A környezetvédelmet és az építészet művészi oldalát ötvözi terveiben Füzes Bálint Péter építészmérnök-hallgató, aki máris sikereket ért el alkotásaival hazai és nemzetközi versenyeken.

Az építészet és a környezetvédelem együtt fontosak Füzes Bálint Péter értékrendjében. A BME építészmérnök-hallgatója azokban a feladatokban leli legnagyobb örömét, amelyeknél a csúcstechnológia találkozik a fenntarthatósággal. Alkotási szempontjait egy speciális építészeti területen, a membrán-technológiában mutatja meg, zöldebb épületek és fenntartható koncepciók megteremtésén dolgozva.

Bálint első sikereit a 2013-as Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) érte el, amelyen 3. helyezett lett Építés és Épületszerkezetek kategóriában a Membrane Detail Project-tel. Egy olyan szakmai honlapot hozott létre, amely az interneten elsőként rendszerezi a membrán-technológiai csomópontképzésről fellelhető általános szakirodalmat. Ez a gyűjtemény illusztrált példák sorát tartalmazza a membránoknál előforduló jellegzetes szerkezeti megoldásokra.  (A honlap elérhetősége: http://www.membranedetail.com/ - szerk.)

2014-ben a Campus Hungary ösztöndíjasaként (Erasmus-mandátummal) fél évet töltött a grazi műszaki egyetemen (Technische Universität Graz – Fakultät für Architektur). Itt testközelből betekintést nyert az ún. parametrikus tervezésbe, amely az építészet egy elsősorban digitalizált alapokon álló oldalágát képezi. Az irányzat lényege, hogy az építmények bonyolult geometriai összefüggései előre leprogramozhatóak. Nem kötött méretekkel kell dolgozni, hanem megírható vagy letölthető algoritmusokkal.  Ez többek között bonyolult térbeli formák gyors modellezését teszi lehetővé. „E téren jelenleg egy széleskörű innovációs forradalom zajlik – az építészeti szoftverek egyre komplexebb, mindezidáig elképzelhetetlen formaképzést, és egyre gördülékenyebb tervezést tesznek lehetővé.”

Bálint egy olyan „energiaparazitát” alkotott meg egyetemi projektként indított, ám később átdolgozott tervében, amely a legtöbb épületre és számos geometriai szituációra alkalmazható – miközben sértetlenül hagyja az épület külső burkolatát és a tartószerkezetet.  Alkotásával 1. helyezést ért el Architectural Science Association (ASA) nemzetközi pályázatán.

„Az eredeti házi feladatban egy egyetemi műemléki épület külső homlokzatára kellett terveznünk egy olyan szerkezetet, amely jól reprezentálja a létesítményben működő helyi építészkar jellegét és tevékenységét, megőrizve az épület eredeti, patinás állapotát” – ismertette a féléves terv kiírását a BME végzés előtt álló építészmérnök-hallgatója. „A Műegyetemen elsődlegesen logikusan, meghatározott elvek alapján tervezünk (főként) épületeket, míg ennél az első olvasatra elvontnak tűnő munkánál egy meghatározatlan célú és léptékű építményt kellett megalkotni. Egy szolid, ugyanakkor látványos és kreatív megoldást vártak tőlünk, ami korántsem egyszerű feladvány. Legszívesebben nem is nyúltunk volna az épülethez, beavatkozás nélkül is egy nagyszerű építmény, ún. „technisches High-Light” volt. Emiatt a javasolt konstrukciónkat helytálló érvekkel kellett indokolni” – elevenítette fel az Ausztriában töltött tanulmányi félévről Bálint, aki később hazai konzulense, Hegyi Dezső, a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék docensének szakmai támogatására is számíthatott a pályázati anyag elkészítésekor.

A tanulmányban részletesen bemutatott „energiaparazita” egy könnyűszerkezet, amelyre – közvetlenül a homlokzat elé - egy membránburkot feszítenek ki. A „skin” (magyarul bőr, hártya) elemeit a legmodernebb flexibilis napelem-cellák, azaz energiahozammal rendelkező transzparens membránok képzik. Az első ránézésre pókhoz hasonlító amorf szerkezet megújuló energiaforrás felhasználásával biztosítja az épület üzemeltetéséhez szükséges villamos-energia egy részét.

Az elképzelés különösen nagy jelentőséggel bírhat a műemlékvédelem alatt álló létesítményeknél: a gyakran tornyok és ablakok által szabdalt, erősen díszített épületek alkalmatlanok lehetnek a hagyományos napelemek telepítésére. Fokozottan igaz ez, ha a díszítés miatt az épület napsugarak által legjobban ért oldala önmagát árnyékolja. A műegyetemi hallgató hajlékonynapelem-tervei megoldást jelenthetnek a problémára úgy, hogy közben sértetlenek maradnak az épületek oltalom alatt álló homlokzatai.

Az osztrák tanulmányi félévet követően a fiatal hallgató szakmai gyakorlati lehetőséget kapott München mellett. Jelenlegi munkaadója – amelynek nevéhez főződik a müncheni Allianz Aréna homlokzata, a salzburgi és a grazi pályaudvar – Bálint referenciamunkáira lett figyelmes. Bálint elképzeléseit a nemzetközi versenyt támogató genovai vállalkozás is elismerte; jelenleg tárgyalások zajlanak a koncepció szellemi-jogvédelmi kérdéseiről és az üzleti rentabilitásról.

