A 2014-es „Év Informatikai Oktatója” díjat Ekler Péter, az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék adjunktusa kapta.

A rangos oktatói díj nyertese maga is jól emlékezhet a diákévekre, hiszen alig néhány éve, 2007-ben végzett a BME-n. Diplomamunkáját okostelefonok programozásából írta. Ezt követően egy egyetemi együttműködés keretében Helsinkiben a Nokiánál dolgozott néhány hónapot gyakornokként. 2011-ben védte meg PhD téziseit. Doktorandusz kora óta aktívan részt vesz az oktatásban, több tárgy kidolgozásában vett részt. Az elismerés elnyerését tankönyvírói munkássága is segítette, több műnek, folyóiratcikknek egyéni- és társszerzője. Gyakran szerepel hazai és nemzetközi mobil szoftverfejlesztői versenyeken és konferenciákon, bár ezeken ma már egyre gyakrabban tűnnek fel tanítványai is. Ekler Péter több évet dolgozott „Business Intelligence” témakörben a Nokia Networks és az egyetem közös együttműködésének keretében, ahol projekt felügyeleti feladatokat is ellátott.

„Nagyon egyetértek tanszékünk filozófiájával, miszerint az informatikát elsősorban a gyakorlattal lehet megtanítani a hallgatóknak. Mindig is törekedtem és ma is törekszem arra, hogy a tárgyakat és az előadásokat, gyakorlatorientáltan közvetítsem” – fejtette ki az adjunktus. Oktatói pályafutása összefonódott a „Bevezetés a mobilszoftver fejlesztésbe” című tárgy indításával. (Ez utóbbit a tavalyi díjazottal, Forstner Bertalannal közösen indították. A 2013-as év legjobb informatikai oktatójával készült interjúnk itt olvasható – a szerk.).

„Ritka lehetőség volt a megmérettetésre, hiszen nem mindennap indul új tárgy az egyetemen” – vallotta. Ezt követően az „Android alapú szoftverfejlesztés” elnevezésű tárgy felelőse lett, amelyet több tanszéki oktató tart, és már a legelső félévtől maximális hallgatói létszámmal indult. A diákok értékelték a naprakész tudás megszerzésének lehetőségét. „Nagy kihívás számunkra, hogy szinte félévente át kell dolgoznunk a tárgyat az aktuális fejlesztésekhez igazodva” – hangsúlyozta az oktató.

Ekler Péter tapasztalatai szerint a hallgatók nagyra becsülik a tanszék szoros kapcsolatait is az ipari partnerekkel, akik azért értékelik a díjazott és kollégái munkáját, mert látják, hogy olyan termékeket készítenek és fejlesztenek, amelyek gyorsan piacosíthatók. „Szerencsére rengeteg projekt talál meg minket, amelyekbe rendszerint bevonjuk a törekvő hallgatókat is” – mesélte az adjunktus. „Ha valaki az önálló laboron vagy egy tárgy keretén belül jól teljesít, felajánlom neki a lehetőséget, hogy részt vegyen valamelyik projektben.” A tanszéknek jelenleg is több aktív projektje fut egyebek között a Telekommal, a Telenorral, a Mysis-el és az OTP Mobil-lal együttműködésben. Hálózat-monitorozó alkalmazást fejlesztenek, és egy IPTV távirányító alkalmazásnak már a második verziója van születőben. De készülnek itt távszámla-kliensek sokféle mobilplatformra, vagy egy SMS-alapú reklámkampány-szerkesztő adminisztrátora – bár ez utóbbi nem mobil-, hanem szerveroldali fejlesztés. „Mivel már a kezdetektől fogva nem csak mobilszoftverekkel, hanem adattárházakkal is foglalkozom, igyekszem a hallgatóimat is ösztönözni, hogy megértsék: minél jobban átlátják az egész rendszert, és nemcsak egy-egy részterületet, ismereteik annál használhatóbbak és így piacképesebbek lesznek.”

