Húsz éve vezeti a BME műemlékvédelmi szakmérnöki oktatását, és ő irányította a Kossuth-mauzóleum rekonstrukcióját. Mezős Tamás avat be a kulisszatitkokba.

„A mauzóleumot olyan állapotba kellett visszahoznunk, ahogyan Gerster Kálmán és Stróbl Alajos megalkotta” – válaszolta a bme.hu kérdésére Mezős Tamás, a BME Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszék egyetemi tanára, a közelmúltban átadott Kossuth-mauzóleum rekonstrukciójának tervezője. „A kilencvenes évek végén fejeződött be az épület utolsó helyreállítása. Ám ezzel nem szűnt meg a legfőbb gond, a beázás, ami azzal járt, hogy a Róth Miksa műhelyéből kikerült nagyon értékes és szép mozaikok kövecskéi potyogni kezdtek. Körülbelül két évvel ezelőtt le is zárták az épületet, és megkezdődött a felújítás végiggondolása.”

A tervezők eredeti szándéka szerint a mauzóleum belső terét csak nagyon ritkán látogathatták volna, arra számítottak, hogy a nagyobb ünnepségeket az épület előtt tartják majd.
„Gerster kiváló szakember volt, átgondolt vízelvezetést és a belső, zárt tér számára hatékony szellőztetési rendszert tervezett” – hangsúlyozta Mezős Tamás. „Tisztában volt azzal, hogy egy alsó vízszigetelés nélküli épület hiába emelkedik ki kissé, sok víz fog szivárogni köré, ami káros nedvesedést okozhat. Remek védelmi megoldásait sajnos később átalakították, befalazták, aminek eredményeképpen nagymennyiségű víz jutott a falakba. A felújítási munka egyik legfontosabb célja e nedvesedés megszüntetése volt.”

A rekonstrukció alatt az épület új térburkolatot kapott, kipótolták és restaurálták a belsejét borító mozaikot és a világítást is korszerűsítették. Az építmény tetején Stróbl Alajos alkotása, a szabadság szárnyas géniuszának szobra látható, amely a maga idejében a főváros legnagyobb köztéri bronzszobra volt. A mű egykori öntőinek nem volt korábban ilyen nagyságrendű megbízása, ezért a kivitelezés nem sikerült tökéletesen, ami hozzájárult ahhoz, hogy az alkotás napjainkra restaurálásra szorult. 2015 decemberében adták át a felújított épületet és a szobrokat. A 410 millió forintos költség egy részét megtakarították, így a fennmaradó összeget a sírkert más építményeihez használhatják fel.

A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) azt tervezi, hogy nyártól újra csoportok látogathatják a mauzóleumot, amely egységes emlékezetközpontot alkotna a sírkert többi részével. „Jó ötletnek tartom ennek a létrehozását, mert a temető nagyobb látogatottsága a sírok rendbetételét és folyamatos karbantartását is segítheti” – vallotta Mezős Tamás. „A híres külföldi temetőkben, például a Père Lachaise-ben a nevezetes sírokat GPS-el ellátott audioguide-al látogathatják az érdeklődők. Egy ehhez hasonló sírkert Budapesten is látványosság volna, bár ez sok feladatot is jelent: éppen a napokban kértek fel a szintén beázással sújtott Batthyány- mauzóleum szigetelési munkálatainak megtervezésére.”

Mezős Tamás évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik a műemlékvédelem területén. 2007 és 2010 között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke volt. „A Hivatal vezetőjeként célom volt, hogy ne kizárólag a műemlékek állapotára összpontosítsak, hanem törekedjek – Budapesten – a Hungária körút és a Duna közti rendkívül jó minőségű eklektikus épületállomány helyreállítására is. Ennek a városnak kialakult egy karaktere, amit nem kell úgy átalakítani, ahogyan azt a háború után gondolták, amikor a Belső-Erzsébetvárosba nagy lakótelepet terveztek, vagy a Budai Várat is le akarták bontani. Budapestből nem kell világvárost építeni: Budapest már világváros – bár lepusztult világváros. Budapest kétezer éves történetiségére jobban oda kellene figyelnünk” – hangsúlyozta az oktató, aki nem titkolta aggodalmát a műemlékügy jelenlegi állapota miatt. „A belvárosban döbbenetesek a szeméthalmok, a rendkívül ízléstelen üzletkirakatok. Teljesen ostoba, rövidlátó módon büszkék vagyunk a romkocsmáinkra, ahelyett, hogy szégyellnénk ezeket. Sokat ártott a városnak az is, hogy a városon kívül megépítették a hatalmas dobozáruházakat: inkább igényes üzletekre volna szükség a körúton. A legnagyobb hiba, hogy pusztulni hagyjuk a századforduló előtti és utáni évtizedek építészetének unikális értékeit. Jóvátehetetlen bűn volt annak idején a privatizáció is: azok, akik e régi épületek szoba-konyhás lakásaiban maradtak, nem tudnak annyi pénzt összespórolni, hogy finanszírozzák az utcai homlokzat rendbetételének rájuk eső részét. Én jártam olyan házban a Rökk Szilárd utcában, ahol valaki bement a vécébe, és a mentő hordágyán tért magához, mert közben leszakadt a födém, így az alatta található lakás vécéjében kötött ki. Nyolcadik kerületi történet: egy idős néni alatt leszakadt az egyébként évtizedek óta karbantartás nélkül használt cselédlépcső. E problémák egy részét biztosan lehetne orvosolni rendeletekkel és átgondolt tervek kivitelezésével.”

Mezős Tamás szívügye a 2015-ben már a negyvenedik oktatási évét zárt műemlékvédelmi szakmérnöki oktatás, amelyet húsz éve vezet. „A kollégák itt szerzik meg azokat az ismereteket, amelyeket a hétköznapi munka mellett képtelenek” – hangsúlyozta. „Értő elemzéseket, az itt megismert műemlékes megfontolásokat építhetik be hétköznapi tevékenységükbe, amelynek műemlékvédelmi szempontjai ugyanakkor sajnálatos módon ma egyre kevésbé fontosak. Örvendetes módon újra jönnek hallgatók Erdélyből: Kolozsvárott ugyan van műemlékes képzés, de az más karakterű, mint a miénk. Mindig attól tartok egy-egy kifutó évfolyam után, hogy a senki nem fog idejönni, ennek ellenére évente közel harminc fő vesz részt a tanfolyamon.”

HA  - TJ

Fotó: Takács Ildikó

Fotó forrása: http://drkuktart.blog.hu/