A BME Építészmérnöki Kar díjnyertes hallgatói építészeti eszközökkel jelenítették meg Yeats egyik versét a róla elnevezett emlékév alkalmából.

„Érdekes gondolatnak ígérkezett egy vers alapján tervezni emlékművet” – vallotta Baráth Éva építészhallgató, aki társaival – Ferenczi Nórával és Fodor Zitával – első díjat nyert pályaművével a Yeats-emlékév nemzetközi tervpályázatának hallgatói kategóriájában. „Hasonló léptékű feladatunk volt már, de emlékművet még nem kellett terveznünk, pláne nem egy költemény alapján.”

A versenyt saját diákjai között zárthelyi feladatként is meghirdette Fejérdy Péter tárgyfelelős, a BME Középülettervezési Tanszékének adjunktusa. „Szerencsére hasonlóan gondolkodunk a tervezésről” – ecsetelte Éva, aki két diáktársával szövetkezve vállalta a megmérettetést. „Az előző félév tervezési feladatainak teljesítésekor dolgoztunk már együtt, így tudtuk, hogyan működünk csapatként.”

„Szép volt a pályázat témája – egy Yeats-vers alapján egy gyönyörű, lakatlan kis szigetre tervezni valamit – és jó ötletnek tartottuk mi is a zh hozzákapcsolását: szerencsés alkalom, ha egy tervezési feladat valós” – mesélte Nóra. A pályázat a Komplex tervezés tárgy keretén belüli zh feladat volt: itt még kötetlenül lehetett értelmezni a kiírást. „A zárthelyikre általában egy napot kapunk, de a két napig tartó tervezési szigorlaton például több órán át lehet rajzolni, makettezni, ám onnan nem lehet kihozni a munkát. Ezúttal egy hetünk volt tervünk prezentációjáig. Egy hosszú hétvégét szántunk a feladatra: pénteken és szombaton még csak céltalanul ötleteltünk, de vasárnap reggelre összeállt a koncepciónk.”

„Nekem is tetszett az ötlet, egy ilyen életszerű feladat” – nyomatékosította Zita. „A sikerhez egy hétig újra és újraolvasva értelmeztük a pályázati kiírást és a verset. Eleinte csak beszélgettünk arról, hogy vajon ki is volt Yeats, mit jelenthetett neki a sziget, mennyire volt fontos számára az ír öntudat, és ehhez kapcsolódva kitértünk arra is, hogy milyen lehet írnek lenni, milyen az írek ősi világa, milyen fontos szimbólumaik vannak, amiket a költő is használt a műveiben. Ezek után próbáltuk meg az emlékműben megfogalmazni e gondolatiságot.”

Yeats verse a gyermekkort, a megnyugvást, a természet iránti nosztalgiát egy konkrét helyhez, Innisfree szigetéhez kapcsolja. A koncepcióban a sziget érintetlensége, a költő és a víz különleges kapcsolata kapott kiemelt szerepet. Ezért egy zajoktól és széltől is védett, intimitása miatt is kedves öblöt választottak helyszínként, és fölé kör alakú, légies sétautat terveztek, alján a következő felirattal: „William Butler Yeats (1865-1939), aki vágyott a szigetre”. A kör alak kelta szimbólum és ideális forma is egyben.

A pályázók célja Yeats szellemiségének megidézése volt úgy, hogy az a partszakasz természetes szépségét ne befolyásolja túlságosan. A sétaút kiegészíti a tájat, egyszerre biztosít részvételt és távolságtartó szemlélődést – ahogyan a mű leírásában is szerepel – „egyedül vagy társaságban, csendben vagy egy felolvasást hallgatva, aminek a vízpart, a hely intimitása és az emlékhely kör alakja ideális keretet adhat.”

A terv igen kedvező tanári bírálata járult hozzá ahhoz, hogy a diákok benyújtották nevezésüket az írországi pályázatra. „Tudtuk, hogy nehéz lesz beosztani az időnket, mert akkor már javában benne voltunk a félévben, és minden tárgyból teljesíteni kellett” – emlékezett Zita. „Úgy gondoltuk, már az is eredmény, hogy egyáltalán elindultunk, hiszen nemzetközi pályázatról volt szó.”

A tervet lényegesen nem változtatták meg, de több látvány és részletrajz kellett, sőt, a már meglévőkből is nagyobbakat készítettek a pályázati tablókhoz. „Az angol nyelvű műleírás is sok többletenergiát igényelt, de szerencsére kaptunk segítséget” – mesélte Nóra.

„Nagyon sokat köszönhetünk a Középülettervezés Tanszék tanárainak, akik a hivatalos munkaidejükön kívül is szántak időt a pályaművel kapcsolatos további konzultációkra és támogatták az indulásunkat” – hangsúlyozta Éva.

A pályázatot hallgatói és professzionális kategóriában hirdették meg. Titkossága miatt a jelentkezők egyáltalán nem ismerték a többi tervet, a napokban rendeznek majd kiállítást az összes beérkezett pályaműből a sligói egyetemen. „Az egyik nap felhívták Évát, hogy mi nyertünk” – emlékezett Zita. – „Engem sokáig nem értek el telefonon, mert órán voltam, de egész nap furcsa előérzetem volt. Amikor Éva berohant a terembe óra után, és megláttam az arcát, már tudtam… Ennek ellenére nagyon meglepődtünk a győzelmünkön. A telefon és a hivatalos értesítés között pedig közel három hét telt el, hogy a végén folyton ellenőriznünk kellett, hogy a hívás tényleg valóság volt-e vagy csak a képzeletünkben történt meg.”

A díjátadón a Yeats társaság tagjaival és az IT Sligo építész karának tanáraival

Írországban június 13-án, Yeats születésnapján ünnepségekkel emlékeztek a költőre. A díjkiosztóra érkező csapat tagjait ünnepélyes fogadtatásban részesítették a szigetországban. Az ünnepség előestéjén, a Nobel társaság által rendezett vacsorán megismerték a helyi egyetem építész karának tanárait, a másnapi ünnepségen pedig a magyar nagykövet személyesen gratulált a hallgatóknak.  „Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak. Részt vehettünk azon a hajóúton, amelyet a születésnap reggelén szerveztek, és Yeats verseket olvastak fel. Gyönyörű út volt és az öblöt is láttuk, ahová az emlékművet terveztük!” – mesélte Baráth Éva építészhallgató.

- HA -

Fotó: Takács Ildikó