Idén három fiatal BME-s kutató is átvehette a Junior Prima Díjat a Magyar tudomány kategóriában.

„A kutató számára az jelenti a legnagyobb örömöt, amikor rájön, hogy sikerült megválaszolnia egy olyan kérdést, amelyen ő vagy akár mások évekig, sőt évtizedekig töprengtek” – foglalta össze a tudósokat motiváló érzést Lovász László, az Akadémia elnöke, aki Nagy Csabával, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatójával közösen adta át a harminc év alatti tudósoknak nyolcadik alkalommal kiosztott elismerést az Akadémián (az MFB gondozza a Junior Prima Díj Magyar Tudomány kategóriáját és biztosítja a jutalmat – a szerk.). A Műegyetemről idén hárman vehették át a rangos kitüntetést, ketten a Természettudományi Karról, egy kutató pedig a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karról.

Bordács Sándor a TTK Fizika Tanszék adjunktusa, „a modern optika és szilárdtest-fizika kiemelkedő tehetségű kutatója, aki egy személyben kreatív kísérletező és elméleti modellalkotó” – olvasható a laudációban. Bordács Sándor kutatásainak fő célja olyan új anyagcsaládok vizsgálata, amelyek napjaink technológiáit – az optikai kommunikációt, az adattárolást és a bioszenzorikát – forradalmasíthatják. A fiatal tudós több új optikai jelenséget fedezett fel és értelmezett, amelynek köszönhetően szakterületén belül komoly nemzetközi elismerést vívott ki.

Egyik fontos felfedezése annak a jelenségnek a megértése és leírása, amelyet mágneses kristályok vizsgálata során figyelt meg, vagyis, hogy az optikai tulajdonságok erősen függnek ezen anyagok kiralitásától, azaz attól, hogy a jobb- és a balkezes tükörképi módosulatukban terjedő fénynyalábok polarizációja ellentétesen változik. A királis szerves molekulák (aminosavak és cukrok) ilyen optikai tulajdonsága másfél évszázada ismert és fontos szerepet játszik például a gyógyszerkutatásban. „Ennek ellenére a jelenség eredetének megértése a mágneses kristályokban korántsem volt kézenfekvő, és a siker nagy részben Bordács Sándor kiváló kísérleti és elméleti affinitásának köszönhető” – írják az ajánlók. Ezen túl azt a meglepő felfedezést tette, hogy egyes mágneses kristályok esetén a jobb- és balkezes módosulat mágneses tér segítségével egymásba alakítható (ezt az eredményét 2012-ben a Nature Physics-ben közzé is tették). A legkomolyabb nemzetközi visszhangot kiváltó másik felfedezése szintén mágneses anyagok optikai viselkedéséhez kötődik: megmutatta, hogy mágneses kristályokból optikai egyenirányítókat lehet készíteni, amelyek a fényt az egyik irányban átengedik, míg az ellentétes irányban elnyelik. A jelenség hasznosíthatóságát tovább növeli, hogy a fényelnyelő és fényáteresztő irányok mágneses tér segítségével felcserélhetők, azaz ezen anyagokból mágnesesen vezérelhető optikai kapcsolók építhetők (ebben a témában eddig öt publikációja született, közülük egy idén jelent meg a Nature Communications folyóiratban, amelyről a bme.hu is beszámolt – a szerk.)

„Felfedezései ígéretes alkalmazási lehetőségeket kínálnak az optikai kommunikációban, míg a bioszenzorika területén új utat nyithatnak királis molekulák (fehérjék és vírusok) nagy érzékenységű optikai kimutatásában” – méltatták ajánlói, akik szerint Bordács Sándor fiatal kora ellenére kiforrott kutató, aki már saját ötleteit valósítja meg, a kísérletezésben kreatív, jó előadó, igényes cikkíró és eredményes pályázó. „A hazai tudományos közösségnek egyértelmű célja kell, hogy legyen a hozzá hasonló világszinten elismert tehetségek itthon tartása. A Junior Prima Díj adta elismerés komoly ösztönzést jelenthet számukra és tovább erősítheti motivációikat az itthoni kutatómunkában” – összegezték végül méltatásukban a Bordács Sándort a díjra jelölő tudósok: Domokos Péter, az MTA levelező tagja, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Lendület Kvantummérés Kutatócsoport vezetője, Kamarás Katalin, az MTA levelező tagja, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatóprofesszora, Kézsmárki István, a TTK Fizika Tanszék egyetemi docense, az MTA-BME Lendület Magneto-optikai Spektroszkópia Kutatócsoport vezetője, valamint Mihály György professzor, a TTK Fizikai Intézet igazgatója, az MTA rendes tagja.

A Fizika Tanszék kutatója idén tért vissza Magyarországra Japánból, ahol két évig a Tokiói Egyetemen dolgozott posztdoktorként a fizikai Nobel-díjra több alkalommal felterjesztett Tokura Yoshinori professzor csoportjában. A bme.hu nemrég készített vele interjút, mivel elnyerte a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat is.

Höfler Lajos a VBK Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék egyetemi adjuntusa, a kémiai és bioszenzorok, elektrokémiai energiatároló és analitikai eszközök „rendkívül sokoldalú kiemelkedő tehetségű kutatója, generációjának egyik legjobb kémikusa” – áll Gyurcsányi E. Róbert, a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék docense, az MTA-BME Lendület Kémiai Nanoérzékelők Kutatócsoport vezetője méltatásában, aki a díjra Lovász Lászlóval, az MTA elnökével közösen ajánlotta a fiatal kutatót.

