25 éves az Alkotóhét, a műegyetemi építészképzés hasznos és szükséges műhelye. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia legújabb magyar tagjával beszélgettünk.

„Az Alkotóhét legnagyobb eredménye a bizalmi légkör kialakulása és megerősödése a hallgatók és mestereik között" – emelte ki Balázs Mihály egyetemi tanár, a Középülettervezési Tanszék vezetője, aki évek óta tartja kezében az Alkotóhét szervezését, amely lehetőséget biztosít a hallgatóknak, hogy csak tervezési feladatokkal foglalkozzanak egy héten keresztül, csoportos műhelymunkát végezve és egyéb tantárgyi kötelezettségeik alól felmentve.

„Kicsit a képzésünk problémájának tartom, hogy az építészeti tervezés tantárggyá vált. Érthető, hogy egy iskola tantárgyak keretében formálja meg a fontosnak tartott tananyagot és ebbe helyezi a tervezést, de oly mértékben átalakult az építészethez fűződő viszonyunk, hogy ideje volna ezt felülbírálni. Az igazi építész mindig tervezőként gondolkodik, és az Alkotóhét éppen ezt a szemléletet erősíti. Itt nem iskolai feladatként fogják fel szerepüket a résztvevők, úgy szerveződik ez a pár nap, mint az építészeti hivatás is: a szakmával kapcsolatos egyik művelet sem különül el egymástól és nem válik órarendi programmá.”

Az Alkotóhét születése a rendszerváltás történetéhez kapcsolódik. Az egyetemen és másutt is sokféle próbálkozás zajlott a megújulásra, amely a nagy múltú építészkar esetében időről időre korábban is előfordult. Az akkori építészhallgatók egy csoportja nagyon erősen lobbizott, hogy újra legyen műtermi képzés, ami korábban már sikeresen működött. A mester és tanítványa közötti személyes kapcsolat különösen lényeges az építészek képzésénél, ennek kereteit teremti meg a műtermi munka. Ilyenkor a hallgatók folyamatosan konzultálhatnak egymással és a tanáraikkal is. Ám ez a működési modell sajnos háttérbe szorult az építészképzésben a nyolcvanas évek végére. Ezt részben a létszám növekedése, részben a tanterv szerkezete okozta. „Voltak rövid időszakok, amikor kifejezetten kiváltságnak számított a műteremhasználat és a résztvevők támogatást – például modellező eszközöket – is kaptak” – elevenítette fel Balázs Mihály. „De ez is elsorvadt, mert nem találta meg a kívánt kiteljesedési formát. Amikor valaki kiváltságként kap ilyen lehetőségeket, az másokban óhatatlanul ellenszenvet vált ki. Hallgatói éveimet is ideszámítva negyven éve vagyok kapcsolatban az egyetemmel. A kérdés, hogy lehet-e műtermi keretek között oktatni a tervezést – függetlenül az említett nehézségektől –, mindig is foglalkoztatta a diákokat és az oktatókat.”

A külső konzulensként meghívott Csete György korrektúráz az első  Alkotóhéten (1990). A feladat meditációs tér tervezése volt

Az 1989-90-es tanévben Hofer Miklós dékán kínálta fel a lehetőséget, hogy egy évben egy héten keresztül a hallgatók kizárólag építészeti tervezési kérdésekkel foglalkozhatnak és mentesülhetnek minden tantárgyi és tanulmányi kötelezettség alól. „Ez újszerű és nagyon vonzó lehetőségnek számított, bár az akkori hallgatók ennél is többet szerettek volna” – hangsúlyozta a tanszékvezető. „Az Alkotóhét idővel egy minden tavaszi félévében meghirdetett egyhetes akcióvá vált. Évente folyt a vita e napok témájáról. Hosszú ideig a szervezés a jobbára a klasszikus értelemben vett tervezési tanszékek (Urbanisztika Tanszék, Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék, Lakóépülettervezési Tanszék, Középülettervezési Tanszék) feladata volt, de szervezett programot a Rajzi és Formaismereti Tanszék is. Körülbelül öt évvel ezelőtt változott a rend, így már a programok szervezése mind a  tizenegy tanszékre kiterjed, mindössze annyi kötöttséggel, hogy az újonnan belépő tanszékek egyenként húsz fős hallgatói csoporttal vesznek részt  a munkában.”

Az Alkotóhét ma már rendkívül változatos eseményeket kínál: az Épületszerkezettani Tanszék például kézműves alkotóhetet szervez. Ilyenkor a hallgatók üzemekbe látogatnak és – egyebek mellett – kipróbálhatják kézügyességüket különböző mesterségek terén. A Szilárdságtani Tanszék pedig rendkívül izgalmas  szerkezeti modellkísérleteket folytat.

Alkotó: Halabuk Ferenc Csanád

„Tematikák mentén szerveződik a program, de ez is idővel alakult így” – emlékezett Balázs Mihály. „Kezdetben a tervezett, de meg nem valósult  Bécs-Budapest Expo volt a téma, a szakmai közbeszéd akkori aktuális eseménye. Később Budapesttel kapcsolatos témák jöttek, majd egy-egy mottó köré szerveződött az alkotómunka (az idei mottót az alábbi keretben mutatjuk be – szerk.). A témaválasztást az is befolyásolja, van-e  éppen fellelhető támogatónk aki szellemi háttérrel, együttműködési készséggel, vagy akár anyagilag is patronál minket. Ilyen volt az idei Alkotóhét is. Támogatóink révén bekerültünk a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseménysorozatába, amely az egyetem és a kar számára is rendkívül jó reklámnak bizonyult. A téma a Budai Várhoz kötődött, az elkészült művekből a Bálnában rendeztünk kiállítást.  Ezt követően a Várbazárban volt egy konferenciához kötődő kiállításunk, amely szintén értékes kari publicitást eredményezett.”

Az Alkotóhéten évente körülbelül kilencszázan vesznek részt, ebből nyolcszázan hallgatók, a többi résztvevőt a mesterek teszik ki. „Tapasztalataim szerint körülbelül tíz százalékuk egészen kimagasló színvonalon végzi el a feladatot, tíz százalék egy gegre építi fel munkáját, a többiek pedig tisztes módon teljesítik a kívánt követelményeket - ezt jó aránynak gondolom” – emelte ki Balázs Mihály.

A huszonöt éves múltra visszatekintő képzési program komoly változásokon ment keresztül és a jövőben is követni szeretné a korszerű trendeket. „A sztárépítészek által művelt üzleti célú építészet az elmúlt 15-20 évben nagy hangsúlyt kapott a szaksajtóban és a közbeszédben, de ez kezd háttérbe szorulni” – magyarázta a tanszékvezető. „Az Alkotóhetek azért fontosak, mert horizontális jellegű, hierarchiától mentes együttlét – hiszen itt nem is a szokásos oktatásról, képzésről beszélhetünk – sokkal jobb kereteket ad az új ismeretek megosztásának.  Tevékenységünk nem elsősorban a tudásátadásra, hanem szemléletmódok közvetítésére épül, amely lehetőséget jelent az építészhallgató számára, hogy bekapcsolódjon ebbe az új, átformálódó világba. Személyes véleményem szerint ezt az egyetemi modellt nagyobb mértékben kellene a képzésbe integrálni. Az Alkotóhétnek kísérletező tereppé kell válnia ahhoz, hogy a graduális képzést át tudjuk formálni a következő években ütőképes oktatássá.”

Alkotó: Vass István Balázs

-HA-

Fotó: Pintér Erik, Czégány Sándor

Képek forrása: Alkotóhét