Magyarország 100 legjobb fotósa közé választotta Somay Márkot, a BME GTK hallgatóját az egyik legnevesebb hazai reklámmagazin.

„A fotózás egyet jelent számomra a problémamegoldással! Éppen ez a csodálatos ebben a munkában. Sosem unatkozom. Fotósként folyamatosan meg kell küzdenem váratlan helyzetekkel, ám a BME-n megtanultam, hogy nincs lehetetlen. A szakmai és üzleti ismeretek mellett a Műegyetem arra is ráébresztett, hogy kellő kitartással, bátorsággal és elszántsággal minden feladatot meg lehet oldani” – vallotta magáról Somay Márk, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar műszaki menedzser hallgatója, egyúttal zenekari, rendezvény- és élményfotós, valamint a kellegy.hu alapítója és vezetője, akit 2014-ben a 100 legjobb fotós közé választott a hazai reklámipar ismert folyóirata, a Kreatív Magazin.

„Sokan csak kereseti forrásként tekintenek a fotózásra, és nem figyelnek azokra a mögöttes tényezőkre, amelyek egy jól felépített üzletben ugyanolyan fontosak, mint az, hogy egy-egy kép éppen sikerült-e. Nagyon sok múlik azon, hogyan kommunikálok az ügyfelemmel, mennyire fogadom el őt, mint partnert, és ki tudom-e találni, amit szeretne” – osztotta meg Somay Márk, aki szerint a közhiedelemmel ellentétben egy fotós nemcsak a lencsevég egyik oldalán tölti a mindennapjait. „A fényképezés 'csak' a szakmám krémje, emellett üzletet vezetek, partnerekkel tárgyalok, időt és pénzt fektetek be, döntéseket hozok az apróságoktól kezdve egészen a nagy volumenű tervekig. Az időm nagy részében azt csinálom, amire az egyetemen tanítottak”– vallotta magáról a fiatal fotóstehetség, aki a legtöbb BME-n szerzett tudását kamatoztatni tudja a munkájában. „Olyan átfogó ismereteket szereztem, amelyekről annak idején, amikor rengeteget szenvedtem egy-egy vizsga előtt, nem gondoltam volna, hogy valaha hasznosak lesznek. Visszaköszönnek a mindennapokban a gazdasági témájú tárgyak, a számvitel, az üzleti ismeretek, a vállalati pénzügyek, a marketing, sőt, még a valószínűség-számítás és a tárgyalástechnikai kurzusokon tanultak is. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy az egyetem nemcsak közvetlen tudást adott, hanem olyan szemléletet is közvetített, amellyel az életre neveltek."

„Jól emlékszem például az épület-szerkezettan házi dolgozatomra, amelyhez az kellett, hogy találjak egy építész barátot, aki segített elkészíteni a házit. Másként nem sikerült volna. Ez az eset is rávilágított arra, hogy a problémáknál nem azt a kifogást kell keresni, hogy miért nem tudtam megoldani a feladatot, hanem a sok lehetséges megoldás közül a legmegfelelőbbet kell választani. A statikai ismereteknél sokkal többet adott nekem ez a kurzus – bátorságot és élettapasztalatot” – emlékezett vissza Somay Márk, aki az egyetemen számos lehetőséget talált fotós és szervezői képességeinek kamatoztatására. „Fényképésze, majd vezetője voltam a Wigner Jenő Kollégium fotókörének, a rendezvényszervezői kör tagjaként pedig belülről láttam azt a közeget, amelyben ma dolgozom. Ezek azok a tapasztalatok, amelyeket meg kellett élnem ahhoz, hogy saját vállalkozást merjek alapítani, hogy megértsem az ügyfelet, és ma már könnyebben vegyem az akadályokat. Ne csak a feladatot lássam egy-egy munkában, hanem azt is, ahogyan a megrendelő mindezt a másik oldalról nyomon követi.”

„Én nem művész, hanem ’iparos’ fotós vagyok” – vallotta magáról jókedvűen a fiatal tehetség, majd hozzátette, „szépérzékem persze van, de a fotózás művészi oldala számomra nagyon elvont. Művész helyett inkább egy gazdasági szakembernek tartom magam, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy azt csinálja, amit szeret, és képeivel másoknak is örömet tud okozni”.

