„Elit versengés és elit egyetem méltó együttműködése”

Szakmai konferenciát rendeztek a BME-n a budapesti olimpiai pályázat mérnöki tudományokat érintő területeinek bemutatására. A legidősebb élő olimpiai bajnok, egykori műegyetemista is üzent a résztvevőknek.

„A sikeres rendezéshez elengedhetetlenek a ’kiművelt emberfők’, az innovatív ötletek, a kreativitás, amelyben a Műegyetem messzemenőkig partner” – hívta fel a figyelmet Józsa János akadémikus. A BME rektora elmondta, az egyetem elsősorban a mérnöki, az építészi és a környezeti fenntarthatóság szempontjait tudja hozzátenni a sikeres olimpiai pályázathoz. A 2024-ben alkotó mérnökök a BME mai hallgatói, ezért is fontos a Műegyetem közösségének a budapesti olimpia – fűzte hozzá Józsa János.

A Budapest 2024 olimpiai pályázat vezetője szerint a mérnöki szakma a leginkább reprezentált a pályázat elkészítésében és zömében itt végzett szakemberek vesznek részt az olimpiai terv kidolgozásában. Urbanisztika, technológia, logisztika, biztonságtechnika – sorolta Fürjes Balázs kormánybiztos.

A Műegyetem 17 olimpiai bajnokkal, köztük Magyarország első olimpiai bajnokával, az első újkori olimpia idején építészmérnök hallgató Hajós Alfréddal büszkélkedhet. BME-s kötődésű olimpikonok közül is többen megjelentek a konferencián, így a Svájcból ideutazó Cservenyák Tibor, az 1976-os montreali olimpia aranyérmes vízilabdázója, vegyészmérnök, Kangyal Tibor kosárlabdázó, az 1964-es tokiói olimpia résztvevője, építészmérnök, valamint a fiatalabb generációból a BME GTK-n végzett Szécsi Zoltán, valamint Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázók és Kovács Antal, a barcelonai olimpia cselgáncs bajnoka.

Az Amerikai Egyesült Államok-béli otthonából élő telefonbeszélgetéssel kapcsolódott be Tarics Sándor, az 1936-os berlini olimpián aranyérmet szerzett vízilabdázó, a világ legidősebb olimpiai bajnoka. A BME vasdiplomás mérnöke – idén május óta díszpolgára is – az Alma Mater jelentőségét méltatta: „a Műegyetem csinált belőlem embert.” Tarics Sándor e mellett élete legfontosabb részének nevezte az olimpiai eszmét.

Meggyesi Tamás DSc, a BME Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszék professzor emeritusa „azért tudna lelkesedni a budapesti olimpiáért, mert általa minőségi városfejlesztési programok megvalósítására nyílik esély.” Egy urbanista számára fontos szempont a sport és kultúra ötvözete, a pályázatban is hangsúlyos fenntarthatóság érvényesítése, valamint a társadalmi párbeszéd – fogalmazott Meggyesi Tamás. Utóbbira jó példa az egyetem által kiírt Vision 2024 olimpiai ötletpályázat – vélekedett (a pályázat díjait a rendezvényt követően adták át, ld. keretes írásunkat – a szerk.). A BME professzor emeritusa a fenntarthatósági tényezők közül elsősorban a leromlott városrészek rehabilitációját, valamint a Duna-parti közlekedés és város-rehabilitáció jelentőségét emelte ki (a Csepel-Észak és Boráros tér közötti sávon).

„Az olimpia a legnagyobb közlekedéstervezési kihívás a világon, és a közlekedési infrastruktúra egy sikeresen megrendezett olimpia alapvető komponense” – nyomatékosította a BME Építőmérnöki Kar Út- és Vasútépítés Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. Kisgyörgy Lajos szerint „a pályázat kulcseleme a közlekedési rendszer fejlődési pályája, amellyel régóta húzódó problémák megoldása kerülhet előtérbe” (példaként a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér megközelítését hozta fel). A gyors és biztonságos közlekedés biztosítása a sportolóknak, a nézők, a személyzet és a média mozgatása, valamint a rendezvények idején a lakosság számára is megfelelően üzemelő közlekedés – ezeket egyidejűleg kell biztosítani az olimpia alatt. Ehhez rendszerszerű gondolkodásra van szükség a forgalmi igények tudatos szabályozásával, a tarifarendszerrel, a közlekedési hálózatokkal és az üzemeltetéssel kapcsolatban is – figyelmeztetett. Kisgyörgy Lajos „minőségi váltásnak” nevezte a közlekedési rendszer modernizálására vonatkozó részeket a pályázatban. „Az olimpia egy új, bátor közlekedéspolitika főpróbája lehet” – vélekedett, kiemelve a gyalogos és a kerékpáros közlekedésre építő, fenntarthatóbb koncepció jelentőségét, elektromos járművekkel és intelligens közlekedéssel, azaz a forgalomirányítással és az utastájékoztatással kapcsolatos innovációkkal).

A BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja a világ első „okos olimpiájának” nevezte a 2024-est. Vajta László hozzátette, az olimpia városa okos város, a Műegyetem pedig készen áll arra, hogy segítséget nyújtson a rendezés infokommunikációs kihívásaiban (a Műegyetem nemrégiben csaknem 400 ezer euró támogatást kapott egy, a BME bázisán megvalósítandó okos város /smart city/ kiválósági központ létrehozására a Horizon 2020 Teaming európai uniós kutatási program keretében, amelyhez az energetika, a mobilitás és az infokommunikáció területe tartozik kiemelten – a szerk.). Az infokommunikációs fejlesztések viszonylag olcsók, ugyanakkor a kiemelt IT-beruházások gazdaságélénkítő hatásúak – hívta fel a figyelmet a kar első embere.

