Cseh László tudatosan készül élete egyik legnagyobb versenyére az olimpiai felkészülés hajrájában. A műegyetemista úszóklasszis a 2017-es budapesti VB után védi meg diplomáját.

3 hónap múlva életed legjobbját kell nyújtanod a medencében. Hogyan lehet felkészülni egy ilyen megmérettetésre?

Az edzések módja és gyakorisága megegyezik a VB- és az EB-felkészülések menetrendjével. Ám most egy olyan versenyen kell teljesítenem, amelyet még sosem nyertem meg, ráadásul csak 4 évente rendezik, mindez sokkal koncentráltabb odafigyelést és önfegyelmet követel. Folytatom az eddig bevált edzési rendet, néhány módszertani finomhangolással. Idővel át kell állnom a brazil időzónára is, különösen azért, mert helyi idő szerint este 10 órakor lesznek a döntők, azaz, nem csak az időeltolódás jelent majd nehézséget, hanem az is, hogy akkor kell a legjobb formámat hoznom, amikor egyébként már aludnék. Ma még reggel 5 órakor kelek, vízben és a szárazföldön is készülök. Naponta kétszer, reggel és este veszek részt úszóedzéseken, heti kétszer tornázom, és csak vasárnap tartok pihenőt, már ha éppen nincs versenyem.

Versenyek nélkül nem is képzelhető el a megfelelő felkészülés?

Pontosan. A kvalifikációm már megvan, ám továbbra is részt veszek versenyeken, gyakorolok az olimpiára, formában tartom magam. A testsúlyom most egy kicsit több a kelleténél, ami nem baj, hiszen nagyobb tömeget kell megmozgatnom gyakorláskor, így jobb lesz az erőnlétem. Törekszem arra, hogy az olimpiára már a legjobb formámban legyek Rióban, ami remélhetőleg elég lesz az olimpiai arany megszerzéséhez. Az olimpiai bajnoki cím eddig csak kísértett, ám elérhetetlen volt a számomra.

Nagy a nyomás rajtad az elvárások miatt?

Érzem e verseny súlyát. Tudatosítottam magamban, hogy az aranyéremért megyek, ettől kezdve ez már cél és nem teher. Úgy vélem, minden esélyem megvan rá, hogy megszerezzem, és tudom azt is, hogy a külvilág, a közvélemény is ezt várja tőlem. Nem szeretnék csalódást okozni, ám sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok annak, hogy mit gondolok én, mint annak, hogy mások mit várnak tőlem. Magam – és nem mások – miatt akarok jól teljesíteni. Számomra az a legfontosabb, hogy a legjobban teljesítsek, amikor rajthoz állok, és legyőzzem ellenfeleimet. Boldog leszek, ha ezt sikerül elérnem, még akkor is, ha ez nem lesz elég az aranyéremhez.

Nagy küzdelemre lehet majd számítani a döntő pillanatban?

Bízom benne, és izgalmas versenyt várok. Nemcsak egyszerűen nyerni akarok, le akarom győzni ellenfeleimet. Phelpsnek még teljesítenie kell ahhoz, hogy ott legyen Rióban, és őszintén remélem, hogy mindketten rajthoz állhatunk a döntőben. Kettőnk küzdelmeiből többnyire ő került ki győztesen eddig, de szeretném, ha most fordulna a kocka. Vannak még rajta kívül is tehetséges úszók, például Chad Le Clos, akire oda kell figyelnem. Látva mindkettejük eredményeit, nem lesz egyszerű dolgom, és még rengeteget kell edzenem. Remélem, hogy ezzel ők is így vannak, és számolnak velem. A versenytársakkal egyébként jó a viszonyunk: kölcsönösen elismerjük, tiszteltjük és így próbáljuk túlszárnyalni egymást.

30 éves múltál, ami ebben a sportágban nem számít fiatal kornak. Mit gondolsz erről?

