Kitartó munkának és előrelátásnak köszönheti szakmai sikereit Markovits-Somogyi Rita, a BME fiatal légi közlekedési mérnöke, szakfordítója és vendégoktatója.

„Ebben a szakmában csak az igazán lelkes szakemberek tartanak ki! Aki a pályaválasztáskor csak azért döntött a légi közlekedés mellett, mert ’jól hangzott’, nagy valószínűséggel később már máshol próbált szerencsét” – hangsúlyozta Markovits-Somogyi Rita, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar közlekedésmérnöke, a kar vendégoktatója, aki egy különleges, és a női mérnökök körében ritka területre, a légi közlekedésre specializálódott (jelenleg a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat támogató rendszerfejlesztő mérnöke – a szerk.).

Komoly benyomást tettek rá a szakosodás utolsó két évében hallgatott tantárgyak és a szakmai gyakorlaton töltött időszak. „Ez a rövid idő mindössze arra volt elég, hogy gyakornokként belekóstoljak a légi közlekedésbe, és eldöntsem, valóban ennek a témának szentelem-e magamat a jövőben” – fejtette ki a BME KJK egykori hallgatója, aki szerint a nagy odafigyelést igénylő, biztonságkritikus berendezések, és a hosszadalmas betanulási idő miatt nehéz szakmai gyakorlati helyet találni e területen. „A légi közlekedés egy speciális szakma, amelyen a kitartás és a folyamatosan fenntartott szándék mellett is minimum másfél-két évbe telik, amíg valaki részletekbe menő, érdemi munkát képes végezni.”

Markovits-Somogyi Rita már a korábbi munkahelyén is foglalkozott a légi közlekedéssel, ezért ennél kevesebb idő is elég volt arra, hogy beletanuljon a vállalatánál zajló műszaki fejlesztésbe, ahol a légiforgalmi irányítók irányítási rendszereinek, berendezésinek – többek között az adat- és hangkommunikációs eszközöknek – a fejlesztését, fejlesztéstámogatását végzi. A fiatal közlekedésmérnök e mellett olyan megállapodás-tervezeteket készít, amelyek a szomszédos országokkal és a belső partnerekkel folytatott kapcsolatokat kezelik (például a két ország közötti hangkommunikációt). Munkájával technikai oldalról támogatja az ún. „online data interchange” folyamatot, amely a légi járművek irányításánál használt rövid üzeneteket határozza meg. Markovits-Somogyi Rita osztályán, illetve igazgatóságán folyik a CPDLC-rendszer (controller-pilot data link communications) bevezetése is. „Míg jelenleg a légiforgalmi irányító szóban, rádión keresztül kommunikál a fedélzeten tartózkodó legénységgel, addig a CPDLC segítségével lehetőség nyílik írott, szöveges üzenetek váltására, kiküszöbölve ezzel a ’félrehallásból’ adódó hibákat, és csökkentve a frekvenciák telítettségét. Amennyiben a pilóta egyetért a kapott üzenet tartalmával, az adatokat a fedélzeti rendszerbe integrálva a gép irányt vagy pozíciót változtathat, bizonyos esetekben akár anélkül, hogy a légi jármű vezetőnek ehhez külön adatokat kellene betáplálnia a rendszerbe” – részletezte a terület egyik büszkeségre okot adó fejlesztését a BME vendégoktatója.

Markovits-Somogyi Rita már fiatalon példaértékű szakmai pályát futott be: a közlekedésmérnöki képzés mellett elvégezte a BME angol nyelvű szakfordító- és tolmácsképzését, majd megszerezte a kar gazdaságimérnök-képesítését. Mindössze 30 évesen szerzett PhD-fokozatot a közlekedéstudományokban, jelenleg oktat, illetve az iparban is vállalt munkát, és teszi mindezt két kisgyermek mellett.

