2014. október 17.
„Három embert menthetsz meg egyetlen véradással” – így kampányolt a Vöröskereszt az állásbörzén, amely évről évre a legtöbb műegyetemista véradót toborozza.
„Egyre többen, de még mindig nem elegen adnak vért a műegyetemi hallgatók és dolgozók közül” – világított rá a véradási hajlandósággal összefüggő problémára Tanos Miklós, a Magyar Vöröskereszt Műegyetemi Helyi Szervezetének vezetője. „Az eddig megrendezett felsőoktatási véradási versenyeken évről évre az utolsó helyeken szerepelt a BME. Rossz eredményeket értünk el annak ellenére, hogy a helyi szervezet folyamatosan hívta fel a figyelmet a véradási lehetőségekre, annak jelentőségére, ráadásul szponzorok révén számos ajándékot, juttatást is felajánlottunk azoknak, akik hajlandók voltak vért adni” – részletezte a tapasztalatokat Tanos Miklós, hozzátéve, hogy a véradásokat ma már a hallgatók bioritmusához igazítják.
„Körülbelül kéthetente szervezünk véradó rendezvényeket a kampusz különböző pontjain, beleértve a kollégiumokat is. Ehhez az egyetemi létesítményüzemeltetés mellett egyeztetnünk kell az Országos Vérellátó Szolgálattal is, amely a felszerelésen túl a szakembereket is biztosítja a véradáshoz. Az eddigi tapasztalatokat hasznosítva például a szorgalmi időszak hetedik hetére nem szervezünk véradást. Ezen az oktatási héten általában több zárthelyi vizsgát írnak a hallgatók – érthető, hogy ekkor minden energiára szükség van a tanuláshoz, és kevesen szánják rá magukat a véradásra. Ugyancsak kerüljük azokat a heteket, amelyeken több olyan kari vagy kollégiumi szórakoztató rendezvényt tartanak, amelyeken a fiatalok alkoholt is fogyasztanak” – szemezgetett a féléves programtervből a műegyetemi szervezet vezetője.
| A Magyar Vöröskereszt több mint húsz éve jelent meg a BME rendezvényein, évente nyolc-tíz alkalommal várják a segíteni vágyókat a különböző programokon. Azt tapasztalják, hogy az utóbbi időben visszaesett a véradók száma. Míg néhány éve napi hetven műegyetemista is jelentkezett, most az Állásbörze első napján alig húsz hallgató adott vért (oktatók csak elvétve keresik fel a véradópontot). A szervezők elképzelhetőnek tartják, hogy a fiatalok közül sokan tartanak a tűszúrástól, vagy taszítja őket a vér látványa. Ezt a vélekedést a megkérdezett hallgatók is megerősítették, többségüket riasztja a tűszúrás, illetve félnek, hogy elájulnak véradás közben vagy után. |
„Függetlenül a vér típusától, donorvérre mindig szükség van. Fokozott igény van a ritka vércsoportú – például AB pozitív, AB negatív vagy B negatív – felajánlók adományaira. Jelenleg a véradók által szolgáltatott vér az egyetlen, amelyből a vérveszteség pótolható a szükséges vagy akár az életmentő beavatkozások idején. Egy-egy véradással nemcsak egy bajba jutott sérültön vagy betegen segíthet a véradó, a donor szervezete számára is egészséges a vérállomány frissítése” – ecsetelte Tanos Miklós. A 18 és 65 év közötti férfiak évente ötször, míg a nők a menstruációs vérveszteség miatt évi 4 alkalommal adhatnak vért. Két véradás között legalább 56 napnak kell eltelnie, ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a vérveszteséget a csontvelő a vörösvérsejtek újratermelésével pótolja. Egy-egy alkalommal mintegy 4,5 deciliter vért vesznek le az önkéntesetektől - „ez a mennyiség körülbelül 3 bajba jutottnak mentheti meg az életét” – hívta fel a figyelmet a műegyetemi szervezet vezetője.