A legtöbb sportban, így az úszásban is kezd kitolódni a korhatár, én sem tartom magam még „öregnek”. Jobban oda kell figyelnem a regenerációra, a terhelések mértékére, és kellő időt kell szakítanom a köztes pihenésekre. A 20 éves erőnlétemhez képest persze változtam, ám ez nem jelenti azt, hogy hátrányt szenvednék. Ma már sokkal tudatosabban edzek, és jobban ki tudom tolni a határaimat, miközben készülök a versenyekre. 20 évesen „csak” beugrottam a vízbe, és olyan gyorsan úsztam, ahogy bírtam. Ma már „fejben” is tudom, hogyan akarok teljesíteni. Nem is tudnék úgy rajtkőhöz állni, hogy előtte fejben ne úsznám végig a távot és ne gondolnám át a lehetséges versenyhelyzeteket. Ezek az apróságnak tűnő technikák is jelentős szerepet játszanak egy-egy jó eredmény elérésében.

Segítenek a kudarc feldolgozásában is?

Sportpszichológus tanított meg a kudarc kezelésére, ami hozzátartozik a sportolói léthez. Mindenki könnyen beszél róla egészen addig, amíg be nem következik. Nem mindegy ugyanis, hogy egy hétig rágódsz valamin, vagy egy nap alatt túl tudsz lendülni egy veszteségen. Én nagyon „lelkis” vagyok, így a rossz élmények nagyon rányomják a bélyegüket a hangulatomra. Sokszor megesett, hogy felkészülés közben vagy két verseny között kerültem padlóra, ám a tudatos gondolkodásomnak köszönhetően sikerült talpra állnom és megerősödnöm lelkileg. A legemlékezetesebb eset, amikor egy figyelmetlenség miatt eltört a lábam, így sérülten és pokoli fájdalmakkal versenyeztem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyenkor negatív maradjak. Teljesen normális, ha egy sportoló tart a kudarctól, ám profi csak akkor válik belőle, ha elfogadja a kudarcait is, és együtt is tud élni velük.

Pillangóra cserélted a fő számaidat, a hát- és a vegyes úszást. E döntés felér azzal, mintha szakmát váltottál volna?

Mindig is erős voltam pillében, most csak tovább erősítem ezt a képességemet. A 400 méter vegyest és a hátúszást egy kicsit meguntam, kellett a lelkemnek a frissítés, amiből fenntartom a motivációmat. Ki szerettem volna próbálni magamat valami újban, ami a jelek szerint jó döntésnek bizonyult.

Fotó forrása: nemzetisport.hu

Több mint egy évvel ezelőtt klubot és edzőt váltottál. Hogy látod, megérte?

Merész döntést hoztam ezzel, ám a 2015-ös év eredményei – különösen a VB-győzelem –önmagáért beszél. A lehető legjobb kezekben vagyok. Az edzőm, Plagányi Zsolt szívesen fogadja, ha megosztom vele megérzéseimet és meglátásaimat.
A 2015. év több szempontból is mérföldkőnek bizonyult: váltottunk edzéstechnikában is, közösen elemezzük a versenyen készült felvételeket, kiküszöböljük a felfedezett hibákat. Például a VB-n túl lassú volt a rajtom, így a kezdést mindenképpen gyakorolnom kell az olimpiáig. Előfordult, hogy „túlizgultam” egy-egy megmérettetést, így most arra törekszem, hogy lazábban és természetesebben versenyezzek.

Hogyan néz ki a stáb, amely a felkészülésedet segíti?

Egy komplett teljesítmény-diagnosztikai csapat áll mögöttem, amely folyamatosan nyomon követi a szervezetemben zajló folyamatokat, és megoldásokat dolgoz ki, ha valamilyen probléma vagy ingadozás lép fel. Egy ún. „biológiai útlevelet” készítenek rólam, feltérképezik a testemet, és megállapítják a különböző jellemzők értékhatárait. Utóbbiaknak nagy szerepük van a bármikor végrehajtható vér- és vizelet-doppingteszteknél, amelyekre egy-egy jó eredmény elérése után számítani lehet.

A szakmai stáb mellett számítok a családtagjaimra is, akik mellettem állnak minden percben. A versenyekre nem kísérnek el, nyugodtabb vagyok, ha itthon, megszokott környezetükben és biztonságban tudhatom őket. Különösen fontos számomra édesapám véleménye és elismerő szavai, ő hozzám hasonlóan úszó élsportoló volt.

Hogyan viseled a körülötted zajló „felhajtást”?