Somay Márk nem a „nyugodtan ülő típusú” ember, kifejezetten nem szereti a monoton feladatokat. „Mindig valami újat kell csinálnom, különben megunom a munkát. Legyen az egy új fotózási téma, új technika, vagy a fotózástól gyökeresen eltérő feladat” – fejtette ki a BME hallgatója, aki nemrégiben vágott bele videoklipek forgatásába: első filmjeit a Mary Popkids, a Belmondo, valamint a Kiddo együttessel készítette.

Hosszú út vezetett el idáig, és közben Márk a szamárlétra sok fokát megmászta. „A gimnáziumban kaptam az első fényképezőgépemet édesapámtól, aki szintén sokat fotózott. Az egyetemen aztán a hobbiból zsebpénz-kereset lett, és a fényképész szakmai hierarchia legalján, az egyetemi bulik fotósaként kezdtem dolgozni. Ekkor kezdődött az a pörgős életforma, amelyben ma is élek. Folyamatos ’time-management’ az életem – önálló vagyok egy kötetlen munkában, ennek minden előnyével és hátrányával. Nálam nincs olyan időszak, amikor nem dolgozom, állandóan keresem a munka és magánélet közötti egyensúlyt. Komoly és szigorú szabályokat alkalmazok magamra, amiket sokszor nehéz betartani, főleg, ha elkap a gépszíj” – ecsetelte a hétköznapjairól Somay Márk, aki a tanulás mellett több éven keresztül kapta lencsevégre az egyetemi fiatalokat a kollégiumi klubokban. „Az elmúlt 5 évben rengeteget változott a hallgatói éjszakai közélet: az alkalmi diák-összejöveteleket felváltották a rendszeres, komoly személyzettel és infrastruktúrával rendelkező egyetemi bulik, több kollégiumban felújították a klubokat, mintha profi szórakozóhelyek lennének. Jelentős minőségi előrelépés ez ennyi idő alatt. Az már más kérdés, hogy nekem tetszik-e, amit ma látok, ha visszatérek például a Wigner kollégiumba.”

Az egyetemi közélet mellett gyökeres változáson esett át a fotós szakma is: sokkal alacsonyabb lett a belépési költség, ma már kevesebb pénzből szerezhető be a fényképészek alapfelszerelése. „A szakma felhígult, és ebben az átalakult környezetben csak úgy lehet sikeres egy fotós, ha mindig valami újat, egyedit alkot” – hívta fel a figyelmet választott mestersége aktuális nehézségeire a műegyetemi hallgató. „A jó fotós azon túl, hogy jó képeket készít, képes megoldani a váratlan helyzeteket. Nem azért dolgozik elsősorban, hogy pénzt keressen, a pénz a munka értékének a kifejezése. A jó fotós mindig magas minőségben teljesít, és ugyanolyan komolyan vesz minden munkát, legyen az egy fesztiválfotózás vagy egy kis családi fényképezkedés. Ugyanakkor nemet is mer mondani, ha mindezt nem tudja teljesíteni. Sok magyar fotósból hiányzik ez a szemlélet, ezért sem tudnak megélni a szakmájukból” – vélekedett Somay Márk, aki most úgy gondolja, hogy sosem fog felhagyni a fotózással. „Megszállott vagyok, persze jó értelemben, főként akkor, ha azt fotózom, amit szeretek. Ám az új dolgok mellett vannak örök témáim is: Panka kutyusomról sokszor készítek képeket. Bár sokat utazom, amikor tehetem, magammal viszem, mert ő az, aki több mint 4 éve rendszert visz az életembe. Egy szelet belőlem, a lelkemből” – árulta el magáról a külföldön is foglalkoztatott fiatal fotós.

„Szeretek itthon lenni. Ez az érzés akkor tudatosul bennem igazán, ha valahol külhonban dolgozom – két hét után már vágyódom haza. Ha lehetőségem lenne rá, akkor sem mennék el örökre. Néhány hónapot szívesen tanulnék külföldön, ám a magyar üzleti élet bürokratikus nehézségei ellenére is úgy érzem, én itthon találtam meg a helyemet, itt keresek magamnak lehetőségeket.”

- TZS -

Fotó Somay Márk