Kisműholdas fejlesztések zajlanak a BME-n a MASAT-1 nyomdokain, a műhold hétvégi megsemmisülése után is folytatódnak a BME műholdprogramjai.

„Minden műhold életének természetes velejárója a megsemmisülés. Ebből az alkalomból azonban nem a MASAT-1 projekt végleges lezárásáról érdemes megemlékezni, hanem egy hosszabb, az űrkutatás magyarországi kiteljesedését szolgáló tudományos-műszaki-szakmai együttműködés újabb állomásáról” – nyitotta meg Vajta László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja azt a sajtótájékoztatót, amelynek keretében a MASAT-1 fejlesztői csapatának képviselői összegezték a küldetést, felvázolták a jövő lehetőségeit, valamint megköszönték a média és a szponzorok hozzájárulását.

"2007-ben indult a MASAT-1 története, amikor néhány lelkes hallgató építeni akart egy műholdat az ún. CubeSat szabvány alapján” – idézte vissza Horváth Gyula, az Elektronikus Eszközök Tanszék adjunktusa, projektvezető, utalva a műhold egyik markáns tulajdonságára, a megbízhatóságára, hogy minden rendszeréből tartalékot is tartalmazott. Ezt az előrelátást igazolta az űrben tartózkodó eszközt egy évvel ezelőtt ért napkitörés kiváló kezelése, amikor a fedélzeti számítógép átkapcsolt tartalék párjára.

„Mérföldkő volt a 2009-es év: ekkor álltunk elő azzal, hogy megépítjük Magyarország első műholdját” – mesélte a projektvezető. Három lépésben határozták meg maguknak a sikert: az első az eljutás volt a starthoz. A megépített műholdnak nagyon szigorú kvalifikációs eljáráson, az ESA minősítő tesztjén kellett átesnie ahhoz, hogy feljuthasson a rakétára. A következő lépés a pályára állított műhold megszólaltatása volt: a MASAT-1 első űrből küldött rádiójelét egy magyar származású floridai rádióamatőr észlelte. A harmadik – és legfontosabb – kritérium az volt, hogy a MASAT-1 ne csak a hívójelét küldeni képes ún. bip-sat legyen, hanem bonyolultabb küldetést is végre tudjon hajtani.

A MASAT-1 fejlesztő csapata a műhold makettjével

Nagy szerepük volt az önzetlen rádióamatőröknek is, akik a MASAT által küldött adatokat jutatták el a központba. „Több száz megabájtnyi adat gyűlt össze, ami nem tűnik soknak, de a rendkívül kicsi adatsebesség mellett ez is hatalmas eredmény” – hangsúlyozta az adjunktus. „Ezek az adatok hosszú távon mutatták az alaprendszerek, a fedélzeti számítógép, a kommunikáció és a termikus egyensúly változásait, így értékes alapokat nyújthattak a MASAT-2 és a többi műhold fejlesztéséhez.”

Dudás Levente, a VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék tanársegédje a kommunikációs egységért és a földi állomásért volt felelős. A MASAT-1 megsemmisülésének menetét vázolva azt mondta, a „VEGA rakéta látta el a MASAT-1-et a felbocsátás idején a megfelelő mozgási energiamennyiséggel, amely ma is a pályán tartja.” Az évek alatt a műhold sebességét fokozatosan csökkentette a légkör legfelső, ritka rétegeivel történő súrlódás. A kezdeti elliptikus pálya már a körhöz közelített, majd spirális pályán lefékeződve éri el a Földet.

„A VEGA hat másik CubeSat osztályú műholdat, egy közel 30kg-os olasz egyetemi holdat és az ESA Lares kísérletét vitte a fedélzetén. Ebből a spanyol, a lengyel és a román az elmúlt hónapokban-napokban került vissza a légkörbe és semmisült meg. Az általuk biztosított adatokból lehet következtetni a péntek este – szombat délután közötti széthullásra.” A magasan található légkör viselkedése erősen függ a naptevékenységtől, ez a több órás tűréshatár oka. Ha a műhold lesüllyed a Földtől 100 km-re található ún. Kármán-határra – a tudósok általában ezt tekintik a világűr határának, amit Kármán Tódorról neveztek el –, annyira lefékeződik, hogy onnan már nem tud újabb teljes keringést végezni a Föld körül.