Höfler Lajos hallgatói kísérleti munkáját a nanopórusos érzékelés területén folytatta, és doktori tanulmányai idején ionszelektív membránokban fellépő komplex transzport folyamatok modellezésével, molekuladinamika és Monte-Carlo szimulációkkal egészült ki. A fiatal kutató posztdoktorként a Michigan-i és az oxfordi egyetemen Mark Meyerhoff, illetve Hagan Bayley professzorral dolgozott együtt. Kutatási eredményeivel hozzájárult a véralvadásgátló készítmények biztonságos adagolását lehetővé tevő szenzorok alapmechanizmusának megértéséhez, és új módszert vezetett be a nitrogén-monoxid elektrokémiai generálására (ez a felfedezése egy amerikai szabadalom alapját képezi). Szintén kiemelkedő eredményeket ért el a biológiai nanopórusok válaszmechanizmusának értelmezésében.

Méltatói szerint Höfler Lajos már egyetemi hallgatóként is meggyőző tudományos eredményeket ért el (2004-ben a vegyészmérnöki szekcióban a BME rektorának különdíját, 2005-ben az Országos Tudományos Diákköri konferencia első díját, illetve diplomamunkájával a Magyar Kémikusok Egyesületének Nívó díját is nyerte el). A fiatal tudós nemzetközi tapasztalatait és tudását mindig is itthon akarta kamatoztatni, tavalyi hazatérése után a bme.hu-nak friss Bolyai-ösztöndíjasként úgy nyilatkozott, hogy a világ kutatóműhelyeiben mindenhol segítette a Műegyetemen szerzett tudás. Hazatérése óta végzett kutató és oktatói munkája meghatározó jelentőségű a Volkswagen AG által a BME-n alapított Elektrokémia Csoport kutatási tevékenységében.

„Höfler Lajos munkásságára az ötletesség, minőség és alaposság jellemző” – olvasható a laudációban. „A világ három élvonalbeli egyetemén szerzett tapasztalatait Magyarország számára stratégiai kutatási területen kamatoztatja. Úgy értékelem, hogy nemcsak, hogy megérdemli, hanem későbbi munkásságával emelni fogja a díj rangját” – foglalta össze ajánlásában Gyurcsányi E. Róbert.

Pozsgay Balázs a TTK Elméleti Fizika Tanszék tudományos munkatársa, az MTA-BME Lendület Statisztikus Térelméleti Kutatócsoport tagja, aki kiemelkedő eredményeit a zárt kvantumrendszerek nem egyensúlyi folyamatainak vizsgálatában érte el (2013 áprilisa óta erről publikált munkáira már 60 független hivatkozás érkezett). A rangos Physical Review Letters folyóiratban idén májusban első szerzőként publikált eredménye alapjaiban változtatja meg a zárt kvantumrendszerek viselkedéséről alkotott eddigi elképzeléseket – mondják ajánlói: Lovász László, az MTA elnöke, Kertész János, a TTK Elméleti Fizika Tanszék egyetemi tanára, az MTA rendes tagja, Takács Gábor egyetemi tanár, a tanszék tudományos tanácsadója, az MTA-BME Lendület Statisztikus Térelméleti Kutatócsoport vezetője, valamint Zaránd Gergely, az Elméleti Fizika Tanszék egyetemi tanára, az MTA-BME Lendület Egzotikus Kvantumfázisok Kutatócsoport vezetője. Méltatói szerint Pozsgay Balázs teljesítménye fiatal kora ellenére szenior kutatók becsületére válna.

A kutatónak elsőként sikerült megadnia az ún. általánosított Gibbs sokaság jóslatait egy valóban kölcsönható erősen korrelált rendszerben, majd kutatótársával együtt publikálta a korrelációs függvények kiszámításának új módszerét. „Annak az eredménynek a publikálásával, amely szerint a zárt kvantumrendszerek nemegyensúlyi folyamatainak végállapota általában nem írható le az általánosított Gibbs sokasággal, újra megnyílt a kutatók által korábban lezártnak gondolt kérdés: a zárt kvantumrendszerek stacionárius állapota jellemezhető-e, és ha igen, milyen módon makroszkopikus mennyiségekre alapozott statisztikus leírással” – olvasható a méltatásban. A probléma az elvi jelentőségén túl a most folyó kísérletek tekintetében is kulcsfontosságú.

Pozsgay Balázs még az ELTE hallgatójaként kiemelkedő teljesítményt nyújtott, Andreas Wipf professzor vezetésével pedig nemzetközi kutatásokban vett részt. Diplomamunkája eredményeit a Nuclear Physics B folyóiratban közölte. 2009-ben doktorált, majd az amszterdami Elméleti Fizikai Intézetben dolgozott, 2010-től pedig már egyéni kiválósági alapon elnyerhető („Veni”) ösztöndíjjal dolgozott független posztdoktori kutatóként. 2012-ben tért haza az MTA-BME Lendület Statisztikus Térelméleti Kutatócsoportba. Kiemelkedően gazdag publikációs tevékenységén túl (eddig összesen 22 angol nyelvű cikket írt eddig, ebből tízben egyedüli szerző, munkáira eddig 201 független hivatkozás érkezett) témavezetőként is sikeres. „Eredményei alapján már jó pár éve a nemzetközi közösség elfogadott és megbecsült tagja. A magyar fizika és általában a magyar tudományos élet egyik ígéretes csillagaként tekinthetünk rá” – olvasható a laudációban.

-BK-

Fotó: mta.hu