Tanácsadással és ösztöndíjjal támogatja a Hallgatói Innovációs Központ és a Pro Progressio Alapítvány a legígéretesebb innovációs kezdeményezéseket a BME-n.

„A legújabb szakmai tudással a most még egyetemi falak között nevelkedő hallgatók, vagyis a jövő mérnökei rendelkeznek. Ők a mérnöki alkotómunka megtestesítői, akik azért tanulnak, azért dolgoznak, hogy alkotásaikkal egyszerűbbé, könnyebben élhetővé tegyék a világot az emberek számára” – fogalmazta meg a mérnöki küldetéstudatról Dékány Donát, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Innovációs Központ vezetője.

A műegyetemi szervezet további két partnerrel közösen évről-évre meghirdeti a hallgatóknak szóló innovációs versenypályázatát. „Egyre több olyan konkrét szolgáltatásokról vagy termékekről szóló ötlet születik meg a fiatalok fejében, amely rövid időn belül érett piaci termékké léphet elő megfelelő anyagi és befektetői segítséggel. Az ötletek ’melegágya’ a műegyetemi környezet: az intézmény falain belül az ifjú tehetségek technológiai, tudásbeli és szakmai támogatást kaphatnak oktatóiktól és szakmai szervezeteinktől. A mi feladatunk, hogy ezeket a fiatalokat bátorítsuk, fórumot teremtsünk a bemutatkozásra, és bekapcsoljuk őket az egyetemi innovációs ’vérkeringésbe’ is” – fejtette ki a központ vezetője az idén harmadik alkalommal meghirdetett verseny alkalmából.

„Újítottunk a nevezési feltételeken: az első körben kiválasztott pályázóknak egy rövid, egynapos tréninget tartottunk, amelyen ismertettük, hogy mit várunk el egy stabil, a piaci igényekre épülő pályázattól. Korábban ugyanis azt tapasztaltuk, hogy többen eljöttek, elmondták az ötletüket, ami sokszor távol állt a megvalósíthatóságtól. Az egynapos oktatáson azokra a szempontokra világítottunk rá a fiataloknak, amelyek egy potenciális befektető alapvető igényei is lehetnek a jövőben” – részletezte Dékány Donát. „A módszertani váltásnak köszönhetően volt olyan csoport, amelynek tagjai átgondolták pályázatukat, jobban összpontosítottak a tanácsolt szempontokra, és sokkal magasabb színvonalú prezentációt mutattak be a második fordulóban. Ezzel nemcsak a bírálóbizottság feladatát könnyítették meg, de tapasztalatot is szereztek az első tárgyalásukra egy befektetői alappal” – ecsetelte a műegyetemi központ vezetője. Hozzátette, hogy a technológiai kidolgozottságon túl sok múlik az ötletgazdák személyiségén is. „A prezentációs fordulón ’arcot’ kapott minden innováció, azaz, személyesen is megismertük azokat, akik egy-egy ötlet mögött állnak. A siker rajtuk ugyanúgy múlik, mint az adott termék vagy szolgáltatás eredetiségén.”

A pályázók közül két csapat pénzjutalomban részesült, két másik csoport pedig egy befektetői alap egy-egy éves, célokhoz és mérföldkövekhez kötött üzleti tanácsadását nyerte el. „A pályázaton kiosztott nyeremények önmagukban nem hoznak jelentős változást az innovációk sorsát tekintve, inkább bíztató segítséget jelentenek az első lépésekhez azon az úton, amelyet a hallgatók maguk választottak. Nem elegendők ahhoz, hogy az ötletekből kész, eladható termékek legyenek, ám egyenértékűek egy-egy olyan inspirációval, amellyel jelezzük, hogy jó úton járnak” – foglalta össze Dékány Donát. A verseny kiírói elvárják a nyertesektől, hogy a felhívást követő minimum egy évig intenzíven foglalkozzanak ötletük továbbfejlesztésével, amelyhez a központ szakmai segítséget, laboratóriumi infrastruktúrát, és a lehetőségekhez mérten további anyagi forrásokat is tud biztosítani.

Interjúsorozatunk első részében azokat a hallgatói innovációkat mutatjuk be, amelyek az „Ötlettől az üzletig” elnevezésű felhíváson a Pro Progressio Alapítvány 300.000 forint értékű csapatösztöndíját nyerték el.

