Az összetartó tanszéki közösség és a Műegyetemen átélhető tudományos szabadság lelkesíti Vad Jánost, aki – munkájával összhangban – egy nagy fordulaton járó rockandroll zenekar énekese.

„Az a típusú tanár vagyok, aki nem jár a diákok nyakára. Inkább ’rendelkezésre állok’ azért, hogy a mérnökjelöltek vegyék el tőlem azt a tudást, amire szükségük van” – fogalmazott Vad János, a Gépészmérnöki Kar Áramlástan Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. A diákok pedig figyelnek rá, és értékelik önállóságukat. Vad János ugyanis rendre kiemelkedő helyen szerepel az Oktatás Hallgatói Véleményezése (OHV) felméréseken (rendszeres 4,5 feletti eredmények az OHV 5-ig terjedő skáláján – a szerk.), 2013-ban pedig elnyerte a kari, majd az egyetemi hallgatói képviselettől a „Gépészkar Kiváló Oktatója”, valamint a „Műegyetem Kiváló Oktatója” címeket. Egyetemi tanárként nagy jelentőséget tulajdonít a diákok visszajelzéseinek, és ahogy fogalmazott, „az itt kapott elismerés a legnagyobb érték számomra. Egy ilyen díjnak – a formalitások kizárásával – valódi, mély tartalma van. Közvetlenül azok értékelik a munkámat, akiknek szolgáltatok, akiknek átadom a tapasztalatokat.”

Vad János nemcsak a szakmai pályafutása során ápol aktív kapcsolatot a mérnökjelöltekkel, zenekarát rendszeresen meghívják gépészkari diákrendezvényekre. A műegyetemi oktató a Vadhús Együttes énekes frontembere. Vad János szerint „a banda önmeghatározása: 'geronto-punk'. A Vadhús a kapuzárási pánikban kap két kézzel a ’rakenroll’ után”. A társaság sodrós, ahogyan a frontember állítja, „a még élő, és a már feldolgozott hús körül forgó muzsikát" közvetít. A zenekar eddigi kollégiumi fellépéseit siker övezte. Ez komoly megtiszteltetés a GPK tanszékvezetője számára, aki a rockandroll elveit – „rock” mint szilárdság, és „roll” mint pörgés – a mérnöki munkában és az oktatásban is érvényesíti.

Vad János folyamatosan nyomon követi a diákok véleményét, és tananyagait e visszajelzésekre figyelemmel alakítja. „A tanítványaim rendszeresen kiemelik a magyar és angol nyelvű óráimon is bemutatott ’éles’ ipari példák, esettanulmányok jelentőségét és gyakorlati hasznát”– hangsúlyozta a GPK tanszékvezetője, aki például szivattyúk meghibásodásával vagy ventilátorok törésével összefüggő oknyomozásba, technológiai folyamatok hatékonyságának javításába rendszeresen bevonja tanulóit.

Eddig több mint ötven ipari szakértői és kutatás-fejlesztési projektben vállalt vezető szerepet. Ipari tapasztalataira épülő interaktív oktatási módszerével új színt vitt a tanszék életébe. Az oktatás és az ipari szakértői munka szervezésekor előnyben részesíti a „kaszkád-szemléletet”, azaz olyan működési struktúrát, amelyben az oktató munkatárs alacsonyabb végzettségűeket, például diákokat is bevon a szakmai munkába. A módszerrel a fiatal kollégák, leendő mérnökök intenzív tanulási, szakmai és személyiségfejlődési lehetőséghez jutnak. „Az interaktív kurzusok híve vagyok. Az előadásokon a tanszékünkön zajló műhelymunka szépségeit is bemutatom, közben gondolkodásra ösztönzöm a diákokat. Gyakran megszakítom a mondanivalómat, kérdéseket teszek fel, és véleményalkotásra sarkallom a mérnökjelölteket, akik jutalompontokat kapnak a válaszaikért. A tanulók saját maguk, önbevallásos alapon regisztrálják pontjaikat, amelyek a félévközi teljesítménybe, és az év végi érdemjegybe is beszámítanak” – emelte ki Vad János, akit a brit Cranfield University is felkért ilyen, gyakorlatközpontú, interaktív foglalkozások megtartására. „Az áramlástan mellett a mérnöki életszemléletre is igyekszem tanítani a fiatalokat. Ragaszkodom hozzá, hogy minden egyes diák gondolkodjon a szakmai témákon, megossza az ötleteit, és ki is merjen állni a saját álláspontja mellett. Büszke vagyok a tanítványaimra, akik nem arra törekszenek, hogy minél kisebb ráfordítással végezzék el a kurzusaimat. Aki profi mérnök akar lenni, az motivált, szorgalmas, és ’komoly játéknak’ veszi a feladatát – már diákként” – jegyezte meg a BME oktatója, hozzátéve, „nem kötelező ide járni. Aki az egyetemet csak ’kirándulásnak’ fogja fel, annak egyszerűen el kell engedni a kezét”.

