A Kossuth-, Liszt- és Prima Primissima-díjas zenész a BME aranydiplomás villamosmérnöke és évtizedeken át oktatója is volt. Emléke előtt tisztelgünk a bme.hu-nak adott utolsó interjújával.

Eltökélt szándékom, hogy a fiatalok megismerjék a jazz közvetítette derűlátó életérzést”

A cikk 2014. május 5-én jelent meg.

10 480. Ez a sorszáma a Benkó Dixieland Band csütörtöki műegyetemi koncertjének a K épület aulájában. Az alapító és zenekarvezető Benkó Sándor a BME Villamosmérnöki Karán végzett és évtizedekig volt a BME VIK oktatója. „Éreztem, hogy kötetlen, éreztem, hogy van benne valami húzás” – idézte fel közel 60 évvel ezelőtti találkozását a jazz-zel a gyermekkora óta klasszikus zenét tanult Benkó Sándor. „Volt egy-két adó, ahol recsegve-ropogva, de lehetett jazz-t hallgatni és néhány lemez, például Louis Armstrongé vagy Benny Goodman-é is bekerült az országba. ’56-ban a füredi mólón pedig már szólt a rock-and-roll” – mesélt a korszakról az együttes vezetője (a számára meghatározó lemez az Armstrong 1956-os nyugat-európai turnéján készült Ambassador Satch volt – a szerk.)

„A középiskolában a padra felállva zenéltünk az óraközi szünetekben” – érzékeltette az akkor már a klarinéttal és a szaxofonnal is megismerkedett ifjú zenész, hogy műegyetemi évei előtt elköteleződött az előadóművészettel. „Kicsit zavarosan éltem az életem, minden este gyakoroltunk vagy hakniztunk, bulizni jártunk” – folytatta Benkó Sándor, aki 1958-tól lett villamoskari hallgató (az 1957 februárjában megalakult együttes első tagjai mindannyian műegyetemisták voltak, és később műszaki pályán dolgoztak a zenélés mellett – a szerk.). Fellépéseikre először egyetemi évfolyamtársaik, majd későbbi hallgatói is rendszeresen jártak.

„Nagyon szép műszaki karriert futottam be. A legszebb emlékeim között kapott helyet, hogy ideális kapcsolatra tettem szert a hallgatókkal, bár néha túl szigorúnak tartottak” – árulta el Benkó Sándor. Egykori tanítványai között olyan cégóriások vezető munkatársai találhatók, mint az EON, az MVM vagy a Paksi Atomerőmű. Az együttes vezetője 1995-ben fejezte be mérnöki pályáját. „Skizofrén állapot, amiben addig éltem, sajátos kettősségben. Fél év alatt faragtam magamból teljesen művészt” – vallott az 55 éves korában bekövetkező váltásról.

„Végül nem kerültem be Simonyi Károly professzor híres, A fizika kultúrtörténete című könyvébe, de az ő kérésére állítottam össze egy zenetörténeti munkát” – tette hozzá Benkó Sándor, az időközben egyik fő profiljukká fejlődött, a jazzről szóló oktatóműsorukat  említve. A jazz születésétől napjainkig címet viselő lemezek (és az ebből készült műsor) az 1865-1928 közötti időszak zenéjét mutatja be. „Évente sok tízezer gyerek ismerheti meg a jazz-zene történetét sok érdekességgel vegyítve, és a műsort az évek során New York-i afroamerikai iskolások éppúgy hallhatták, mint egy hazai tornateremben magyar fiatalok” – jelezte a zenekarvezető, hogy jól bevált pedagógiai módszerre alapozva adnak társaival koncertet május 8-án a BME hallgatóinak is.

Rendszeresen fellépnek a Zeneakadémián, hagyományosan ők zárják a klasszikus évadot. Benkó Sándor nagyon büszke arra, hogy együttesét minden zenei műfaj képviselői elismerik, világhírű operaművészeinktől kezdve a 100 tagú Cigányzenekarig. Ráadásul azok a zenészek, akik később más formációkkal váltak híressé (pl. Benkő László, Laux József, Frenreisz Károly), korábban mindannyian játszottak a Benkó Dixieland Bandben.

