Péceli Gábor: „A mi ünnepünk lényege erőt meríteni az együttlétből”

2014. október 22.

Az Országgyűlés alelnöke is köszöntette az egykori műegyetemistákat az 1956-os forradalom évfordulójára rendezett megemlékezésen a BME díszbe öltöztetett aulájában.

„A 20. századi magyar történelem legnagyszerűbb pillanatait köszönhetjük azoknak, akiknek hosszabb ideig kellett hallgatniuk a forradalomról és szabadságharcról, mint amennyi idő eltelt azóta, hogy újra szabadon ünnepelhetik” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, utalva arra, hogy csak 25 évvel ezelőtt tarthatták meg az első műegyetemi megemlékezést 1956-ra.

A politikus felidézte a második világháború utáni időszakot, amelynek történései "1956 októberére mindenkit szembeállítottak a kommunista hatalomgyakorlás brutalitásaival”. Hozzátette: „szegénység, düh és kilátástalanság uralkodott, de nem nyugodtak bele. A mögötte élő remény páratlan összefogásra ösztönözte a magyar társadalmat. Ez a hit változtatta 1956. október 22-ét a csüggedésből reménnyé, a haragból tettvággyá, ez az akarat emelte hatalomba Nagy Imrét és döntötte le a Sztálin-szobrot.”

Az ünnepi szónok szerint „a forradalom emléke örök figyelmeztetés, hogy a szabadság és a demokrácia vérrel kiharcolt, szent érték, amelyért a fiatal értelmiség, munkásság, a ’pesti srácok’ az életüket adták, mert egy büszke nemzet szabad államának hasznos polgárai akartak lenni.” „Most, amikor nemcsak az egyetértés, de a párbeszéd is elérhetetlennek látszik, változtatnunk kell, ha méltók akarunk lenni 1956 örökségéhez” – erősítette meg az országgyűlés alelnöke. „S akkor leszünk méltó örökösök, ha felismerjük közös felelősségünket és jóra fordítjuk az 1956-ban kivívott szabadságot.”

„A mi ünnepünk lényege erőt meríteni az együttlétből” – hangsúlyozta beszédében Péceli Gábor rektor. A BME vezetője köszönetet mondott azoknak, akik az 1956-ban fellobbant lángot továbbvitték, megőrizték, és akik 34 évnyi hallgatás után lehetővé tették a közös ünneplést és az aulában található emléktábla felavatását. „Becsüljük meg az ő áldozataik árán kivívott demokráciát és teremtsen békét bennünk az emlékezés” – szorgalmazta a hallgatóság előtt Péceli Gábor.

„Veszélyes dolgot műveltünk 58 évvel ezelőtt” – fordult most is vele szemben ülő egykori hallgatótársaihoz Hajtó Ödön, a Műegyetem 1956 Alapítvány elnöke. A korabeli büntetési tételeket felidézve elmondta: ha az 1956. október 22-i nagygyűlésük után rögtön az utcára vonulnak, biztos halál vagy életfogytiglan várt volna rájuk. „Ugyanakkor az egyetemi hallgatók lázadásából nem lett volna forradalom, ha nem tudjuk terjeszteni a nagygyűlésen elfogadott 14 pontunkat” – nyomatékosította a közel hat évtizede a Műegyetemen zajló esemény történelmi jelentőségét az egykori résztvevő. Hajtó Ödön beszédében emlékeztetett e pontok megvalósulására is, például a Sztálin-szobor eltávolítása vagy a Nagy Imre-kormány megalakulása. „Jövőre, velem, ugyanitt” – hívta végül emlékezésre hallgatóságát a Műegyetem 1956 Alapítvány elnöke.

„A zászló átkerült a Műegyetemre és magasabbra emelkedett, mint bármikor előtte” – idézte fel az 58 évvel ezelőtti eseményeket az október 22-i nagygyűlésen szintén résztvevő és felszólaló Kiss Tamás. A szegedi egyetemen néhány nappal korábban megalakult hallgatói érdekvédelmi szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) egykori küldötte a forradalom leverését követően börtönbe került tevékenységéért. „Tájékoztassatok bennünket” – üzenték hat évtizede a műegyetemisták Szegedre. „Most megköszönöm ezt a táviratot” – fejezte be gondolatait Kiss Tamás.

„A bátorság a fiatalság erénye, és az egykori műegyetemisták nem féltek tenni, kockáztatni” – méltatta a forradalmárokat Rigó István, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének elnöke. A mai fiatalságot képviselő szónok csodának nevezte, hogy a magyar nép 1956-ban szembeszállt a világ legnagyobb hatalmával. „Magyar fiatalnak lenni eszme, világnézet, kötelesség” – jelentette ki Rigó István, megköszönve az utókor nevében is az egykori műegyetemistáknak, hogy „léptek, amikor lépni kellett és példát mutattak a világnak.”

A beszédek elhangzása után megkoszorúzták az egyetem hősi halottjainak emléktábláját, majd mintegy félezer ember részvételével elindult az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett hagyományos felvonulás a Műegyetemtől a Bem József térre.