Elméleti fizikai kísérleteiben új, eddig nem vizsgált szempontok szerint, alapkutatásként elemzi az alacsony dimenziós kvantumrendszereket a BME Bolyai-ösztöndíjas fizikusa.

„A statisztikus fizika elemi feltevéseit igazoló vagy cáfoló felfedező kutatást indítunk el az MTA és a BME közös kutatócsoportjában” – foglalta össze a tudományos kísérleteinek lényegét Kormos Márton, az MTA-BME „Lendület” Statisztikus Térelméleti Kutatócsoport tudományos munkatársa, aki fizikusként a numerikus kísérleteire kapott Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat a Magyar Tudományos Akadémiától (dolgozatának címe: „Nemegyensúlyi jelenségek alacsony dimenziós kvantumrendszerekben” – a szerk.).

A fiatal díjazott a kvantumtér-elméletek nemegyensúlyi fejlődésével kapcsolatos numerikus kísérleteket végez az ösztöndíj támogatási időszakában. Eddig nem vizsgált szempontokat elemez a kutatásaiban, amelyektől azt várja, hogy új információkhoz juthat az alacsony (1+1) dimenziós kvantumrendszerekről és a térelméletek nemegyensúlyi viselkedéséről. Numerikus eredményeire alapozva egy elméleti leírás megalkotására tesz kísérletet az elkövetkező időszakban. „A statisztikus fizika egyik alapfeltevése, hogy egy magára hagyott rendszer előbb vagy utóbb termális (hőmérsékleti) egyensúlyba kerül. Alapkutatásnak számító kísérleteimben e feltételezést szeretném igazolni vagy cáfolni. Ezen állítás érvényességi körének megállapítása a statisztikus fizika eddig ismert alapjait is döntően befolyásolhatja” – fejtette ki Kormos Márton.

„Az alacsony dimenziós rendszerek szinte kivétel nélkül erősen kölcsönhatók, azaz kellően bonyolultak és érdekesek. E mellett az alacsony dimenziószám lehetővé teszi bizonyos modellek egzakt, azaz közelítések nélküli megoldását, ezek az ún. integrálható modellek, amelyekben az energia mellett sok más fizikai mennyiség is megmarad” – részletezte a kutatás elindításában fontosnak minősített szempontokat a BME fizikus kutatója. Úgy véli, hogy az elmúlt években a hideg atomi (extrém alacsony hőmérsékletre lehűtött) kísérletek óriási fejlődésnek indultak, így az izolált kvantumrendszerek nemegyensúlyi időfejlődése az elméleti kutatások érdeklődési körébe került. „A kérdés tehát az, hogy egy egyensúlyából kitérített zárt rendszer újra egyensúlyba tud-e kerülni. További megválaszolandó kérdés, hogy ez az egyensúlyi állapot leírható-e a statisztikus fizika eszközeivel” – fogalmazta meg Márton, aki szerint a kutatásaiban az integrálható modellek így kiemelt szerephez jutnak, hiszen e rendszerek lényegében soha semmilyen kezdőállapotból indítva sem kerülnek hőmérsékleti egyensúlyba.

A Bolyai-ösztöndíjjal kitüntetett kutató a doktori képzése óta, azaz, közel 10 éve foglalkozik alacsony dimenziós kvantum-térelméletekkel, ám mindössze néhány éve foglalkoztatja a nemegyensúlyi viselkedés és a termalizáció kérdésköre. A kísérleteivel a témája eddig kevéssé kutatott területein szeretne új ismeretekre szert tenni, munkájával új irányba terelni a kétdimenziós kvantumrendszerekkel kapcsolatos kutatásokat.

Elméleti fizikusként korán döntött az akadémiai pálya mellett, a kutatói munka minden aspektusát szereti. „Élvezem a munkám minden percét. Főként azt, hogy egy prominens szellemi műhely tagjaként a ’nagy’ kérdésekre keresem a választ. A tudományos munka nagyfokú szabadságot és önállóságot ad” – összegezte. Hazai kutatócsoportja mellett kiemelte a nemzetközi kutatóközösséget is, amely számos érdekes témával és az újdonságokra nyitott tudósokkal ismerteti meg.

A műegyetemi fizikus magas szintű elismerésként tekint a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjra, amely elméleti fizikai alapkutatásai létjogosultságát is megerősíti. Kormos Márton jelenleg keveset oktat az egyetemen, így teljes mértékben a kutatási feladataira összpontosít, megteremve ezzel az alapokat a továbblépéshez a megkezdett akadémiai pályán.

- TZS -