A MASAT-1 süllyedéséről készített előrejelzés

Maga a megsemmisülés tizenöt perc alatt zajlik le. „Az egyre sűrűbb légrétegbe jutó műhold hőterhelése akkorára nő, hogy a fedélzeti rendszerek leállnak, a kommunikáció megszűnik, az alkatrészek széthullanak, elpárolognak, semmi sem jut vissza a földfelszínre” – ecsetelte Dudás Levente.

„A Műegyetem támogatása nélkül nem született volna meg a MASAT-1” – hangsúlyozta Gschwindt András, a VIK Űrkutató Csoportjának adjunktusa, aki 2012-ig a MASAT projektvezetője volt. „Az intézmény biztosította azt a tudásigényt, ami segített megépíteni a műholdat.”

Gschwindt András hozzátette, az első kísérletek egy magyar műhold felbocsátására még 1983-ban történtek, az akkori Nyugat-Németország rakétája juttatta volna fel a szerkezetet. 1986-ban, az Interkozmosz program idején a csehszlovák-magyar együttműködés keretében már nem lett volna politikai akadálya a feljutásnak, de anyagi okok miatt meghiúsult. A következő kísérlet már a rendszerváltás után, az egyetem alapításának kétszáz éves évfordulóján történt, amikor ismét anyagi akadályok miatt nem sikerült a vállalkozás a kormányzati szintű elvi támogatás ellenére. „Ha a pénz nem megy a műholdhoz, a műholdnak kell jönni a pénzhez” – emlékezett a MASAT születésének első lépéseire az űrkutató. „A kisméretű műhold támogatói hátterét már biztosabban építettük. Az első szponzor egy forrasztópákát ajánlott fel, a legnagyobb adomány pedig tizenöt millió forint volt. A hallgatók rendkívül értékes munkája nemcsak tudásuk elmélyítését eredményezte, hanem a költségek minimalizálásában is segített. Sok köszönet illeti azokat az önzetlen megfigyelőket, rádióamatőröket is, akik műholdunk adatait rögzítették és eljuttatták hozzánk. Megfizethetetlen értékű munkát végeztek ők is.”

„A MASAT-1 műhold nyomós érvként szolgálhat a jövőben a szponzoráció és a nemzetközi együttműködés tekintetében” – hangsúlyozta Kovács Kálmán, a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpont igazgatója a jövőbeli terveket vázolva.

A fejlesztőcsapat részben a kutatás-oktatás területén, részben az intézményi és céges partneri együttműködésekkel szerzett tapasztalatait két irányba szeretné továbbfejleszteni. Az egyik irány a kutatási alkalmazás – akár a piaci megjelenéssel, szolgáltatásokkal. Ez a MASAT-2 projekt, amely az elődjénél akár háromszor nagyobb méretben tervezi az utód-műholdat. A másik irány a kreatív ötletekre, az újdonságkeresésre és az oktatásra épül, és a MASAT-1 térfogatánál nyolcszor kisebb műhold készítését tűzte ki célul: ez a SMOG-1 projekt, amely – mint a neve is mutatja – az elektronikus szmog, azaz az ember által keltett és a világűrbe jutó elektromágneses szennyezés mérését célozza.

Józsa Viktor, a GPK Energetikai Gépek és Rendszerek doktorandusza, a SMOG-1 fejlesztőcsapat tagja a műhold makettjével

A műholddal – egyebek mellett – bizonyíthatóvá válhat, hogy egy mindössze 5 cm élhosszúságú szerkezet is hordozhat hasznos alkalmazást. „Bízom benne, hogy mindkét projekt nagymértékben segíteni fogja a mérnökképzést is” – összegezte Kovács Kálmán.

Legfrissebb információink szerint a MASAT-1 utolsó rádiójelét 2014. január 9-én 21:21:43 másodperckor vette egy rádióamatőr Argentínában. Január 10-én 2:27-kor kellett volna Magyarországon észlelni a műholdat, ekkorra már valószínűleg megsemmisült.

További részleteket a MASAT-1 honlapján olvashatnak.

- HA -

Fotó: Philip János, cubesat.bme.hu