2015. január 27.
Bemutatjuk a BME közel 120 éves szimfonikus zenekarának új vezetőjét. A Műegyetemi Zenekar tagjai mesélnek karmesterük kiválasztásáról és idei terveikről.
„Az amatőr zenészek nagy többsége egész életében nem találkozik ennyi karmesterrel, a mi zenészeinknek viszont mindez röpke három hónap alatt adatott meg. Valamennyien egész életükben emlékezni fogunk erre az élményre” – osztotta meg Balás Miklós, a zenekar brácsása és egyben kottatárának gondozója a tavaly év végén lezajlott zenekarvezetői „castingról”, amelynek végén Erdélyi Dánielt 21 jelentkező közül meggyőző fölénnyel választották a műegyetemi szimfonikus zenészek új karmesterüknek.
„Mivel a profi zenekaroknál nem jellemző ez a kiválasztási folyamat, nagy várakozással tekintettem elé” – mesélte Dániel a bme.hu kérdésére. „A bemutatkozás alapvetően pozitív élmény volt, a zenészek kedvesen fogadtak és végig figyelmesek voltak” – hangsúlyozta a fiatal zenekarvezető. „A közönség számára általában kérdéseket vet fel, hogy valójában a karmester miért áll ott” – fejtegette Erdélyi Dániel, aki szerint a koncertlátogatók nagy része a zenészek és a karmester közös munkájából „csupán a jéghegy csúcsát látja.” „Hosszú út vezet odáig, hogy a karmester elmondhassa, hogy az adott művekről mit gondol, így egy sokadjára hallott, jól ismert darab mégis másképpen szólalhat meg" – vélekedett. A fiatal zenekarvezető szerint a karmesterek verbális, illetve nonverbális eszközökkel érhetik el ezt a célt, ő maga inkább gesztusaival szereti megmutatni, hogy „a zene hogyan lélegzik.”
Erdélyi Dániel nagyon kíváncsi arra, ahogyan a műegyetemi zenészek reagálnak majd egy-egy ilyen „nem verbálisan feltett kérdésre”. Annyit elárult a bme.hu kérdésére, hogy a nagyrészt mérnökökből és műegyetemi hallgatókból álló zenekar nagyon figyelmes társaság és a szóban megfogalmazott kérdéseit, kéréseit pontosan megértették már az első próbán. „A Műegyetemi Zenekar lényegesen demokratikusabb – már a kezdetektől fogva –, mint egy profi együttes, éppen ezért sokkal körültekintőbben kell eljárni például egy-egy műsor előkészítésénél, mint más együtteseknél.” A fiatal karmester ugyanakkor kiemelte, hogy a zenekar tagjai „rengeteget tesznek azért, hogy működjön az intézmény”.
Dániel korábbról ismerte már az 1896-ban megalapított zenekarának tevékenységét, amely világelső volt a zenei fakultással nem rendelkező egyetemek zenei együttesei között. Megemlítette, hogy itthon a pécsi vagy a debreceni egyetemek zenekarait a zenei pályára készülő fiatalok alkotják, de külföldön is van példa arra, hogy művészeti oktatást nem folytató egyetemek, köztük számos műszaki működtet saját szimfonikus zenekart (többekkel a BME szimfonikusainak van is kapcsolatuk).
|
A fiatal karmester pécsi származású, szülei a Pannon Filharmonikusok-Pécs, illetve a Kodály Filharmonikusok tagjai. Dániel saját bevallása szerint már egészen kiskora óta szívesen foglalkozott zenével: először zongorázott, majd orgonált, mindkét hangszerrel számos országos versenyen szerzett győzelmet vagy előkelő helyet. 2007-től a Zeneakadémia orgona szakának hallgatója, tanárai nemzetközileg elismert orgonaművészek voltak, többek között Pálúr János, Fassang László és Ruppert István. 2008-tól a karmester tanszak hallgatója is lett, ahol a vezénylés mesterségét Gál Tamástól és Ligeti Andrástól tanulta. Karmesterként 2013-ban szerzett diplomát. A fiatal művész számos koncertet adott Magyarországon és külföldön egyaránt, és rendszeresen szerepel szülei zenekaraiban is. Karmesterként olyan neves együttesekkel dolgozott, mint a Danubia Szimfonikus Zenekar, a Magyar Rádió Gyermekkara, a Pannon Filharmonikusok vagy a Duna Szimfonikus Zenekar. Egyetemi zenekarral is szerzett tapasztalatot, mivel korábban a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának szimfonikus zenekarát is dirigálta. A 26 éves fiatalember szabadidejében is szívesen hallgat zenét. Egyik kedvenc sportja a labdarúgás, olyannyira, hogy a Baranya Megyei Labdarúgó Szövetség játékvezetőjeként tevékenykedik. 2006-ban református kántorképző tanfolyamot is végzett. Erdélyi Dániel jelenleg a Magyar Állami Operaház zenei asszisztenseként dolgozik, illetve a Pécs Kertvárosi Református gyülekezet okleveles kántoraként szolgál. |
Tavaly májusban tizenegy év után távozott a zenekar éléről Köteles Géza karmester. A főállásban a Magyar Állami Operaház dirigense megnövekedett operaházi és más, színházaktól kapott feladataival már nagyon nehezen tudta összeegyeztetni, hogy heti két estét a Műegyetemi Zenekarra fordítson. „Nemcsak a zenekar történetének második leghosszabb ideig tevékenykedő vezetője volt, hanem elévülhetetlen érdemeket is szerzett a zenei színvonal emelésében, és – ami nélkül ez nem ment volna – a fegyelem megszilárdításában” – méltatta a zenész a korábbi karmestert, akinek távozása után a zenekar nyilvános pályázatot hirdetett a megüresedett zenekarvezetői pozíció betöltésére.