„Az ösztöndíjban részesített pályázatok alkotóinak termékei technológiai szempontból nem állnak készen a piaci megjelenésre. Éppen ezért ítéltünk nekik pénzjutalmat, amelyből tökéletesíthetik, véglegesíthetik ötletüket” – ismertette a bírálati szempontokról Dékány Donát.

Aurora – „Ez csak az egyik ötletünk, amivel segíthetünk másokon!”

Jakub János és Menyhárt Hunor Attila, a VBK vegyészmérnök MSc hallgatói az ötletgazdái az „Aurora” ultrahangos eszköznek, amely a vakok és gyengénlátók közlekedését segíti. A kézre, vagy akár a fehér botra erősíthető maroknyi, egy ceruzaelem méretű akkumulátorral működő készülék ultrahangot bocsát ki, amely visszaverődik a környezetében elhelyezkedő tárgyakról. Az eszköz az ultrahang-visszaverődés idejét mérve számolja ki a 3 méteren belüli tárgyak távolságát, és rezgésként jelzi azt a felhasználónak. A tárgyak közeledésével a készülék rezgésének üteme gyorsul.

„Amíg a fehér bottal derékmagasságig és előre körülbelül 70 centiméterre lehet érzékelni a tárgyakat, addig az Aurorával a felhasználó pásztázhat is, így képes a környezetét ’kúp’ formájában érzékelni” – sorolta az előnyöket Jakub János, a termékfejlesztésért felelős csapattag. „Az Aurora fejlesztésekor fontos szempont volt, hogy a készülék ne zavarja a felhasználót és a környezetét sem. Az eszköz jelzése emiatt inkább rezgés-, és nem hangalapú, és nem akadályozza a gyengénlátók hallását sem. A látás gyengesége miatt a fülek, azaz a hallásért felelős érzékszervek felértékelődnek, a vakok a látásuk hiányosságait a hallásukkal ellensúlyozzák” – fejtette ki Menyhárt Hunor Attila.

A csapat a fejlesztés idején sok segítséget kapott a látássérültektől. „Már az első prototípusunkat bemutattuk a gyengénlátóknak, akik nyitottak voltak az együttműködésre, sőt, örültek annak, hogy valaki foglalkozik azokkal a problémákkal, amelyekkel nekik nap, mint nap meg kell küzdeniük. Rengeteg tanácsot, ötletet és persze kritikát fogalmaztak meg a termékkel szemben. A negatívumok voltak a leghasznosabbak! Ezekből tanulva mára egy olyan ötödik prototípust készítettünk el, amely kisebb, modernebb, mint az eddigiek, és közelít a végleges termékhez” – mutatta be legújabb, 3D nyomtatással készült eszközüket Jakub János.

A fiatal fejlesztők most azon dolgoznak, hogy véglegesítsék az Aurora formáját, megőrizve az egyik legnépszerűbb és legütőképesebb tulajdonságát: az elérhető árát. „Számos, a miénkhez hasonló termék található már a piacon, különleges tulajdonságokkal, akár GPS-es követéssel. Ám ezek mindegyike több százezer forint, amit egy átlagos magyar látássérült nem engedhet meg magának. A mi termékünk ehhez képest a kulcsfontosságú funkciókra koncentrál, és körülbelül 25-30.000 forintba, azaz negyed annyiba kerül. Ennél lejjebb viszont nem tudunk menni az árban anélkül, hogy minőségi romlást okoznánk” – fejtette ki Menyhárt Hunor Attila.

Az innovációs pályázaton elnyert ösztöndíjat a prototípus fejlesztésére, elektronikai eszközök beszerzésére és háromdimenziós nyomtatásra fordítja a két vegyészmérnök-hallgató. Első lépésben tökéletesíteni szeretnék a terméket: „ez után foglalkozunk csak az újabb ötleteinkkel, amelyek így egyelőre parkolópályán vannak. Diákként, tanulás mellett, ráadásul ösztöndíjból csak az Aurora-projektbe mertünk belevágni. Már kezdetben éreztük, hogy sikeres lehet, és jobbá teheti a világot.”