Vad János számára az oktatás felér egy beteljesítendő küldetéssel, e mellett óriási személyiségfejlődési lehetőséget is lát benne. „Órákat készülök az előadásaimra, mégis izgulok minden egyes alkalom előtt” – vallotta magáról a műegyetemi tanszékvezető, aki gátlásos embernek tartja magát, ezért is vállalta, hogy egy zenekar frontembere lesz. „Sokat segít a zene és ezzel együtt a nagyszerű kihívás, hogy az egész csapat fellépése múlik rajtam. Akár az egyetemi óráimon, akár a színpadon állva: az énemnek az izgulós részével is együtt kell élnem, miközben veszem a bátorságot, és tágítom a saját határaimat” – árulta el a műegyetemi oktató, aki szerint az egyetemi évek alatt a diákok jelentős része hasonló személyiségfejlődésen megy keresztül.

„Partnerként tekintek a diákjaimra, akiknek lelkesedése és tudásvágya óriási motivációt ad a közös munkához” – vallotta a BME oktatója, aki interjúnk előtt néhány nappal elkísérte Madridba Benedek Tamás doktoranduszát, aki az európai áramlástechnikai forgógépes szakma legnívósabb konferenciáján számolt be az általa elért tudományos eredményekről. „Gépészmérnöki célra alkalmazott mikrofontömbös méréstechnikával tudomásom szerint ma Magyarországon csak két intézmény rendelkezik: a győri AUDI, és a GPK Áramlástan Tanszék” – fejtette ki a BME oktatója (a műszerbeszerzést a GPK Áramlástan Tanszék az Országos Tudományos és Kutatási Alapprogramok (OTKA) támogatásával valósította meg. A projektben és a téma meghonosításában jelentős szerepet vállalt Horváth Csaba, a tanszék adjunktusa, aki korábban, a NASA megbízásából, repülőgép-propellerek vizsgálatára alkalmazott ilyen műszert. A tanszéki mikrofontömbös kutatócsoportot erősíti Tóth Bence doktorandusz is, valamint további kollégák, köztük diákok – a szerk.). A mikrofontömb segítségével olyan új diagnosztikai eljárást dolgozott ki a Vad János által vezetett tanszéki kutatócsoport, amellyel ipari ventilátorok zajcsökkentő, és hatásfok-javító fejlesztései valósíthatók meg. A tömbben elhelyezett mikrofonok segítségével megállapítható a vizsgált gépészeti berendezés „zajforrás-térképe”, és meghatározható a domináns zaj keletkezésének helye. A tanszék mérnökeinek célja olyan eljárás kidolgozása, amellyel ipari helyszínen is elvégezhető a ventilátorok diagnosztikája. „A jelenleg is zajló kutatás eredményei jól hasznosíthatóak az ipari légtechnika, a klímatechnika területein” – hangsúlyozta Vad János. Úgy látja, hogy egy jól működő műegyetemi tanszéknek lételeme a „több lábon állás”, a széleskörű ipari kapcsolatok, és a vállalatokkal folytatott közös kutatás, amelyben úttörő innovációk láthatnak napvilágot a tudáscsere és az értékteremtés révén.

„Már gyerekkoromban tudtam, hogy kutató akarok lenni. Olyan mérnök, aki képes újat alkotni” – emlékezett vissza az áramlástan szakembere, akit kezdetben nem vonzottak a nagyobb gépek. „Közelebb éreztem magamhoz a finommechanikát és az optikát, ennek megfelelően a gépészmérnöki diplomámat a GPK korabeli Finommechanika-Optika Tanszékén védtem meg. Ám a képzés közben ’beleszerettem’ az áramlástanba is. Az a ’pikáns’ gondolatom támadt, hogy az optika és az áramlástan szakterületeit ’házasítom” – ecsetelte a szakosodása időszakáról Vad János, aki egy olyan Áramlástan tanszéki projektbe kapcsolódott be, amely az áramlástechnikai gépekre alkalmazott lézeres optikai áramlásmérésre irányult. Ma már több éves hazai és nemzetközi kutatói tapasztalattal úgy látja, hogy a műegyetemi szakemberek tudása világszínvonalú. „A tenyerünkön kell hordoznunk azokat a kutatómérnököket, akik diploma után úgy döntenek, hogy ipar helyett a BME-n, a mi közösségünkben építenek karriert.” Vad János is ilyen életpálya mellett döntött: az újdonságtartalmú feladatokon és a mérnöki értékteremtésen túl nagy hatással van rá a tanszék kicsi, ám erős és összetartó, szerető szakmai közössége, amely, ahogy mondja, „kiéhezett az innovációra”.

A műegyetemi tanszékvezető vágya volt, hogy ne csak mérnök, hanem énekes is lehessen. A Vadhús előtt az Esti mese elnevezésű zenekar vendégénekese volt. „Koncertszünetben keresett meg a mostani banda dobosa és szájharmonikása, majd felkértek, hogy vegyek részt egykori zenekaruk újjáalakításában. Gyorsan igent mondtam, és már azon a héten elkezdtünk próbálni” – osztotta meg a civil foglalkozásukat tekintve vegyes társaságról Vad János. „Vegyes felvágott a mi együttesünk, az élet legkülönbözőbb területein dolgozunk, mégis van bennünk közös. A zene, az alkotás mindannyiunk életében fontos szerepet játszik. Néha kérdezik tőlem a Műegyetemen: ’hogy van erre időd és energiád?’ A kérdésfeltevés téves: éppen hogy ez csinál időt és energiát. Hetente egyszer próbálunk, és ez egész hétre ellát bennünket egy óriási töltéssel” – zárta gondolatait a műegyetemi tanszékvezető.

- TZS -

Fotó: Philip János