Benkó Sándor jól emlékszik a műegyetemi közösségi és kulturális életre. Kérdésünkre a ma is működő Szkéné Színház és a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar szerepét idézte vissza. Érdekességként említette, hogy még az orvosi rendelő doktorai is összeálltak zenélni, különböző tanári formációk voltak, és műegyetemistaként az itteni klubban játszott Zorán is. „Mindenben nyakig benne voltunk és tele voltunk érdeklődéssel” – összegezte az akkori intenzív műegyetemi zenei élet jellemzőit.

Benkó Sándor májusban veszi át aranydiplomáját az idén 65 éves Villamosmérnöki és Informatikai Karon. „Nagyon sokat változott a szakmám az elmúlt fél évszázad alatt” – vélekedett. „A magyar villamosiparnak nagyon dicsőséges szakaszai voltak, mára a súlypont az informatika felé tolódott. A BME átalakult, a tudományágak jelentősége is változott” – sorolta a zenész-villamosmérnök, aki szerint a magyar mérnök fogalom a világban, és „kiképzett emberfőre az országnak nagy szüksége van most is, úgy kell csinálni, hogy ne menjenek el.”

„Nem lehet szétválasztani a zene művelését és a mérnökséget” – jelentette ki a művész. Még akkor sem, ha ezt a fajta zenét „nem átgondoljuk, nem rendszerezzük, hanem improvizálunk” – fűzte hozzá az együttesét vaskézzel és mérnöki precizitással maga menedzselő Benkó Sándor. „Ez a műfaj a születése pillanatától arra épül, hogy érzelmeket adjon át. Ami megszólal, az soha nem pesszimista, itt még az elmúlás is optimista” – érzékeltette a tradicionális jazz közvetítette derűlátó életérzést a bme.hu kérdésére. „Ez a zene viszonylag hamar hat az emberekre és jó érzéseket hoz nekik. Koncertől-koncertre átélem, hogy a közönség és a zenész együtt alkot. Nézem az emberek szemét, amikor megjönnek: zavaros, bánatos, ideges. Mintegy tíz perc alatt feloldódnak, húsz perc után velem vannak, együtt megyünk. A végére a közönség és a zenész együtt teremt valamit, ami jó mindenkinek” – számolt be az általa tapasztaltakról a dixie muzsika hazai megalapozója. „Sajnos a műfajunk talán egyre kevésbé passzol az emberek mai lelkületéhez, de eltökélt szándékom, hogy a fiatalságnak ezt az optimista életérzést átadjam, egyszer, kétszer, százszor” – hangsúlyozta Benkó Sándor.

A művész az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az NKA támogatásával ad koncerteket hazai műszaki felsőoktatási intézményekben. „Az eddigi tapasztalatok kedvezők, jó látni, hogy az oktatók és a hallgatók együtt kapcsolódnak ki” – mondta lelkesen. Számára is személyes élmény minden egyes koncert: „a mindennapok gondjait nem lehet elfelejteni, de a színpadon átminősülök valakivé, akinek nagyon jó élete van, mert csak annyi a dolga, hogy zenéljen.”

Benkó Sándor a beszélgetés végén a BME hallgatóinak üzent. Először is azt, hogy gyönyörű pályát választottak. „Mindarra, amit mi tanítunk a Műegyetemen, a társadalomnak mindig és egyre inkább szüksége lesz. Egyre több energiát termelünk, fogyasztunk, átalakítunk, szervezünk, irányítunk, ehhez egyre átfogóbb tudás kell, és ezt a BME-n ma is meg lehet szerezni.” Az egykori műegyetemi hallgató arra is figyelmeztette a maiakat, hogy „találják meg azt az egyensúlyt, amivel a fiatalság élhető éveit nem szalasztják el”, szórakozzanak, kapcsolódjanak ki – persze arányosan a tanulás mellett. A Benkó Dixieland Band nevében végül azt kívánta a BME hallgatóinak, higgyenek abban, hogy „Magyarország tehetséges emberekből áll. A társadalom aktív tagjaiként és magyarokként próbáljanak belekezdeni bármibe, és akkor boldog lesz az életük.”

-BK-

Fotó: Philip János