Eredményt hirdettek a BME és az Élet és Tudomány közös cikkpályázatán, köszöntötték a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj idei műegyetemi nyerteseit és rendkívüli ösztöndíjat is átadtak.

Az Élet és Tudomány az első találkozást jelentheti az iskolások számára a természettudományokkal – hangsúlyozta a BME rektora saját emlékeit is visszaidézve. Józsa János akadémikus felhívta a figyelmet arra, hogy a díjazott cikkeket akár a napokban kezdődött műegyetemi nyári tudományos tábor résztvevői, azaz, a gyerekegyetemi tanulmányaikat most végzők is olvashatják.

„Ma még a kérdéseket sem tudjuk feltenni, amelyeket a hallgatóinknak tíz év múlva meg kell válaszolniuk, ezért az oktatók munkáját a nyitottságnak, a kíváncsiságnak és a fogékonyságnak kell jellemeznie, és saját kutatómunkájukból kell töltekezniük” – vélekedett a BME tudományos rektorhelyettese. Kollár László akadémikus emlékeztetett arra, hogy a világ valamennyi vezető felsőoktatási intézménye egyúttal kutatóegyetem is. „Ugyanakkor a társadalom és a politikai döntéshozók számára is érthető nyelven kell megfogalmaznunk, hogy amit elérünk, az fontos” – nyomatékosította Kollár László.

A Természettudományos Társaság megalakulása, azaz 1841 óta létezik tudományos ismeretterjesztés Magyarországon – idézte fel Hámori József akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság elnöke. Úgy vélekedett, hogy a tudományos élet teljesen természetes része a kutatási eredmények megismertetése, hiszen „amit kitaláltunk és érdemes arra, hogy mások is megismerjék, azt terjeszteni szükséges.”

„Olvasmányosak, izgalmasak, a tudomány legszélesebb spektrumán mozognak” – így értékelte a beérkezett pályamunkákat az Élet és Tudomány főszerkesztője. Gózon Ákos olyan erősnek minősítette a mezőnyt, hogy nehezen emelhető ki bárki egyszemélyben (az oktatói-kutatói kategóriában megosztott díjakat adtak át – szerk.). Gózon Ákos a BME-vel kialakított együttműködés kezdeteként tekint a pályázatra, amely az alkotói gárda bővülését is eredményezheti a döntő részben szerzői cikkeket közlő lap számára.

A hallgatói kategóriában első díjat nyert Várnai Krisztina és Petri László (VBK) Városi farmok: a mezőgazdaság magasiskolája című cikke, amely a kis alapterületen talaj nélküli, tápanyag és víz visszaforgatásával történő termesztéssel foglalkozik. Számításaik szerint a városok összes étel- és italfogyasztásának 7,5%-át lehetne fedezni a szabadföldi mezőgazdaság városba integrálásával (ez az arány jelenleg 0,1%). A fenntartható városi agrotechnológiák vizsgálatához a Fővárosi Állatkertet modellként használó szerzőpáros szerint a városi mezőgazdaság immár nem utópia, azonban hosszú út vezet még a gazdaságos és ökológiailag is hatékony gazdálkodásig.

A kategória második helyezettje Schall Eszter (VBK), aki A búzafehérjék hőkezelés során bekövetkező változásai és ennek hatása a glutén mennyiségének meghatározására című cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szinte már népbetegséget okozó gabonakomponensek szerkezetének változásai kihívások elé állítják a glutén mennyiségének meghatározásával foglalkozó élelmiszeranalitikusokat.

A hallgatói pályázók közül harmadik díjat kapott Béri Bence (GPK), aki Az almarázás dinamikája című cikkében egy mechanikai modell segítségével írta le az alma mozgását a rázás közben, és meghatározta annak frekvenciatartományát. A kutatások eredményeképpen időtakarékosabbá és nagyobb hatásfokúvá válhat az egyre fontosabbá váló gépi gyümölcsszedés.

Az oktatói-kutatói kategóriában két megosztott második díjat adtak át. Balatoni-Oláh Zita (TTK) Az arzén reneszánsza, avagy arzénizotópok a gyógyítás szolgálatában című cikkében arról írt, hogy a címben is szereplő, több mint kétezer éve használt vegyi anyag diagnosztikus és terápiás célokra is használható, és egyes leukémiák kezelésére is alkalmas. A kutató az arzénizotópok előállítását mutatta be, hozzátéve, hogy az arzénizotópokkal jelölt biomolekulák végső soron új radiogyógyszer előállításához vezethetnek.

