Koszorú és mécsesek idézik a vészkorszak valamennyi áldozatának emlékét a BME központi épülete főbejáratánál.

Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította minden év április 16-át a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapjává. 1944. április 16-án kezdődött az első gettók felállítása az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján. A holokauszt minden tízedik, az auschwitz-birkenaui haláltábor minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt.

Barta-Eke Gyula kancellár – aki immár második alkalommal hívta csendes főhajtásra és megemlékezésre  az Egyetem polgárait – ezúttal néhány nevet is megemlített a „műegyetemi családból”, olyanokét, akik közül néhányan a vészkorszak túlélői voltak, illetve másokét is, akik azonban soha nem tértek haza.

Előbbiek közé tartozott például Kozma László villamosmérnök professzor, akit 1944-ben Mauthausenbe deportáltak. Később a BME egyik tanszékvezetője, majd dékánja is lett, valamint a nevéhez fűződik az első magyarországi digitális számítógép megtervezése és üzembe állítása. Szűcs Adolf műegyetemi matematikust otthonából hurcolták el a nyilasok 1945. február 4-én, többé senki nem látta. Az egyetem mecénásai közül Goldberger Leó, akinek alapítványa segítségével alakult meg a Textilkémiai, később Szerves Kémiai Technológiai Tanszék, Mauthausenben, a tábor felszabadításának napján halt meg. Csáki Frigyest, aki később a szabályozáselmélet és az irányítástechnika tudományának iskolateremtő egyénisége és a BME 1964-1969 közötti rektora volt, több ízben is munkaszolgálatra vitték. Utolsó behívásakor megszökött és 1945 tavaszáig bujkált, majd beiratkozott a Műegyetemre.

BK - TJ

Fotó: Philip János