2015. október 26.
A BME Vezetői Értekezlete az állami képzésekhez kötendő tanulmányi átlagok szakaszos bevezetését támogatja. Interjú Veszprémi Károllyal.
(A cikk a Műhely XIII/12. számában jelent meg.)
Az új felsőoktatási törvényjavaslat magasabb tanulmányi átlaghoz kötné az államilag támogatott képzést. Hogyan érinti ez a Műegyetem hallgatóit?
A hetekben kaptuk meg a tervezetet, és a vezetői értekezlet foglalkozik is a kérdéssel. Elsőre a műszaki képzésekre vonatkozó 3,00-ás kötelezően elérendő átlag kicsit elrugaszkodottnak tűnik. A jelenlegi statisztikák alapján az alapképzésben résztvevő hallgatók 38%-át érintené a változás, míg a mesterképzésen tanulóknál jobb az arány, ott csak a diákok 10%-át kellene átsorolni önköltséges státuszba. Tehát a tervezet bevezetését ebben a formában nem tartja szerencsésnek a vezetőség, de már továbbítottuk is véleményünket a minisztérium felé. Javaslatunkban leírtuk, hogy a szakaszos bevezetést támogatjuk. Például 2,25 értékről indítva, évente 0,25-dal növelve 3 év alatt elérhető a megcélzott 3,00-ás tanulmányi átlagérték. Változást fog hozni ez is, de nem rossz az ösztönző kényszer. Ez összhangban van a módosított Felsőoktatási Törvény által most megkövetelt, a tanulmányok folytatásához szükséges, adott időszaki minimális átlagának előírására vonatkozó TVSZ változtatással is: négy félévre 2,25-ot írtunk elő. Ez a 2,25 nem magas, de mégis több a 2,00-nál. Ezekről sokat vitatkoztunk a dékánhelyettesekkel az Oktatási Bizottságban, a BME ennél többet is „megérdemelne”. Úgy gondoljuk, hogy ezek a hallgatók számára is elfogadható léptékek, a fokozatossággal fel tudnak készülni rá.
Mit gondol az OHV eredményességéről?
Kicsit felemásak az érzéseim ezzel kapcsolatban. Mint rektorhelyettes még nincs tapasztalatom, azonban mint oktató és mint a Villamosmérnöki Kar szakbizottsági elnöke már kaptam visszajelzéseket: az OHV mindkét fél számára hasznos. Az alapvető probléma az, hogy az OHV kitöltési aránya elég alacsony. A Villamosmérnöki Karon egyébként hallgatók kezdeményezték, hogy legyen papír alapú felmérés is, annak jobb lehet a kitöltési aránya. Segítettek még a megvalósításban is, mivel ők értékelték ki az eredményeket, de sajnos ez a forma sem volt olyan sikeres, hogy érdemes legyen foglalkozni vele. A félév közepén készültek a felmérések, így nem adtak reális képet az oktatók munkájáról, ami pedig az egyik fő célja az OHV kérdőíveknek. Így én az internetes kitöltésben látom a megoldást, és nem értem, hogy a hallgatók miért nem élnek ezzel a lehetőséggel, mikor az oktatói értékelés ugyanúgy fontos a tanár és a diák számára is.
A múlt héten tartották az Állásbörzét, amelyen részt vett az ipar számos szereplője. Sokuk szerint a Műegyetemen nem zajlik eléggé gyakorlatorientált képzés. Mi a véleménye erről?