Az intelligens környezet várható fejlődését néhány számadattal is alátámasztotta a VIK vezetője. Magyarországon az online vásárlók száma jelenleg már 4 millió fő, a lakosság 76%-a rendelkezik okostelefonnal, a napi mobil adatforgalom 5,7 milliárd CD vagy 894 millió DVD adatmennyiségével egyenlő, amely a 2000. év napi adatforgalmának már csaknem 300-szorosa. Vajta László a becsléseket idézve hangsúlyozta, hogy 2022-re 50 milliárd eszközt hordunk majd kézben vagy viselünk a testünkön, az 5G pedig a mindennapok gyakorlata lesz az olimpia idején.

A BME és a Pro Progressio Alapítvány által kiírt Vision Budapest 2024 hallgatói ötletpályázatra 34 csapat jelentkezett az egyetem különböző karairól. Összesen 16 pályaművet nyújtottak be. A Bíráló Bizottság 5 helyezést adott ki, további 3 pályaművet pedig pénzjutalomban részesített. A pályázat célja az volt, hogy a BME hallgatói olyan eredeti ötleteket villantsanak fel, amelyek közel 10 év múlva is meghatározó, a kort és annak szellemét tükröző megoldásokat mutatnak be.

(A képekre kattintva a pályázati poszterek nagy méretben is megtekinthetők.)

I. díjat (és ezzel járó 400 ezer forintot) nyert Hargitai Bence és Peschka Krisztián, BME ÉPK hallgatói. OBELISZK című pályázatukat találták a bírálók a leginkább eredetinek. A pályázat egy mikroelemet ad hozzá az olimpia komplex rendezvényéhez: az OLIMpoint az egész rendezvény meghatározó elemévé válhat, hiszen nemcsak az esemény fontos információs felülete lehet, hanem a találkozás, így a közösségszervezés pontjait is jelölheti (padok, árnyékolók) a városban. A felhasznált anyagokkal pedig további lehetőségek beillesztése is elképzelhető, azaz a magyar innováció és design is bemutatkozhat a világ előtt (Litracon, PIXELbeton, Ivánka beton, KAZA).

II. díjat (300 ezer forintot) nyert Dőry Bálint és Szabó Dániel, mindketten szintén építészmérnök hallgatók, akik a PwC megvalósíthatósági tanulmányából kiindulva, de annak hangsúlyait megváltoztatva, sőt, állításait néhol kritizálva készítettek városépítészeti javaslatot. Náluk a hangsúly a főváros átmeneti zónájában található rozsdaövezetekre helyeződött (elhagyott ipari területekre és üzemen kívüli vasúti vágányokra). E területekre helyeznék a 2024-es olimpia fő funkcióit, így az olimpiát követően további ingatlanfejlesztések hajthatók végre a rozsdaövezetekben. A pályamű külön értékes gondolata, hogy meglévő, még használható ipari épületek sportcélú hasznosításával számol (pl. a Ganz-Mávag és a Nagyvásártelep területén).

 

III. díjat (200 ezer forintot) nyert Bordás Mónika, Ónodi Bettina és Kovács Máté Gergő (mindhárman építészmérnök hallgatók). Szintén a PwC hatástanulmányából indultak ki, és az országos megrendezést hangsúlyozták „Az olimpia mindenkié!” szlogen  jegyében. Magyarország 9 régióját vonnák be az olimpia megrendezésébe, lehetővé téve e régiók kulturális értékeinek, rejtett kincseinek megismertetését az olimpia előtt, alatt és után. Ugyanakkor az olimpiai események egész országra történő szétterítése előrevetíti az infrastruktúra intenzív fejlesztésének megkerülhetetlenségét is. A bírálók szerint a pályázat értékcentrikus megközelítésével, grafikai megjelenésével és a költőiség határát súroló érzékenységével emelkedett ki.

IV. díjat (150 ezer forintot) nyert Rádai Zita és Szigetvári Áron, a BME VBK hallgatói. A bírálók szerint pályázatuk legértékesebb eleme az Antidopping Központ létrehozásának gondolata és kidolgozása volt, főként, hogy a pályázók sokkal tágabban értelmezték a központ jövőjét, egész Közép- és Kelet-Európa regionális intézményét vizionálva. A hallgatók a ma is működő WADA labornak szántak szerepet az olimpia után is, további munkahelyeket teremtve. A pályamű fontos gondolata volt a tisztaság, a magyar sportolók dopping nélküli versenyzése is.

V. díjat (150 ezer forintot) nyert Deichler Tímea építészmérnök hallgató, aki a Csepel-sziget északi csücskét a PwC tanulmányban rögzítetthez képest nagyobb városi parkként képzelte el. Nála a sportlétesítmények többségükben csak ideiglenesen jelennek meg. Az ötlet jól illeszkedik Budapest városfejlesztési koncepciójába, és hosszú távon meghatározza, illetve erősíti a főváros zöldterületi gyűrűjét. A pályázat másik lényegi eleme a város és a Duna fizikai kapcsolatának javítása élhető gyalogosfelületek megteremtésével. Ugyanezt a célt szolgálná a tervezett új városi parkot és a Margit-szigetet összekötő vízi út, amely egyúttal a budapesti olimpia főutcájaként szolgálna a szükséges kikötőhelyek végiggondolásával.

A Vision Budapest 2024 díjazott BME-s pályaművek ITT tekinthetők meg.

-BK,TJ-

Fotó: Philip János