Míg a korábbi pályázatokra 8-10 aspiráns jelentkezett, a mostanira – az előzetes várakozásokat messze meghaladva – 21-en adták be a pályázatukat – tette hozzá Balás Miklós. A jelentkezők többsége a húszas éveiben járó, Zeneakadémiát végzett vagy épp végző pályakezdő karmester volt, de volt közöttük „elképesztően tehetséges 18 éves és már életpályával bizonyított 68 éves is” – idézték fel a találkozásokat Szebényi Endréné, Katalin brácsás pulttársával együtt.
A zenekar tagjai kétórás próba keretében egyenként ismerkedtek meg a jelöltekkel, amely tavaly szeptember közepétől három hónapon át tartó fárasztó, de tanulságos próbafolyamatot hozott – mesélték a zenészek. „Rendkívül élvezetes volt ugyanazokat a műveket ennyi különböző egyéniség keze alatt játszani, és megfigyelni, hogy ugyanabból a kottából – a darab jellegének megtartása mellett –mást és mást hoz ki egy-egy karmesteri mozdulat” – foglalták össze élményeiket a zenekar megkérdezett tagjai.
Az eredmény végül egy kétfordulós szavazás után született meg. A próbák végén a zenekari tagok egyenként értékelték a pályázókat a karmesteri munka fontos elemeit (vezénylési manuális technika, próbafelépítés, zenei stílus, hibák felismerése, egyéniség, kommunikáció, irányítókészség) felsorakoztató szempontrendszer alapján. Valamennyien „vakon” pontoztak, ugyanis nem ismerhették meg előre sem a jelentkezők életrajzát, sem a pályázatban kért motivációs levelük tartalmát, sőt még azt sem, hogy aznap ki fog vezényelni. Csak ott, a próbán találkoztak először a jelöltekkel, ezzel a módszerrel sikerült biztosítani, hogy mindenki előítéletek nélkül, a lehető legtárgyilagosabban ítéljen pontozólapján – hangsúlyozták a kiválasztási folyamat szervezői. Végül az egyéni pontozások összesítésével kialakult sorrend alapján emelték ki a legjobb hat pályázót. A végső sorrendről egy záró társulati ülésen döntöttek.
„Bízunk abban, hogy Dániel tovább folytatja a megkezdett utat, megőrzi, és ha lehet, emeli a zenekar zenei színvonalát, és szellemi vezetője is lesz ennek a lelkes csapatnak” – adtak hangot reményeiknek a Műegyetemi Zenekar tagjai. A karmester a bme.hu kérdésére elmondta, hogy a január közepén tartott első közös próbán megkezdték a felkészülést a zenekar tavaszi koncertjére. A BME központi épületének Aulájában évente rendezett koncerten idén Erkel Ferenc, Bartók Béla és César Franck egy-egy műve csendül majd fel. A műsorról közösen döntöttek a zenei társulattal, Dániel mindenképpen olyan repertoárt szeretett volna, „aminek íve van, elképzelés van mögötte”.
A karmester két fellépést emelt ki éves terveik közül, a hagyományos tavaszi és téli műegyetemi koncerteken túl. Egyrészt a zenekar részvételre pályázott a franciaországi Belfortban tartandó nemzetközi egyetemi zenei fesztiválon, ennek eredményét még várják, illetve Veszprémben rendeznek bérletes hangversenysorozatot magyarországi egyetemi zenekarok előadásaira, ahová meghívást kapott az immár Erdélyi Dániel által vezetett Műegyetemi Szimfonikus Zenekar is.
-BK-
Fotó: Philip János, http://zenekar.bme.hu, http://danielerdelyi.com/hun/