|
Mi történik a véradás előtt, közben és után? A véradásnál a donornak személyi igazolvánnyal, lakcímkártyával és TAJ-kártyával kell igazolnia a személyazonosságát, majd kitöltenie az egészségi állapotát felmérő tesztet. A véradás előtt és után, ellentétben az orvos által előírt laboratóriumi vérvétellel, a donornak ajánlott a tápanyag-bevitel és a bő folyadékfogyasztás. A teljes folyamat körülbelül 30-40 percet vesz igénybe, a levett 4,5 deciliter vérveszteség normális esetben semmilyen fizikai hatással nem jár. |
Ma már a véradás a donori és a fogadói oldalnak is biztonságos. „Alapkövetelmény, hogy mindenkinél steril tűt használnak, ezen túl minden donornak egy részletes, az egészségi állapotot alaposan felmérő tesztet kell kitöltenie a véradás előtt, amelyet a helyszínen lévő orvos értékel. Meglévő betegség vagy a kérdőív alapján kiszűrhető fertőzés esetén a donor nem adhat vért. A leadott vért további felhasználás előtt laboratóriumban is megvizsgálják az Országos Vérellátó Központban. Minden mintán elvégzik a hepatitis B-, hepatitis C-, szifilisz- és HIV-tesztet, probléma esetén pedig a véradót is értesítik a tapasztalt rendellenességről” – mondta az óvintézkedésekről Tanos Miklós.
|
Saját magunknak is adhatunk vért Ma már arra is van lehetőség, hogy nagyobb műtétek, jelentős vérveszteséggel járó operációk előtt néhány héttel levetessük a vérünket, amelyet majd pótolandó plazma, vagy egyéb vérkészítmény formájában visszakapunk. Így jelentősen csökkenthető a fertőzés vagy az allergiás reakció kialakulásának kockázata. Vérmentés Néhány klinikán alkalmaznak már intraoperatív vérmentést is, amelyet a nagy vérveszteséggel járó operációk során a műtéti területből elfolyó vér összegyűjtésére használnak. Az eljárásban az elfolyó vért összegyűjtik, mossák, centrifugálják, szűrik, majd ezt követően kerül sor a retranszfúzióra, azaz a vér visszajuttatására a szervezetbe. Ettől némileg különbözik a posztoperatív vérmentés: a műtétet követő 24 órán belül juttatják vissza a szervezetbe az elfolyt és összegyűjtött vért. Plazmaferezis A véradással ellentétben a plazmaferezis során a donortól ún. vérplazmát vesznek le, amely a vér szállításáért felelős. Ez a folyadék egyfajta szuszpenzióban szállítja a vörösvértesteket, a fehérvérsejteket és a vérlemezkéket. Ezeket az összetevőket eltávolítva kapjuk meg a plazmát, egy szalmasárga színű, körülbelül 92%-ban vízből álló folyadékot, amely víz mellett az élethez nélkülözhetetlen elemeket tartalmaz. Ilyenek például az antitestek, a véralvadáshoz szükséges fehérjék, hormonok, enzimek stb. A plazmának a szállítás mellett nagy szerepe van a vérnyomás és a sav-bázis egyensúly szinten tartásában is. |
A véradások szervezése mellett a Műegyetemi Vöröskereszt másik fő tevékenysége az elsősegélynyújtás. „A BME mérnökeinek egy része olyan környezetben, laborokban és gépek között dolgozik, ahol döntő jelentősége lehet az elsősegély-nyújtási ismeretek elsajátításának. Ilyen például egy baleset” – hangsúlyozta az elsősegély-nyújtásról és annak oktatásáról Tanos Miklós. Az intézményben működő Vöröskereszt több alkalommal biztosított egészségügyi felügyeletet egyetemi szintű rendezvényeken, például a Jeges Esten vagy a Kutatók Éjszakáján. E mellett rendszeresen szervez alap- és középfokú tanfolyamokat oktatóknak és hallgatóknak, legutóbb vegyész- és gépészmérnököknek. „A középfokú tanfolyamon a magasabb szintű elsősegélynyújtó ismeretek mellett a félautomata defibrillátor használatát is bemutatjuk. A rendezvényeken életmentő beavatkozásra nem volt szükség eddig, de kisebb sérüléseknél láttunk el betegeket. A jövőben minél több helyen szeretnénk képviseltetni magunkat: kérésre szívesen részt veszünk kari, kollégiumi rendezvényeken, sportvetélkedőkön és egyéb szabadidős rendezvényeken is” – zárta gondolatait a jelenleg 10 önkéntesből álló szervezet vezetője.
- TZS -
Köszönjük a Műhely újságíró gyakornokainak segítségét a cikk elkészítéséhez szükséges háttérinformációk biztosításáért
Fotók: Philip János, Pintér Erik