„A szakmai elismerésen túl a legnagyobb eredmény számomra, hogy egy megfelelő anyagi háttérrel és erőforrásokkal rendelkező vállalat figyelt fel a környezetvédelmi szempontokra összpontosító koncepciómra” – osztotta meg Füzes Bálint Péter, akit a zöld-technológiák egyre szélesebb körű elterjedése is az alkotásra sarkall. „Mindenekelőtt egy dolog számít: hogy egyre többen motiváltak a zöld-technológiák terjesztésében. Talán még nem késő relatíve fájdalommentesen átállni a decentralizált energiaforrásokra.” Saját bevallása szerint még nem kötelezte el magát a membrántechnológia mellett. „Kétségtelenül izgalmas témakör, ám meg szeretném ismerni az általánosabb építészmérnöki feladatokat is, mielőtt egy részterület mellett döntenék.”

A műegyetemi hallgató elhivatottságára utal, hogy pályázati sikereit nehezített „terepen”, azaz külföldi vendégösztöndíjasként érte el. Tapasztalatait összegezve elmondta, hogy a BME neve, az itt szerzett diploma és szaktudás nagy érték a szomszédos országokban. „Vannak különbségek az osztrák és a magyar egyetemek között. Graz technikailag fejlettebb, modern eszközökkel felszerelt, és széleskörű ipari kapcsolatokkal rendelkezik, ám ez nem jelenti azt, hogy a műegyetemisták ne állnák meg a helyüket ebben a környezetben” – állította Bálint, aki szerint a külföldön tapasztaltnál keményebb követelményekkel kell szembenézniük itthon a BME-s építészmérnök-hallgatóknak. „Grazban az építészek közel egy évig dolgoznak a diplomamunkájukon, amit egy kisebb kutatómunka vezet be. Ezzel szemben a Műegyetemen kőkemény tervezési félév áll a végzősök előtt, mérföldkövekkel és időszakos túlterheltséggel nehezítve a helytállást. A számtalan éjszakázás sokszor túlzásnak tűnik, ám a legtöbb leendő mérnök csak később ébred rá arra, hogy a kemény munka hozadéka a nagyobb munkabírás, amely talán az igazi különbséget jelentheti ezen egyetemek között” – osztotta meg benyomásait Füzes Bálint Péter, hozzátéve, hogy mindkét rendszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Felhívta a figyelmet a nyelvtudás fontosságára, ami ma már alapvető a tapasztalatszerzéshez. E mellett fontosnak tartja azt is, hogy a fiatal mérnökök találjanak egy olyan területet, amelyre szívesen specializálódnak, és – ahogyan fogalmazott – „a többi kiderül az iparban”.

Bálint a főként külföldön szerzett szakmai tapasztalatai ellenére szívesen alkotna Magyarországon. „Számos egyetemistának őrülten vonzó a külföldi karrier – ez nálam sincs másként. Sokakban él az egyébként megalapozott tudat, hogy kint már egyszerűbb munkával is jobban kereshetnek, mintha Magyarországon maradnak. A pénz azonban csak egy tényező a sok közül” – vallotta Füzes Bálint Péter, aki lát fantáziát abban, hogy a magyar fővárosban dolgozzon. „A nyugat-európai nagyvárosok szinte azonos séma alapján kialakult szerkezetével szemben Budapest egy igazán karakteres és élhető város. Bár a nyugati országokhoz képest Budapest kevesebb lehetőséggel kecsegtet egy építész számára, mégis ez egy olyan város, amely rászorul és megérdemli, hogy egy tisztább és ’élhetőbb’ hellyé váljon.”

A témával kapcsolatban a műegyetemi hallgató hangsúlyozta, hogy „egy ország jobb gazdasági helyzete nem jelenti azt, hogy az emberek felelősségteljesebben is élik a mindennapjaikat. Legalábbis arányosan nem. Ijesztő, hogy a hegyek között, gyönyörű környezetben, ráadásul jól kiépített infrastruktúrával az emberek nem ügyelnek annyira a fenntarthatóságra, mint amennyire megtehetnék”. Bálint a nagyvárosok példáját említette, ahol „a jól működő gazdaság rövidesen eléri önmaga végcélját: minden modern, tiszta, ugyanakkor arctalan is. Az egymástól távoli falvak közti őrült napi közlekedés fanyar megvilágításba helyezi a természetközeliséget”.

Bálint rengeteg tenni- és tanulnivalót lát még a szakmájában, amely – ahogy állítja – „pont ettől ilyen izgalmas”. Úgy érzi, hogy az építészet számos úttörő és érdekes témát tartogat, ám még egy tudásközpontú intézmény hallgatójaként is nehéz lépést tartani a fejlődéssel. „A fenntarthatóság és az innováció határán keresem azt a témát, amelynek a pályafutásomat fogom szentelni” – zárta gondolatait a BME díjazott hallgatója.

- TZS -