Tóth Bálint (VIK) Mély neurális hálózatok – beszélő számítógépek mély gondolatokkal című cikkében a deep learning témakörébe vezette a hallgatóságot (a deep learning a gépi tanuló algoritmusok strukturált összessége, amelynél több rétegen keresztül próbálják kinyerni és modellezni az adatok különböző szintű absztrakcióit – szerk.). A kutató szerint az új algoritmusok a korábbiaknál jobb modellezést és nagyobb pontosságot, és akár az emberénél pontosabb képfelismerést tesznek lehetővé a mély neuronhálókkal kapcsolatban.

Megosztott harmadik díjat kapott Dobrovszky Károly és Ronkay Ferenc (GPK). Új fegyver a műanyaghulladékok ellen: magyar felfedezés oldhatja meg az újrahasznosítás problémáit című cikkükben arról írtak, hogy a Műegyetemen fejlesztett ömledékcentrifugájuk segítségével szétválasztható a különböző összetevőkből álló műanyaghulladék, ez több újrahasznosított termék nyerhető ki. A berendezésben olyan műanyagot is összetevőire tudtak bontani, amely korábban és máshol eddig nem sikerült.

Szintén harmadik díjban részesült Molnár Sándor és Solymos Szilárd (VIK) Torlódás az interneten: ma még ellenség, ám a jövőben már barát! című cikke. Ebben olyan transzport protokollt mutattak be, amely nem akadályozza ugyan a hálózatba információs csomagokban érkező adatok torlódását (amely jelenleg például képi vagy hangbeli minőségromlást okoz az internet-felhasználók számára), azonban adatvesztés esetén összegyűjti az ún. szökőkút kódolással ellátott csomagokat és az elveszett adatokat helyreállítja. Munkájuk alternatíva lehet a jövő internetére – fogalmaztak.

Majdnem 100 pályázat érkezett az MTA Műszaki Tudományok Osztályához a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjra – árulta el Józsa János. Az akadémiai osztály bírálóbizottságát vezető tudós szerint a BME-ről beadott pályázatok olyan minőséget képviseltek, hogy azokkal nem volt nehéz megnyerni az ösztöndíjat. A jövő vezető oktatóit, műegyetemi professzorait és egyetemi vezetőit díjazza az idén 19. alkalommal kiírt pályázat – tette hozzá Kollár László (a fiatal kutatókat és munkájukat hamarosan interjúsorozatban mutatja be a bme.hu – szerk.).

Az ünnepség végén Józsa János és Pakucs János rendkívüli ösztöndíjat adtak át Tóth Gábor, a VBK elsőéves mesterszakos hallgatója részére, aki néhány hete a Műegyetemi Zenekar 120 éves jubileumi koncertjén nyújtott kiemelkedő szólóteljesítményt Carl Maria Weber Esz-dúr klarinétversenyének előadásával (a jubileumi műsor különlegessége volt, hogy 1942 óta először működött közre műegyetemi hallgató hangszerszólistaként – szerk.). A több mint tíz éve klarinétozó diák most azért kapta az ösztöndíjat, hogy „tanulmányait is ilyen magas szinten tudja folytatni.”

Tóth Gábor fehérjeanalitikával foglalkozik, tanulmányai mellett pedig nemcsak a műegyetemi, de a kiskunfélegyházi fúvószenekart is erősíti. A VBK hallgatója meglepve tapasztalta, hogy az egyetem vezetése ekkora érdeklődéssel és elismeréssel fogadta teljesítményét, amellyel egyébként ő maga is elégedett volt, tekintettel arra, hogy „az MSc képzés első éve meglehetősen nehéz”. Gábor a darabról elmondta, hogy „diploma előtt álló profi zenészek is nehezen vállalják a nehézsége miatt”. A BME VBK hallgatója végül azt is elárulta, miért maradt amatőr zenész: „Szerelem legyen egész életre, ne pedig egy életen át tartó munka maradjon.”

-BK, TJ-

Fotó: Philip János