2014. december 31.
A nagy befektetés címmel indított képregényes kirakó játékot a BME Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Pénzügyek Tanszéke.
„A képregény és a játék eszköz arra, hogy a hallgatókkal kommunikáljunk” – hangsúlyozták az ötletgazdák és alkotók: Andor György, a Pénzügyek Tanszék vezetője, valamint Galántai Zoltán gazdaságtörténész, a tanszék egyetemi docense, a Magyar Írószövetség tagja.
A játékban a hallgatóknak egy képregény 15 kockáját és a hozzájuk tartozó 15 szövegrészletet kellett helyes sorrendbe rakni. Az ezeken elhelyezett számokból összeállt egy pénzügyi fogalmat rejtő kód (a részletes megfejtést a cikk végén helyeztük el - a szerk.).
A vetélkedőben valamennyi BME-s részt vehetett, nemcsak a Gazdasági és Társadalomtudományi Kar hallgatói. Az idén első alkalommal meghirdetett tanszéki képregényjátékban végül körülbelül ezren vettek részt, a helyes sorrendet mindössze 120-an tudták kirakni, a kódot pedig 22-en megfejteni – tájékoztattak a szervezők. A szerencsés megfejtők között Tarafás Imre egyetemi tanár sorsolt ki három darab 20-20 ezer forintos vásárlási utalványt.
A kezdeményezés további érdekessége, hogy a játék keretein belül a Pénzügyek Tanszék „Befektetések”, „Gazdaságpolitika”, „Gazdaságtörténet”, „Számvitel”, „Üzleti gazdaságtan” és „Vállalati pénzügyek” elnevezésű őszi tantárgyainak hallgatói egy tantárgyak közötti versenyen is részt vehettek. „A résztvevők a tanszékünk által oktatott tárgyak hallgatóiként is vetélkedtek: amely tárgy(ak) hallgatói a legtöbb helyes megfejtést küldték be, ott plusz egy vizsgaidőpontot nyertek” – emelte ki Andor György. A tanszékvezető fontos visszajelzésnek minősítette, hogy a játékban résztvevők melyik tantárgyat szavazták meg. A december elején lezárult versenyen végül az Üzleti gazdaságtan (nappali/MSc), a Számvitel (nappali/MSc) és a Vállalati pénzügyek II (nappali/MSc) hallgatói jutottak plusz egy vizsgaalkalomhoz. Arra a kérdésünkre, hogy a szavazás összhangban volt-e a tárgyak korábbi vizsgaeredményeivel, tapasztalataival, a Pénzügyek Tanszék oktatói azt mondták, hogy nagy meglepetés nem érte őket.
Galántai Zoltán mutatta be a képregényt: „olyan precízen és gondosan kidolgozott képi világa van, hogy aki ismeri az egyetemet, meg tudja mondani, hogy mi melyik helyiségben, tanteremben történik. A büfé, a kollégium ugyanúgy néz ki, mint a valóságban, a képeken szereplő zárthelyi szituációról pontosan meg lehet mondani, hogy a papírokat osztják vagy már beadják a dolgozatot” – hozta fel példaként. „A történet két-két BME-s fiúról és lányról szól, akik kissé szerencsétlenkedve kerülgetik egymást. Mint ahogy a valós életben is nagyjából így zajlanak a dolgok az egyetemistákkal, miközben előadásokra járnak és vizsgáznak” – foglalta össze röviden a képregény történetét az egyik alkotó. „A képregény eseményei, szövege, képi világa finoman groteszk. A célunk olyan történet megalkotása volt, amivel a hallgatók azonosulni tudnak, illetve szerettük volna élővé és szórakoztatóvá tenni az egyetemi tartózkodásukat” – hangsúlyozta Galántai Zoltán.
| A képregényt Szabó J. Gergely grafikus rajzolta. A rézmetszeteket is készítő fiatal képzőművész nemrég nyerte el a 2014. évi Barcsay-díjat, amelyet Barcsay Jenő festőművész emlékére alapítottak. A díjjal olyan pályakezdő fiatal művészeket ismernek el, akik a névadó „szellemiségét, alkotói következetességét és a művészet iránt érzett alázatát idézik és őrzik”. |
A játékban résztvevők visszajelzései kedvezők: volt, aki az apróságokra is kíváncsi volt, és azt kérdezte a plusz vizsgaalkalmat jelölő szavazócédula hátoldalán, hogy miért sír a képregény címlapján látható egyik ember. Többen szóban is dicsérték például a képregény rajzait. Természetesen azok voltak kimondottan elégedettek, akik rájöttek a nem éppen egyszerű megoldásra – mesélték az ötletgazdák. A Pénzügyek Tanszék már dolgozik a folytatáson: a következő félévben további képregény-részek jelennek meg a tanszéki honlapon, sőt, a befejezést a hallgatókra bízzák majd.
| A megfejtés azon alapult, hogy a képregényt helyes sorrendbe rakva a PI szám első 60 számjegye jött ki (beleértve a 3-at az elején). Az alkotók ebben az esetben közgazdasági fogalomként gondoltak (a) PI-re, nem akarták, mert nyakatekertnek tartották, hogy egy 60 betű hosszú fogalom (ha minden számjegy egy betűt kódolna), vagy egy 30 betűs fogalom (ha minden számjegypár egy betűt) legyen a megfejtés, illetve, hogy 4 számjegy (egy kép 2 számjegye és a hozzátartozó szöveg 2 számjegye) kódoljon egyetlen betűt. Így a megfejtés az lett, hogy maga a számsor jelent valamit. Ha a megfejtő rájött, hogy a helyes számsor összeolvasva a PI, akkor már csak azt kellett tudni, hogy ez a közgazdaságtanban mit jelent: profit, infláció vagy jövedelmezőségi index. |
-BK-
Fotó: finance.bme.hu