Úgy gondolom, hogy igazság és féligazság is van ebben a megállapításban. Biztos, hogy nem nyújtunk olyan gyakorlatias képzést, mint például egy volt főiskola, ami szoros kapcsolatban állt cégekkel. Ugyanakkor biztos nem tudunk olyan oktatást csinálni, amely minden iparvállalatnál szükséges gyakorlati tudást tartalmaz. Viszont szerintem jó irány, hogy a BME mérnöki szemléletet és elkötelezettséget ültet a mérnök hallgatók fejébe. Sok céges képviselőtől hallom azt, hogy inkább az elkötelezett hallgatókat becsülik meg, ugyanis egy elkötelezett diák, mérnök elég gyorsan elsajátítja a gyakorlati tudnivalókat is. Amikor az 5 éves képzésről tértünk át a jelenlegire, fontos szempont volt, hogy minél több gyakorlatorientált órájuk legyen a hallgatóknak, így alkalmazni tudják a gyakorlatban is az elméleti tudást. Úgy gondolom, hogy ha az oktatók jól csinálják, akkor a diákok könnyedén megtanulhatják tőlük a problémamegoldó képességet, és ezzel adhatjuk a legtöbbet a hallgatóinknak.
Az új felsőoktatási stratégiában nagy hangsúlyt kapott a duális képzés. Ön szerint van ennek jövője a Műegyetemen?
Erről a témáról rektor úr viszonylag sokat írt a rektori pozícióra beadott pályázatában, és a saját pályázatommal én is csatlakoztam a gondolataihoz, miszerint ez a rendszer nem ránk van szabva jelenlegi formájában. Elsősorban azért, mert a BME erősen országos beiskolázású, egy duális képzésnél pedig talán az egyik legfontosabb szempont az, hogy a helyi iparral karöltve és hozzá kapcsolódva lehessen képzéseket indítani. Gyakorlatilag az összes eddigi képzés például Kecskeméten vagy Szombathelyen hasonló módon valósult meg. Azonban itt mi nem regionális képzést folytatunk, így nem illünk bele ebbe a képbe. A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara ülésén is elmondtam, hogy a Műegyetem egyelőre csak megfigyelőként vesz részt ebben a folyamatban, mindenesetre készen állunk a bevezetésre, megvan a kapacitásunk hozzá, de BSc szinten egyelőre nem gondolkodunk ebben. MSc szinten inkább van rá esély, habár ez nem illik bele a duális képzés jelenlegi szintjébe és rendszerébe. Itt akár látens duális képzésnek is hívhatjuk azt, hogy sok mesterképzésben részt vevő hallgató dolgozik az iparban tanulmányai mellett. Egyes karok még kifejezetten figyelnek is, hogy hallgatóik számára lehetővé tegyék a munkavállalást, például olyan tanrenddel, melyben szabad napok is vannak. Természetesen fontos, hogy a diákok tényleges tudást szerezzenek munkájuk során értelmes, mérnöki feladatok megoldásával. Másrészt a projekt jellegű feladatok során, mint a szakdolgozatírás és diplomatervezés, az egyetemünk támogatja, hogy ipari feladatok megoldását dolgozzák ki hallgatóink iparvállalatok közreműködésével. Így a hallgatóknak lehetősége nyílhat arra, hogy már tanulmányaik során álláslehetőséghez jussanak, ami a duális képzési filozófiának egy sarkalatos pontja.
Az egyetem vezetősége nagy hangsúlyt fektet a külföldi diákok egyetemünkre csábítására. Ön hogyan látja ezt?
A pályám közepe táján a VIK-en az idegen nyelvű képzés BSc felelőse voltam, úgyhogy ebbe régóta belelátok, és jelentős fejlődés tapasztalható. Régen a külföldi diákokkal voltak problémák, például nem lehetett nekik ugyanazt megtanítani, mint a magyaroknak, viszont mostanra jelentősen javult az idejövő hallgatók színvonala. Köszönhető ez részben a Science Without Borders keretein belül zajló brazil együttműködésnek is. Az elmúlt években jelentősen nőtt a hazánkba tanulni érkező hallgatók száma is, és ez mindenképpen pozitív változás, ha számításba vesszük, hogy a magyar hallgatóság létszáma folyamatosan csökken. Megjegyzendő, hogy nem használja ki annyi magyar diák a csereprogramok adta lehetőségeket, mint ahányan idejönnek külföldről tanulni. Itt az idő, hogy a mi hallgatóink is jobban aktivizálják magukat.
Tervezik, hogy több angol nyelvű kurzust hirdetnek meg?
