Andor György általános rektorhelyettessel a Műhely hallgatói újság készített interjút a BME gazdasági helyzetéről, kilátásairól és a következő év beruházásairól.

A Műegyetem tíz éve sikeres és mára sokak által követett – az egyetemhez négy éve kirendelt költségvetési főfelügyelő által példaértékűnek tartott – költségvetési módszert alkalmaz gazdálkodásban és az éves költségvetés tervezésében. A BME-n kidolgozott rendszer helyességét igazolja, hogy az elmúlt években több felsőoktatási intézmény is átvette. A gazdálkodási gyakorlat kidolgozója, Andor György szerint „a BME olyan kivételes gazdasági, költségvetési helyzetet teremtett, ami példa nélküli a hazai felsőoktatásban. Az egyetemnek évek óta nincs külső adóssága, és nem tartozik szervezeti egységeinek sem. Középtávú gazdálkodási tervében részletes irányokat határoz meg, melyeket éves költségvetésekre bont, szükség szerint korrigál. Mindezek mellett – többéves távlatokban – külön foglalkozik a létesítmény-ügyekkel is. A nem kari oldal személyi kifizetései nyilvános szabályok szerint történnek, és a működési-beruházási kiadásokat is pontosan megtervezzük. Ezekkel a következő évi költségvetés tervezéskor minden szervezeti egység fillérre elszámol. A decentralizált gazdálkodási rendszerben a költségvetés tervezésekor mindenkinek nagy a felelőssége. Szervezetünk ebben a tekintetben hatalmasat fejlődött: a karok és a GMF jól működnek együtt a tervezés és a végrehajtás során.” A módszer helyességét az is jól mutatja, hogy márciusban a BME 2014. évi költségvetését a Szenátus ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangúlag fogadta el.

A 2014-es év gazdasági kilátásairól a rektorhelyettes elmondta, hogy az egyetem igyekezett csökkenteni a várható bizonytalanságokat. „Választások után vagyunk, ráadásul az előző ciklusban végül nem kristályosodott ki új finanszírozási rendszer” – sorolta a dilemmákat Andor. „Az intézmény idei gazdasági állapota jobb, mint a tavalyi, de rosszabb, mint a 2011 körüli. A BME ugyan kevesebb állami támogatást kap, mint évekkel korábban, a központi költségvetésből kapott források azonban az utóbbi egy-két évben némileg növekedtek, azaz a helyzet javul. Hasonló a kép a saját bevételekkel is: néhány szűkösebb esztendő után ezek ismét növekednek. Az általános gazdasági állapotok javulásával az állami és az ipari megbízások jobban alakulhatnak” – tette hozzá a Műegyetem általános rektorhelyettese. A BME egy hallgatóra vetítve, a tíz évvel ezelőttihez viszonyítva, nagyjából hatvan százaléknyi pénzből működik. „Ez drasztikus csökkenés, ami munkatársainkra rendkívüli terhet ró, és valóságos csodának számít, hogy oktatásunk-kutatásunk színvonala, eredményessége nem csökkent” – mondta.

Az egyetem legtöbbet a létesítményeken spórol, amelyekre akár több milliárd forintot is azonnal el lehetne költeni. Andor szerint „legalább kétmilliárd forintot úgy fordíthatnánk tetőfelújításokra, csapadékvíz-elvezetésre és az alapgépészeti és villamos-felújításokra, hogy szinte észre sem vennénk.” A létesítmények esetén most elsődleges szempont az állagmegóvás és a károk elkerülése. A következők azok a beruházások – például az energetikai korszerűsítések – amelyek már rövid távon megtérülnek. A szűkös keretekből néhány látványos, bár az előbbiekhez képest elenyésző költségű beruházásra futja. Ilyen például a Sportközpont bővítése vagy a Díszterem kisebb felújítása.

A kilátásokról elmondta azt is, hogy az egyetem gazdálkodási mozgástere 2014-ben várhatóan nagyobb, mint a következő években, hacsak jövőre nem kap a BME több állami támogatást. „Ennek oka, hogy hiányozni fognak olyan bevételek, amelyekre eddig számíthattunk: például kiesik a befektetésekből származó többletjövedelem is. Emellett tavaly olyan céltámogatásokat is kapott az egyetem, amelyekre távlatilag nem feltétlenül számíthatunk. Gondosan kell tehát mérlegelnünk, és óvatosan terveznünk azért, hogy a nagyobb költségvetési ingadozásokat elkerüljük – kiszámíthatatlan gazdálkodási környezetben ugyanis nem lehet jó színvonalú az oktatás-kutatás sem.” Erről a szélesebb egyetemi vezetést is meg lehetett győzni, hiszen a gazdálkodási keretek tágításával-szűkítésével járó bosszúságok a szervezeti egységek szintjén jelentkeznek, így mindenkinek alapvető érdeke a kiegyensúlyozottságra való törekvés.

Andor szerint fontos érték, hogy kialakulhatott az a közeg, amelyben a költségvetés készítésénél az összes vezető kompromisszumot keres: számítások és elemzések révén értelmesen elemezhetők, mérlegelhetőek a kialakuló helyzetek, gazdálkodási lehetőségek és veszélyek. "A közös gondolkodás, és közös munka során egyben közös üggyé, közös értékké válik a felelősségteljes és kiegyensúlyozott gazdálkodás megtartása” – összegzett Andor György.

Írta: Kiss Zita

Fotó: Philip János

A cikk a Műhely XII/8. számában jelent meg.