Sybrillo camera gimbal – „A ’startupos’ világ nem életbiztosítás”

A csapat tagjai: Mankovics Dávid BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar járműmérnök BSc hallgató, Stefán Egon BME VIK mérnök-informatikus BSc hallgató, Szauer Edina Szent István Egyetem marketing MSc hallgató, Tóth Dávid BME Gépészmérnöki Kar ipari termék- és formatervező mérnök BSc hallgató, és Török Lilla BME GPK ipari termék- és formatervező mérnök BSc, ill. EDUTUS (MÜTF Modern Üzleti Tudományok Főiskolája jogutódja) gazdálkodás és menedzsment BSc hallgató.

A díjazottak akciókamerákhoz és okostelefonokhoz fejlesztenek olyan háromtengelyes, 360 fokos fordulásra alkalmas rezgéscsillapító és képstabilizáló fejet, amely lehetővé teszi, hogy használóik extrém körülmények között is jó minőségű felvételeket készítsenek.

„A célközönségünk az extrém sportolók és a profi filmesek. Filmforgatás közben vannak olyan közelharcot vagy zuhanást bemutató jelenetek, amelyeknél szinte biztosra vehető, hogy a kamera megsérül. Az ilyen felvételekhez úgy használják a milliós készülékeket, mint más az eldobható fényképezőgépet. E produkcióknál jelentős megtakarítás érhető el a mi termékünkkel, amelynek várhatóan pár száz dollár lesz a bolti ára” – mutatta be a keresleti oldalt Mankovics Dávid, a projekt vezetője és ötletgazdája.

A pillanatnyilag a prototípus elkészítésén dolgozó csapat a VIK Demola csarnokában kapott helyet, itt zajlik mind a hardver-, mind a szoftverfejlesztés. Jelenleg a motor, az áramkör, a fröccsöntött műanyagból készült váz, a kamera mozgásáért felelős hardver paraméterezése, és a vezeték nélküli bluetooth-os kommunikáció fejlesztése zajlik. Az okostelefon-alkalmazás még nem készült el, de az eszközt már lehet távolról, számítógéppel irányítani.

Az elmúlt egy évben nagy volt a csapatban a fluktuáció, ami az ötletgazda szerint érthető, hiszen – ahogyan fogalmazott – a „startup világ nem egy életbiztosítás. Sokakat megtorpant a bizonytalanság, és nem szánnak időt arra, aminek nem biztos a sikere. Nem is bánjuk, mert úgy véljük, hogy bennük nincs elég elhivatottság az innováció iránt, ami nálunk alapkövetelmény. Nem csak az számít nálunk, a projektben, hogy ’nagy pénzt’ tudjunk összeszedni, inkább egy ’élet-szagú’ tapasztalatszerzési lehetőséget látunk benne.”

A díjazott csapatot ez a projekt hozta össze először befektetővel: „szakmailag jól felkészültünk. Kicsit bizonytalanok voltunk még, ám sokat tanultunk ebből az egy alkalomból is, és majd a második, harmadik ilyen beszélgetés után, rutinnal a hátunk mögött még jobbak leszünk” – bizakodtak a csapat tagjai, akik a pályázaton elnyert ösztöndíjat a „deszkamodell” továbbfejlesztésére fordítják, és háromdimenziós nyomtatót vásárolnak az újabb prototípushoz.

A fiatalok a műegyetemi sikerek után 2014 januárjában további 1 millió forintot nyertek az Újbudai Hallgatói Startup Versenyen, ahol több mint 30 pályázó közül választották ki őket. E mellett a Microsoft jelenleg is zajló innovációs versenyén az ország 15 legjobb innovációja között szerepelnek; nagy értékű szoftvercsomagon túl a kiíró szervertámogatást is biztosít a hallgatóknak. Több versenysiker mellett a műegyetemi felhívás hozta az áttörést a csapat gondolkodásában: „az első verziókkal nem futottunk zsákutcába, ám megakadtunk a fejlesztésben, és alkotói válságban voltunk. Az innovációs verseny erősített meg minket abban, hogy jó az, amit és ahogyan csináljuk, és mások szerint is értéket teremtünk.”

- TZS -

Fotó: Philip Jánso, Pintér Erik