A BME GTK Környezetgazdaságtan Tanszékének első embere már a doktori tanulmányai alatt is aktív szerepet vállalt a tanszék életében.

Csete Mária, a Műegyetem legfiatalabb tanszékvezetője 2013 júliusától tölti be pozícióját. „Ez egy új, nagy kihívás, amiben nap, mint nap helyt kell állnom” – vallja. „Oktatóként, projektmenedzserként, valamint EU-s és hazai kutatásokban már korábban is részt vettem, maga az oktatásszervezés, az oktatásmenedzsment sem volt ismeretlen terület számomra. Először hallgatóként, majd demonstrátorként kerültem szorosabb kapcsolatba a Környezetgazdaságtan Tanszékkel, amely így már több mint 10 éve része az életemnek”– tudjuk meg.

„Vezetőként a tanszék menedzselési feladatai és a folyamatos adminisztratív kötelezettségek jelentenek új kihívást az eddigi oktatói-kutatói, szakfelelősi teendőim mellett, de természetesen az ilyen jellegű teendőkkel kapcsolatos rutin idővel kialakul” – fejti ki.

Csete Mária vezetői megbízatása mellett oktatói és kutatói munkáját sem hanyagolja el. A tanszékvezető kutatási témája egy többlépcsős folyamat eredménye. „Mindig is foglalkoztatott, hogyan lehetne a lakosság számára élhetőbbé tenni a vidéki térségeket, településeket, valamint kíváncsi voltam, hogy a közösségek minként látják önmagukat” – jelenti ki az oktató, aki szerint „kicsit a sors keze” is, ahogyan belecsöppent a fenntartható fejlődés összetett területének vizsgálatába. „Még egyetemista voltam, amikor Láng István professzor (akadémikus, az MTA volt főtitkára, az ENSZ Környezeti és Fejlesztési Világbizottsága – az ún. Brundtland bizottság – tagja, amely többek között a fenntartható fejlődés első definícióját alkotta meg) negyedmagammal kiválasztott a Mindentudás Egyeteme sorozatban tartott előadásához” – emlékszik vissza a kutatónő, akinek meghatározó élményt jelentett az elismert szaktekintélytől személyesen hallani a környezet-gazdaságtani folyamatokról. „Az eltelt évek alatt a témába annyira beleástam magam, hogy gyakorlatilag azóta sem sikerült kimásznom belőle” – jelenti ki mosolyogva.

„Tanszékvezetőként továbbra is igyekszem elegendő időt fordítani kutatásaimra, már csak azért is, mert kiemelten fontosnak tartom a legújabb tudományos szakmai eredmények megismertetését a hallgatókkal, illetve beépítését a tananyagokba” – fogalmazza meg Mária, aki leginkább menedzselési kérdésnek tekinti a tanszékvezetőségből adódó többletfeladatok következtében még inkább „korlátosnak” tűnő idejének megfelelő beosztását.

Csete Mária kutatásainak szakmai nézőpontjai eltérnek attól, amivel általában a mérnökök és a klasszikus közgazdászok foglalkoznak. „Vizsgálataim kezdetén kiindulási pontnak a fenntarthatóság azon meghatározását választottam, miszerint az a bioszférán belül zajló társadalmi és gazdasági folyamatok terepe. A fenntarthatóság értékelése térségi és ágazati szempontból (vidékfejlesztés, turizmus, energiagazdálkodás stb.) egyaránt történhet” – magyarázza a kutatónő, akit „leginkább a találkozási pontok, valamint a fejlesztések hatékonyabbá tétele a fenntarthatóság megvalósításának gyakorlati elősegítése érdekében, illetve a helyi lakosságra gyakorolt pozitív hatások elérésének vizsgálata” érdekel.  Csete Mária hangsúlyozza, a fenntartható környezet kialakításakor elengedhetetlen a három közismert dimenzió, tényező (a társadalmi, a gazdasági és a környezeti) figyelembevétele, hiszen „ha ezek megfelelő prioritást kapnak, akkor az már az élhető környezet megteremtésének irányába mutathat” – összegzi.

Az oktató 2012-ben „Térségek, települések fenntartható fejlesztési politikája” című kutatási témájával és a hozzá kapcsolódó három éves kutatási tervvel elnyerte az MTA Bolyai Kutatási Ösztöndíját. „Az elismerés további motivációt adott a jövőbeni kutatásaim megvalósításához” – erősíti meg Csete Mária, akinek kutatási területe folyamatosan bővül. „A kistérségi fenntarthatóság témakörében írt doktori értekezésem után városokkal kezdtem foglalkozni, valamint a fenntartható térségek irányába indultam tovább. Mindig is érdekeltek az egyes kezdeményezések közötti kapcsolatok és az egymást erősítő, azaz szinergikus hatások.” A kutató úgy véli, hogy a számtalan közös elem ellenére a szakemberek ez utóbbiakkal többnyire külön-külön foglalkoznak. Csete Mária kutatásaiban ezért e hatások összehangolására is keresi a választ, aminek segítségével lehetővé válhat egy hatékonyabb, területileg jobban működő fenntartható környezetet kialakítása, s így adott térségek népességmegtartó képességének, élhetőségének, lakói életkörülményeinek javítása is. „A társadalmi-gazdasági folyamatok mindig térben és időben zajlanak, ezért célszerű szem előtt tartani a hozzájuk kapcsolódó különféle globális és lokális változásokat is”- hangsúlyozza. „Az egyes térségek élhetőségének, értékeinek megőrzése és fenntarthatóságuk elősegítése érdekében a vizsgálataim alapvető céljai közé tartozik a jelenleg alkalmazott és a jövőben tervezett térségi fejlesztéseket, valamint a helyi fejlődést elősegítő különféle megoldások és eszközök fenntarthatósági szempontú értékelése és a globális kihívásokhoz történő alkalmazkodás” – magyarázza a tanszékvezető.

