézése mellett hangsúlyozta, hogy már a kiadvány címe is sugallja a folytatást: a történeti campus építészeti-építészettörténeti feldolgozása után tervezik a Bertalan Lajos utca és a Petőfi híd közötti épületegyüttes bemutatását is.

A rendkívül igényes és letisztult kivitelezésű album Bárd Johanna munkáját dicséri. A megjelentetés fő támogatója a Pro Progressio Alapítvány volt (a BME Hallgatói Önkormányzata, az AUDI Hungaria Motor Kft., a Siemens Zrt., a Huawei, a Zwack Unicum Nyrt., valamint a Budapesti és Pest Megyei Mérnök Kamara és a Budapesti Építész Kamara mellett). Pakucs János kuratóriumi elnök felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy az alapítvány nemcsak a BME tehetségeinek, hanem épített örökségének gondozását is felvállalta az alapításkor. Ennek szellemében valósulhatott meg többek között a központi épület főbejárata előtti négy szobor újraalkotása vagy az egységes arculat kialakítása a K épületben. Pakucs János az alapítvány jövőbeli tervei között említette a Díszterem eredeti állapotába való visszaállításának támogatását. Ennek rekonstrukciós rajzai Patak Gergely építészmérnök hallgató TDK munkájaként már el is készültek.