A díjazott oktató szívesen segíti hallgatói szakmai kapcsolatrendszerének kialakítását is. Azt az elvet követi, hogy tanítványai már a kezdetektől ne csak a konkrét fejlesztések elméleti hátterét ismerjék meg, hanem vegyenek részt a megrendelőkkel történő megbeszéléseken is. „A saját bőrükön tapasztalják, hogy komoly egyeztetési fázis előzi meg a megbízóval azt, amit szoftverfejlesztésnek hívunk – ecsetelte. „Manapság ez úgy történik, hogy hetente találkozunk a megrendelővel, és a hallgatók bemutatják az elkészült munkákat. Ez az ún. „agilis fejlesztés,” amelynek velejárója, hogy folyamatosan csiszoljuk a terméket, összhangban a megrendelő igényeivel. Ez nemcsak mindkét fél számára előnyös, hanem garantálja, hogy a hallgatók minőségi szoftvereket készítsenek. E rövid időközönkénti visszajelzések rávezetik a fejlesztő diákokat annak megértésére, hogy az elvégzett feladatrésznek – legyen az bármilyen apróság –, igazán jónak kell lennie. Szintén lényeges, hogy így óhatatlanul elhallgatnak a diákok képességeiben kételkedők.” Ekler Péter szerint a szoftver elsődleges értéke, hogy karbantartható, jó minőségű és továbbfejleszthető legyen. „Fontos, hogy ha a megbízó a szoftvert egy új funkcióval egészíti ki, az ne omoljon össze, ne kelljen kidobni az egészet. Hosszú távon ez nagyon sokat jelenthet a megrendelőnek. A jól elkészített szoftver így az újabb verziókra szóló megbízásokat is hoz.”

A díj elnyerésében szerepet játszott az új médiaeszközök széleskörű használata is. Ekler Péter több ilyet is alkalmaz, hogy órái érdekesek maradjanak. „Hadd mondjak néhány példát: használok olyan alkalmazást, amelyet a hallgató letölthet, így ott helyben megjelölheti a válaszokat az óra közben feltett kérdésekre, amelyeket később még az órán közösen meg is beszélünk. A kódmegosztó alkalmazást pedig a laborgyakorlatokhoz fejlesztettem ki. Az órákon sokszor írunk kódot közösen, ám ha néhányan nem tudják követni a gondolatmenetet, vagy elakadnak, ezzel az alkalmazással meg tudom osztani velük az anyagot, amelyet így rá tudnak másolni a saját gépükre, nem torpannak meg.”

Az oktató szakterületének jelentőségét bizonyítja, hogy a mobilszoftver-fejlesztés az alapképzés része lesz a tantervreform keretében. Az MSc-képzésen belül pedig lesz mobilos mellékszakirány, amelynek célja az ipari partnerekkel történő fejlesztésekből származó, korszerű, gyakorlatorientált tudás megszerzése. Ezen kívül a jövőben az MSc képzés keretében kötelező tárgy lesz az „Üzleti intelligencia” is. „Kicsit ijesztő címe van, pedig ez is szoftverrendszerekről szól” – hangsúlyozta a díjazott. „Örömteli e területek előretörése az oktatásban, mert mutatja, hogy a világban futó trendeket követjük, ami egyben nagy kihívás is számunkra. Úgy gondolom, a Műegyetem nagyon jó úton jár e trendek nyomon követésében és az oktatáshoz szükséges eszközkészlet biztosításában. Ezért köszönet illeti Vajta László dékánt, Vajk István tanszékvezetőt és a csoportvezetőnket, Charaf Hassant. A sikerhez továbbá hozzátartozik, hogy olyan kollégák vesznek körül – többek között Forstner Bertalan, Kelényi Imre, Lengyel László, Csorba Kristóf – akik inspirálnak és akiknek sokat köszönhetek.”

Ekler Péter az „oktatás vagy kutatás” gyakran megfogalmazott dilemmáját kérdésünkre egy harmadik elemmel is kiegészítette: „Az én szakmámban a fejlesztés is nagyon fontos. Ha az ember nem fejleszt, nem ír a gyakorlatban is programot, nem tud sem hatékonyan oktatni, sem praktikus tanácsokat adni hallgatóinak.”

A fiatal szakember nagyon értékesnek minősítette a doktoranduszaival együtt végzett kutatásokat is. „A multiknál, mint a Google vagy a Microsoft is folynak kutatások, amelyekkel nehéz lépést tartani, de van helyük az egyetemi műhelyeknek is. Mi olyan szempontokat tudunk megfogalmazni, amelyeket ők nem. Kutatni és oktatni persze nem nyolcórás munkahelyet jelent: ezt csak szenvedéllyel lehet csinálni” – vélekedett az oktató, aki elárulta, hogy egy hathónapos kisfiú édesapja, és hogy a családja biztos hátteret nyújt a munkájában. „Feleségem is informatikus munkát végez, ezért vele is tudok szakmai kérdésekről beszélni. Nagyon hasznos időnként az általa megfogalmazott gondolatokat átfuttatni az én logikámon” – vallja Ekler Péter, a 2014-es év legjobb informatikai oktatója.

- HA -

Fotó: Pintér Erik