Grofcsik András Emlékverseny – határon túli versenyzőkkel is

2016. február 19.

Harmadik alkalommal rendezték meg a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar jeles oktatójára emlékező versenyt.

„Minden évben meglepődöm azon, hogy ilyen tartalmas előadásokat készítenek a versenyzők mindössze két óra alatt” – válaszolta Lőrincz László, a Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék PhD hallgatója, a III. Grofcsik András Emlékverseny főszervezője. Idén tizenöt csapat jelentkezett, és most először mérettették meg magukat egy külföldi intézmény, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem hallgatói is.

Grofcsik András (1946-2012), a BME Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék oktatója 1971-ben szerezte vegyészmérnöki diplomáját a Műegyetemen. 1993-ban lett kandidátus, 2000-ben pedig az MTA doktora. Pályafutása szorosan összefonódott a tanszéken folyó oktatással: 1972-ben lett tanársegéd, 1998-tól pedig egyetemi tanár. Tanított fizikai kémiát (termodinamikát, reakciókinetikát, elektrokémiát), a Méréstechnikát és ipari műszerezést, a Kémiai anyagszerkezettant és Lézerspektroszkópiát.
Kutatóként elsősorban az időfelbontásos lézerspektroszkópia, az optikai szenzorok, a makrociklusok és a fotodinamikus terápia érdekelte. 51 közleménye jelent meg rangos nemzetközi folyóiratokban.

„Engem még oktatott Grofcsik tanár úr, és vizsgáztam is nála” – emlékezett a doktorandusz, aki már a legelső verseny szervezésében is részt vállalt. „Azért volt jó és népszerű oktató, mert nagyon szigorúan számon kérte az anyagot, de mindent meg lehetett vele beszélni, mindig alkalmazkodott a hallgatók igényeihez. Abban a téli vizsgaidőszakban például, amikor vizsgáztam nála, sok diáknak csak a két ünnep közötti időpont volt a megfelelő. Grofcsik tanár úr egy percig sem tiltakozott emiatt, csak azt kérte tőlünk, hogy mivel zárva az egyetem, szerezzünk termet. Így végül az egyik kollégium tanulószobájában vizsgáztatott le vagy húsz-huszonötünket.”

A Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar és tanszékei ezúttal is jelentős támogatást nyújtottak a verseny megszervezéséhez. A tanszéki kapcsolattartók állították össze a feladatokat és a versenyzők által kitöltött tesztek javításában is segítettek. A kétfordulós versenyre idén is háromfős csapatok nevezhettek: a délelőtti fordulóban továbbjutott csapatok délután prezentációt mutattak be a választható témákból. „Az első és másodéves tananyag alapos tudása szükséges a jó szerepléshez” – hangsúlyozta Lőrincz László. „A BSc-s és az MSc-s csapatok egymás ellen küzdhetnek, de minden évben olyan, mondhatni, gondolkodtató jellegű feladatokat kapnak a versenyzők, hogy az alsóbb évfolyamosok is jól szerepelhetnek. Idén a lebomló bipolimerekről kellett átfogó előadást tartani, emellett – immár hagyományosan – egy szerves kémiai, gyógyszerhatóanyaggal kapcsolatos feladatsor is volt: ki kellett találni, hogy milyen molekuláról van szó és a szintézisét is meg kellett tervezni. Mindössze két óra állt a csapatok rendelkezésére.”

Idén a műegyetemi hallgatókon kívül az ELTE, a veszprémi Pannon Egyetem, valamint a már említett Babeș-Bolyai Tudományegyetem hallgatói is ringbe szálltak. „Meglepő volt számunkra, hogy alakultak vegyes csapatok is: volt BME-SOTE csapat, vagy olyan műegyetemi csapat, amelyet vegyesen alkottak vegyész- és gépészhallgatók” – ecsetelte Lőrincz László. „Örülünk ennek az aktivitásnak és mindenképpen szeretnénk jövőre is megrendezni a versenyt, de szeretnénk hatékonyabban megszólítani a többi vidéki és Kárpát-medencei egyetemet is.”