Rektor úr kifejezett szándéka, én pedig feladatomnak tekintem, hogy amelyik képzést meghirdetjük magyarul, azt hirdessük meg angolul is. Ezt látják belőlünk (mint oktatási intézmény) külföldön, ki kell tárni a kapukat, mutassuk meg magunkat. Fel kell tudni ajánlani megfelelő számú, minőségű, vonzó, korszerű tárgyat mind a reguláris képzésre, mind a részképzésre idejövő hallgatóknak. Természetesen itt azért vannak korlátok, például nem minden specializációt tudunk meghirdetni, mert akkor az oktatóink nagyon szétaprózódnának. Persze ezzel kiszélesedik a lehetőség a magyar hallgatók számára is: hallgathatják a tantárgyak egy részét angolul is. Ez egyelőre lehetőség, de biztosan elérünk oda, hogy előírás is lesz.
Mint oktatási rektorhelyettesnek, melyek a kifejezett céljai, amiket el szeretne érni?
Az előbb említett változások megvalósítását mindenképpen. Ezen felül szeretném, ha az angol nyelvű képzéseket megfelelő számú oktatóval és megfelelő mennyiségű tananyaggal tudnánk támogatni. Szeretném, ha a képzésünket bárhol ajánlani tudnánk, és ehhez szükség van tanárokra és a tananyagok elérhetőségére. Külön erőforrásokra lesz szükségünk, illetve a befolyt összegeket humánerőforrás fejlesztésre is kell költenünk. Továbbá, úgy gondolom, hogy a mi érdekünk is az, hogy áttekintsük képzéseinket, most már jó pár év telt el azóta, hogy áttértünk a több ciklusú rendszerre. A jogszabályi környezet is rá fog kényszeríteni erre, de szerencsére már nagyjából minden karnál elindultak az ehhez szükséges folyamatok. Szeretném ezt az áttekintést véghezvinni, hogy a lehető legjobb képzést tudjuk biztosítani hallgatóinknak. Illetve örököltem feladatot elődömtől, Jobbágy Ákos rektorhelyettestől is, mégpedig a kontaktórák számának csökkentését. Ezzel én is egyetértek, mert ha túl sok a kontaktóra, akkor a hallgatók inkább nem járnak be előadásokra, és ezt szeretnénk elkerülni. Nyilván a hallgatók részéről is szükség van a felelős hozzáállásra, nagyobb mértékű önálló tanulásra, hiszen nem akarjuk a megtanítandó anyagot csökkenteni. Szerencsére ebben is tettek már lépéseket az egyes tantervi átalakításokban.
Milyen a kapcsolata a rektorhelyettesekkel? Milyen a közös munka?
Egy nagyon jó csapatot hozott össze a rektor úr, mert végül is ő válogatott össze minket. Kollár László akadémikus kimért, figyelmet vonzó hangját és mindig megfontolandó véleménynyilvánításait már korábbról ismerem, sokszor találkoztunk az MTA Műszaki Osztályának ülésein. László Krisztina professzor asszonyt csak most ismertem meg, egy nagy munkabírású, aktív, kellemes személyiség. Jónak tartom, hogy több rektorhelyettes van, hiszen a feladatokat el kell látni, és elég sok jut akár három rektorhelyettesre is. Jelenleg azon dolgozunk, hogy szétválasszuk a hatásköröket, mert vannak átfedések például az oktatás és nemzetközi kapcsolatok között is, hiszen tanítunk magyar és külföldi diákokat egyaránt. Ki kell alakítanunk a saját struktúránkat, és én úgy gondolom, hogy ennek nem lesz semmi akadálya. Viccesen azt szoktam mondani, hogy egyetlen gondunk van igazából a rektorhelyettesek között: a K. László rövidítés (főleg e-mail-ekben) még mindig zavart okoz, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Remélem, hogy a jó együttműködés a jövőben is megmarad, nemcsak a rektorhelyettesek között, hanem a hallgatói szervezetekkel is.
Írta: István Adrienn
Fotó: Baki Mihály, Philip János