Jól esik a gratuláció, ez a mi természetes „doppingszerünk”. Hozzászoktam már a közszerepléshez, bár nem kifejezetten szeretem a rivaldafényt. A mi „életformánk” nagy önfegyelmet követel, és úgy gondolom, hogy közszereplőkként kötelességünk is jó példát mutatni az embereknek. Én is erre törekszem a hétköznapi életben. Nem hívom fel magamra a figyelmet szenzációhajhász ügyekkel, nem megyek át a piroson, nem hajtok gyorsan vagy parkolok a tilosban.
Elfogadom, hogy az emberek kíváncsiak, és „igénylik”, hogy egy sportoló sokkal többet mutasson meg az életéből, mint akár 10-20 évvel ezelőtt. Igyekszem húzni egy egészséges határt: meg is mutatom magam, miközben őrzőm a magánszférámat.

Magyarország számos úszó világklasszist nevelt ki. Te hogy látod, mi magyarok valóban „úszónemzet” vagyunk?

Jó genetikai adottságokkal rendelkezünk az úszáshoz, e mellett jól választjuk ki az úszóinkat. A klubjaink nagyon jók és lehetőséget biztosítanak a tehetségeknek arra, hogy világversenyeken mutassák meg tudásukat. Magyar sajátosság, hogy képesek vagyunk sokat és nagy intenzitással úszni, és sokáig ez a képesség kellett ahhoz, hogy valakiből versenyúszó váljon. Az edzési szokások azonban változtak, és ma már egyre inkább begyűrűznek Magyarországra az új módszerek: kevesebb, ám minőségi, „technikai” úszást végzünk a foglalkozásokon. Azt tapasztaltam, hogy ez nálam és a fiatalabb úszóknál is beválik.

Az úszás mennyire „trendi” a mai fiatalok körében?

Nem veszített a vonzerejéből: egészséges mozgásforma, rengeteg izomcsoportot megmozgat, kitartásra és önfegyelemre nevel. A tehetségek is hamar kitűnnek a foglalkozásokon. Élsportolóként kötelességemnek érzem, hogy tegyek e sportág népszerűsítéséért, ezért sokat járok általános és középiskolákba, hogy megosszam a diákokkal az inspirációt, amely engem lelkesít minden alkalommal, amikor vízben vagyok.

Kiváló eredményeket értél el tavaly, egy VB- és három EB-aranyat hoztál haza. Téged választottak 2015-ben az „Év férfi sportolójának”, a Forbes üzleti magazin szerint Magyarország második legértékesebb sportolója vagy. Mit jelentenek számodra ezek az elismerések?

Örömmel fogadtam a kitüntetéseket, amelyek újabb jelei annak, hogy jó úton járok. Rengeteget dolgoztam tavaly, és a sok munka meghozta gyümölcsét, meglett a VB-győzelem, ami számomra a tavalyi év legemlékezetesebb pillanata. A többi érem és díj csak tetőzte ezt az érzést, jóleső elismerések, különösen az „Év sportolója” díj. Vágytam is erre az elismerésre, különösen 2005 után, amely szintén nagyon eredményes évem volt. Akkor úgy éreztem, hogy mindent kihoztam magamból, mégsem találtak érdemesnek rá. Csalódott voltam, és megfogadtam, hogy többet nem koncentrálok ilyen elismerésekre, magam miatt akarok jó eredményeket elérni. Így nagy meglepetés ért, amikor megtudtam, hogy nekem ítélték a legjobbnak járó trófeát.

Hogyan képzeled el a jövőt?

Nehéz erről beszélni, most még minden gondolatomat a riói olimpia és a 2017-es budapesti VB köti le. Következő lépésként szeretném befejezni műegyetemi tanulmányaimat. Mérnök-informatikusként kezdtem, nagyon érdekelt ez a pálya, ám hamar beláttam, hogy az élsportolói léttel nem egyeztethető össze. Kitartottam a BME mellett, az intézményen belül váltottam szakot, és a műszaki menedzser-képzésen folytattam. Már a diploma előtt állok, ám a szakdolgozatomra csak a versenyek után tudok összpontosítani. Szeretném hasznosítani az itt tanultakat, ám egyelőre nem látom, hogy mivel foglalkoznék. Amit biztosan tudok: nehezen tudom elképzelni az életemet e sporttól távol, az úszás mindig is része lesz az életemnek.

TZS - TJ

Fotó: Takács Ildikó