A térségi, települési fenntarthatóság vizsgálata akár városon belüli terekben is értelmezhető. „Jelenleg az egyik vizsgálatunkban egy építész és egy regionális- és környezeti gazdaságtan mesterszakon végzett doktorandusz kollégával közösen éppen Budapest öt új városközpontjában (1. a belváros új főutcája: Kecskeméti utca - Egyetem tér - Károlyi Mihály utca - Ferenciek tere - Petőfi Sándor utca - Bécsi utca - Október 6. utca, 2. Pozsonyi út, 3. Király utca, 4. Baross utca – Szabó Ervin tér – Reviczky utca – Mikszáth Kálmán tér – Krúdy Gyula utca – Lőrinc pap tér tengely, 5. Ráday utca) vizsgáljuk a közterek fenntarthatóságát, illetve ez utóbbi mérhetőségét” – tudjuk meg. A csapat jelenleg az értékelő rendszer kidolgozását végzi. A következő lépésben pedig az egyes közterületeket külön vizsgáljuk meg, kutatva, hogy hol vették már a tervezésnél figyelembe a klímabarát szempontokat. „Az eredmények alapján a későbbi beruházások számára tudunk összeállítani iránymutató javaslatokat egy fenntarthatóbb és többnyire egyúttal klímabarátabb környezet kialakításához” – fejti ki Csete Mária. (A települések fenntarthatóságáról a bme.hu "A nagy- és a kisvárosok jövője, valamint az ún. F-faktor" c. írásában olvashatnak - szerk.)

A tanszék rendszeresen kap felkérést klímastratégiák, integrált településtervezési és helyi fenntarthatósági stratégiák kidolgozására, valamint utólagos értékelésére. Az oktató szerint egy stratégia elkészítése általában három fő részből áll: „az egyik a mitigáció, ami a CO2 kibocsátás csökkentésével, az energiahatékonysággal és az energiatakarékossággal foglalkozik, vagyis a települési szinten fontos lépésekkel. A második az alkalmazkodás, azaz a települések felkészülése az éghajlatváltozás várható hazai hatásaira (pl. felmelegedés, szárazság, extrém időjárási jelenségek gyakoriságának és intenzitásának növekedése). Ez utóbbi többek között azt is jelenti, hogy rendelkezzenek intézkedési tervvel, valamint katasztrófa-elhárítási technikákkal. A harmadik rész maga a szemléletformálás” – nyomatékosítja a tanszékvezető. „Nem szabad megfeledkezni a helyi lakosság megfelelő tájékoztatásáról, hogy bizonyos lépések pontosan miért történnek.” Csete Mária személyes véleménye, hogy a megvalósítás hatékonysága és a lakosság hozzáállása sok esetben az adott település vezetőinek elhivatottságán is múlik.

A tanszék első embere szerint a jó vezetőben a kollégái megbíznak, ezért is jelent számára sokat, hogy a tanszéket egy emberként tudhatja maga mögött. „Karunk támogató légköre helyt ad az új kezdeményezéseknek. Példaértékű a tanszéki munkatársak együttgondolkodási és együttműködési készsége, a kreativitásnak teret biztosító közösség” – tudatosítja a fiatal tanszékvezető, aki soha nem érezte sem előnyét, sem hátrányát annak, hogy nő. „Mindig egyenrangú félként kezeltek.”

A fiatal vezető szerint eddigi eredményeiben nagy szerepet játszott támogató családja. „Mindig számíthatok rájuk, ha tanácsra van szükségem és szerencsémre édesapám például a legnagyobb kritikusom is egyben” – árulja el Csete Mária, aki fontosnak minősíti a hozzá érkező visszajelzéseket is. „Ha más, illetve többféle szemüvegen keresztül látjuk a dolgainkat, akár egy adott kutatási témát, akkor több mindent tudunk végiggondolni, valamint több lehetséges féle választ, forgatókönyvet alakíthatunk ki ugyanazon probléma megoldására. Valószínű, hogy ezért érdeklődöm a komplex témák iránt” – fűzi hozzá.

- MA -

Fotó: Philip János