A hagyományos és az új média bonyolult társadalmi hatásait vizsgálja a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar fiatal kultúrakutatója.

Tófalvy Tamás kutató az elmúlt félévtől a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének tanársegédjeként vállalta, hogy megismerteti a diákokat az új média és a társadalom bonyolult kapcsolatrendszerével. „Félig-meddig hazaérkeztem, hiszen régi keletű kapcsolatom van a Műegyetemmel. 2006-ban kezdtem tanulmányaimat a Tudománytörténet és Tudományfilozófia Doktori Iskola elődjénél, és már régóta kötődöm a Kommunikáció Tanszékhez is” – emlékezett a kezdetekre a fiatal kutató. „Az akkori kutatási területem azonban a kognitív tudományokhoz és a történeti antropológiához kapcsolódott, kevésbé foglalkoztattak a mai társadalomtudományi kérdések.”

Tófalvy Tamás elsősorban kultúrakutatóként és kommunikációs szakemberként határozza meg magát. Doktori tanulmányaival párhuzamosan kezdett érdeklődni a szubkulturális zenék, digitális zenei közösségek, médiaplatformok iránt. Ennek kapcsán ismerte meg Bodó Balázs, Vályi Gábor és Kacsuk Zoltán munkáit, akik szintén a tanszéken dolgoztak. Utóbbival együtt szervezték a Zenei Hálózatok konferenciát 2008-ban, amelyből egy könyv, majd egy olyan egyesület született, amely ”a digitális kultúrához és zenéhez kapcsolódó projektek, ötletek, kutatások műhelye.” (A Zenei Hálózatok című könyv a Műegyetem gondozásában jelent meg, mint ahogy az egyesület későbbi megalakulása és szervezésének majdnem minden állomása is ide kötődik, Barna Emília, a tanszék adjunktusa például az egyesület alelnöke, társalapítója is egyben).

Tamás jelenleg doktori kutatásai befejezéséhez közeledik. Disszertációját „A digitális jó és rossz megalkotása: platformalapú határmunkálatok a 21. századi újságírásban” címmel írja. Kutatásaiban a szakmai „jó” és „rossz” elhatárolását vizsgálja a mai írott média és az újságírás világában a médiaplatformokhoz társított értékítéletek segítségével. A fő kérdése az, hogyan különítik el a szakmában az újságírókat és a nem újságírókat, vagy a jó és rossz újságírókat a használt médiaplatformok alapján (hogyan alakultak ki a például a „csak egy blogger” jellegű címkék).

„Amikor elkezdtem kommunikációs szakújságíróként dolgozni, más volt a kutatási témám, de rájöttem, hogy kiaknázatlan adatbázison ülök, hiszen évekig beszélgettem a kommunikációs ipar különböző szereplőivel, résztvevő megfigyeléseket végeztem anélkül, hogy akkor a doktori kutatásaimhoz kapcsoltam volna ezeket” – mesélte Tamás. „Az a hat-hét év, amelyet így eltöltöttem, nagyon értékes empirikus bázisként is szolgál. Fel lehetett volna ezeket az információkat újságírói szemmel is dolgozni, de engem jobban érdekelt ezek tudományos megközelítése. Szerencsére a tanszék széles kutatási spektrumához több ponton is kapcsolódom, kutatásaim jól illeszkednek a doktori iskola más programjaihoz is.”

A korábbi, zeneipari változásokkal kapcsolatos vizsgálódások a doktori témát is nagymértékben segítették. Az alapkérdés: hogyan vezetnek konfliktusokhoz bizonyos közösségek életében a technológia eltérő értelmezései? A válaszok mindkét területen hasonlók. „Van olyan elképzelés – a Műegyetemen ez különösen népszerű gondolat lehet –, miszerint a technológia hat az életünkre, a kultúránkra. Az innovációk hatnak az emberekre, akik ezeket vagy befogadják, vagy nem” – hangsúlyozta Tófalvy Tamás. „Hozzám az a megközelítés áll közelebb, miszerint az emberek maguk is alakítják a technológiákat, tehát a hatások nem egyoldalúak. Vannak bizonyos közösségi normák, amelyek magukat az innovációkat is meghatározzák, azaz már itt eldől, hogy miből lesz általános és mi sikkad el.”

Az utóbbi évtizedek zeneiparának története jól példázza ezt. Az internetre sok hagyományos lemezkiadó egykor nem a piac és a haszon új lehetőségeként tekintett, hanem korlátozni szerette volna. Ennek eredménye az lett, hogy mára a tradicionális zeneipari szereplők „rosszabbul értenek” az internethez, mint azok a vállalatok, amelyek eleve ott kezdték pályafutásukat. „Tehát az a gondolkodásmód, hogy itt az internet, hozzunk ki belőle valamit, egészen más módon határozta meg a technológiai kimenetelt, mint az a gondolkodásmód, hogy itt az internet, zárjuk el, pereljük be" – tette hozzá a fiatal kutató.

Hasonló mechanizmusok jellemezték az írott média fejlődését is az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején. „A médiavállalati stratégiák tovább erősítették azokat a sztereotípiákat, amelyek mentén most is gondolkodunk” – folytatta Tamás. „Ma ugyan nincs egyértelmű határvonal a bloggerek és az újságírók között, de mégis tovább élnek a sztereotípiák a megbízhatatlan, ellenőrizhetetlen, szakképzetlen bloggerekről, szeretjük tehát médiaplatformokhoz kötni a tartalom minőségét. Az újságírás történetében voltak olyan fejezetek, amikor maguk a nagy médiavállalatok hanyagolták el az online oldaluk fejlesztését, mert úgy gondolták, hogy az értéktelen. Ezzel elérkeztek egy 22-es csapdája jellegű helyzethez: a tartalomért már nemigen lehet pénzt kérni az interneten, de eközben az online hirdetési felületek értéke sincs a korábban vágyott szinten. A hatás tehát mindig kölcsönös, a közösségek is nagymértékben alakítják a technológiák terjedését.”

Tófalvy Tamás az oktatásból is kiveszi a részét: a Kultúrakutatás tárgyat magyar és angol nyelven tartja, utóbbira főként a külföldi hallgatók járnak, de kutatás-módszertani és bevezető informatikai kurzusa is van. A műegyetemi légkört rendkívül inspirálónak tartja mind oktatóként, mind kutatóként. „Számomra a Műegyetemnek az átlagnál sokkal pozitívabb, sokkal konstruktívabb hangulata van. Ha kimegyek az udvarra, hallom a mérnököket, ahogy a szakmájukról beszélgetnek, azt tanulják, azzá akarnak válni, ami a hivatásuk. A Műegyetem lenyűgöző: rengeteg, a szakmáját komolyan vevő hallgatóval találkozhatunk. A magam részéről mindig úgy gondolok a Műegyetemre, hogy jó lenne, ha a magyar MIT-vé válna (Massachusetts Institute of Technology – a szerk.), tehát a világszínvonalú műszaki képzés mellett társadalomtudósok, irodalmárok, nyelvészek stb. is helyet kapnának az oktatók között. A kommunikációs és információs technológiákat egy ilyen közegben – a jelenlévő tudás és a kompetenciák okán is – hatékonyabban lehet elsajátítani. Küldetése lehetne a Műegyetemnek, hogy az összes itteni kompetenciát a jelenleginél is integratívabban használja. Számomra sokkal inspirálóbb a műegyetemi közegben bölcsészkedni, mint egy bölcsészközegben „társadalomtudóskodni” – összegezte Tófalvy Tamás, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék tanársegédje.

-HA-

Fotó: Pintér Erik