„Már a pályám elején tudatosan készültem a jövőre. Gyerekként is szívesen nézegettem a kertből a repülőket magasan a felhők fölött, majd középiskolás koromban egy csillagászati pályázaton nyert amerikai űrtábor (http://www.spacecamp.com/ - a szerk.) kapcsán konkrétan is érdekelni kezdtek a mérnöki tudományok” – emlékezett vissza a pályaválasztás időszakára Markovits-Somogyi Rita, aki már fiatal hallgatóként gondosan megtervezte a jövőbeli lépéseit, és folyamatosan olyan célokat keresett, amelyek egy adott életszakaszban tapasztalathoz juttatták. „Nagyon fontos szerepet tölt be a család az életemben, e miatt fiatalon vállaltam az anyaságot. Jól ismerve önmagamat, tudtam, hogy gyermek mellett sem leszek ’otthonülő’ típusú anyuka – szerettem volna a gyermekek mellett is szellemi munkát végezni, több lábon állni. Ez a tudat vezérelt, amikor a napi tanuláson túl elkezdtem a szakfordítói képzést. A szakfordításban olyan lehetőséget láttam, amely ’távvezérelve’, szabadabb időbeosztással végezhető” – mesélte a Műegyetem egykori hallgatója, aki kezdetben kalandvágyból próbált szerencsét az Európai Bizottságnál meghirdetett szakfordítói versenyfelhíváson. Ő maga is meglepődött az eredményen: „Nem hittem el, hogy sikerült!” A több fordulós, hosszú hónapokon át tartó kiválasztási folyamat eredményeként az Európai Unió csúcsszervezete nagyra értékelte Rita légi közlekedési ismereteit, így a Műegyetem közlekedésmérnöke Luxemburgban vállalt szakfordítói állást. „Már csak hab volt a tortán, hogy az áttekintett anyagok révén a szakmai tudásom is naprakész maradt.”

Rita bő egy éves külföldi munkavállalás után tért haza Magyarországra és a BME-re, ahol PhD-tanulmányokat folytatott. A tudományos fokozat megszerzése után a piaci szférában vállalt munkát, miközben tovább tanított a BME-n. „Mérnökként és oktatóként is az egyik legnagyobb kihívásként tekintek arra, hogy egyszerűen és érthetően beszéljek a szakterületemről, és annak bonyolult összefüggéseiről” – vallotta a KJK fiatal óraadója. Saját magát olyan „hibrid tanítónak” tartja, aki az oktatás mellett az iparban is dolgozik, és a kurzusain a valós életből vett ipari ismereteket adja át hallgatóinak. „Erősíteni kell az oktatás gyakorlati oldalát” – hívta fel a figyelmet Markovits-Somogyi Rita, hozzátéve, hogy „a bolognai képzés ugyan szorgalmazza a gyakorlati ismereteket, a magyar oktatási rendszer azonban még mindig túlságosan elméletinek tűnik”. Hozzátette azt is, hogy „a pályakezdő mérnökök többsége már az első munkahelyén beletanul a gyakorlatba, ám az egyetemnek az is a feladata, hogy felkészítse a fiatalokat erre az élethelyzetre. Az ipari ismeretek átadása, a piaci szférából érkező előadók bevonása jó megoldás lehet a problémára, annak ellenére, hogy a bolognai rendszer hozta változások sajnos a légi közlekedéssel foglalkozó kurzusok csökkenését eredményezték”. A fiatal mérnöknő az óráin próbálja a „hagyományos” oktatói módszereket ötvözni az interaktív feladatokkal, és már az első alkalommal a szoros tanár-diák kapcsolat kialakítására törekszik. „Időt szánok a bemutatkozásra, és igyekszem név szerint megismerni a diákjaimat.” Rita fontosnak tartja a folyamatos interakciót; tapasztalatai szerint a hallgatók így jobban kötődnek a kurzushoz, és hatékonyabban megjegyzik az elhangzott ismeretanyagot.

A műegyetemi vendégoktató nagy hasznát veszi a nonverbális kommunikációnak a munkájában is, mert többségében férfiakkal dolgozik együtt. „A férfi mérnökökhöz hasonlóan én is inkább gyakorlatiasan gondolkodom, ám nőként könnyebben olvasok mások testbeszédéből, ami sokszor megkönnyíti a kommunikációt” – fejtette ki Markovits-Somogyi Rita. Úgy véli, hogy a nők könnyen felismerik a metakommunikációs jeleket, ami gördülékenyebbé teheti a megbeszéléseket és a problémák megoldását. Azt tapasztalta, hogy szakterületén szívesen fogadják a női mérnököket. Eddig sem a munkájában, sem az oktatásban nem érte hátrány nőként: „soha nem éreztem azt, hogy lányként „ciki” lenne például segítséget kérnem”. Tény, hogy szakmájában a férfiak vannak többségben, ám Rita egészségesnek tartja ezt az arányt „Alapvetően férfias foglalkozás a miénk, ahol a sikerhez nagymértékben hozzájárul a sokrétű gondolkodás, a problémák megközelítése több oldalról, és több megoldási alternatíva kidolgozása. Egy ilyen összetett helyzetben jól jön a női szemléletmód is” – zárta gondolatait a fiatal mérnöknő.

 - TZS -

Fotó: Philip János, Markovits-Somogyi Rita