Közel öt évtizede avatja be hallgatóit a számítástechnika és a mikrokontrollerek alkalmazásának titkaiba Gyenes Károly, a KJK József Nádor Emlékéremmel kitüntetett docense.

„Ipari partnerekkel és egyetemi kutatókkal közösen dolgozunk azon, hogy modern technikai eszközökkel tegyük hatékonyabbá az ipari termelést, és az emberek hétköznapjait is megkönnyítsük. Mérnökként és kutatóként is ilyen találmányok alkotására törekszem, és tudásomat szeretném is átadni a fiatal generáció képviselőinek” – fogalmazta meg a személyes küldetésnek is tekintett hivatásáról Gyenes Károly, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar Közlekedés- és Járműirányítási Tanszék nyugalmazott egyetemi docense, akit József Nádor Emlékéremmel tüntetett ki a Műegyetem Szenátusa.

„Szeretem, hogy egyszerre dolgozhatok újdonságok felfedezésén, és szinte azonnal átadhatom ezeket az ismereteket a tanítványaimnak, majd közösen dolgozunk egy-egy megoldáson” – indokolta Gyenes Károly, hogy a piac helyett az oktatói hivatást választotta a pályája elején. Műegyetemi diplomájával a zsebében kezdetben egy ipari cégnél vállalt munkát fejlesztőmérnökként, ám néhány évvel később visszatért a BME-re. Érdekelte az oktatás és vonzották az egyetemi kutatási lehetőségek, és addig szerzett ipari tapasztalatait is kamatoztatta. Ahogy fogalmazott „a Műegyetemen találtam meg a helyem, itt vagyok igazán otthon”.

Az eredetileg villamosmérnökként végzett oktató kezdetben elektrotechnikát tanított. Egy tanársegédi állást nyert el a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar elődjénél 1971-ben. Kutatásait a hetvenes években terjesztette ki, amikor számítástechnikával kezdett foglalkozni. „A Közlekedésmérnöki Karon speciális programozást tanítunk, azaz, bizonyos eszközökön futó alkalmazások elkészítésének módját oktatjuk a hallgatóinknak” – magyarázta Gyenes Károly. E tudás széleskörűen alkalmazható az ipar számos területén, ahol a PC-n futó mérnöki tudományos feladatok megoldása magas szintű programnyelvek használatát követeli meg. Gyenes Károly megjegyezte, hogy sokféle programnyelvet tanítanak a tanszéken, és az oktatást folyamatosan fejlesztik az ipari igényeket követve: „az ALGOL-lal kezdtük, e mellett FORTRAN-t, PASCAL-t és DELPHI-t tanítottunk, jelenleg a piaci trendeknek megfelelően a nagyvállalatoknál széleskörűen alkalmazott .NET és C# nyelveket oktatjuk”.

Az utóbbi 5-10 évben a beágyazott programrendszerek (angolul embeddedprograms – szerk.) fejlesztése vált népszerűvé. E megoldások érdekessége, hogy a létrehozott programhoz nem kapcsolódik külön operációs rendszer, hanem valamilyen mikroszámítógépes célhardveren futó szoftver biztosítja az eszköz vezérlését. Gyenes Károly e rendszerek lehetőségeit is kutatja többek között a robotvezérlésekben, a járművek fedélzeti komputereiben és a vasúti automatikában.

A példák sorában bemutatott egy, az irodájában található automata vasúti térköz, azaz pályamodellt, amelyen digitális mikroprocesszoros vezérlés irányítja a makettet a sínből vett jelek felhasználásával. „A legkorszerűbb módszerekkel vezérelhetünk vonatokat, váltókat, jelzőket, élőben nyomon követhetjük a vasúti pálya foglaltságát, és ezeket az információkat a vonatirányító központnak is továbbíthatjuk” – sorolta a lehetőségeket Gyenes Károly. „A gyerekkorunkból ismert hagyományos vasúti modell rengeteg vezetékkel működik, ám ez a makett mindössze két szálvezetékkel kapcsolódik a számítógéphez, és az információ jelentős részét a sínen keresztül közvetíti. A valós életben minden mozdonyba beépítenek egy fedélzeti komputert és egy hozzá tartozó irányítóprogramot, amelyet a központi vezérlőben is figyelnek. E megoldással már nem csak mozdonyvezetőt, hanem forgalmistát is „játszhatunk” – mutatta be a technológia előnyeit a KJK kitüntetett oktatója. A makettet Gyenes Károly építette, a hallgatók pedig ma is szakdolgozataik és TDK-munkáik további fejlesztéseihez használják.

Gyenes Károly tanár úr a gyakorlati oktatás híve. Többek között gépközeli programozást tanít ASSEMBLER és C nyelven, két mesterszakos tantárgy kidolgozója és előadója: a „Jelfeldolgozás a közlekedésben” és a „Mechatronika, mikroszámítógépek” című kurzusai töretlen népszerűségnek örvendenek. Utóbbi tárgy hallgatói a szemeszter elején kapnak egy mikroprocesszoros fejlesztőt, amelyet hazavihetnek, és tanári támogatás mellett fél év alatt kell megvalósítaniuk a saját fejlesztésüket vagy ötletüket, és szabad kezet kapnak az oktatótól. Gyenes Károly szerint a hallgatók kreativitása nem ismer határokat: van, aki garázsautomatikát készít, és volt olyan diák is, aki vezérlőeszközt fejlesztett ki a saját gépkocsijába.

A KJK oktatója szoros kapcsolatot ápol a hallgatóival, hiszen úgy véli, hogy „az őszinteség és a kölcsönös bizalom nagyon fontos az oktató és tanítványa között”. Minden diákjának saját könyvtárat tart fenn a számítógépén, amelyen a közös munkák eredményeit is tárolja. „Egy oktató számára fontos, hogy ne csak az ismeretek átadására összpontosítson, hanem neveljen, kérdezze a diákot a személyes elképzeléseiről, céljairól, és segítse azok megvalósítását” – vallotta. Az oktatásban egyik legfontosabb elvnek tartja, hogy „minden vélemény, állítás mögött valamilyen logikai megfontolás áll, melyet érdemes számításba venni”. Kutatóként szüntelenül keresi a helyes megoldásokat, és nagyon büszke a tanítványaira, amikor egy-egy probléma megoldására ők jönnek rá. „A jó tanár ott kezdődik, hogy beismeri, ha tévedett” – jegyezte meg Gyenes Károly. Korábban rendszeresen szervezett gyárlátogatásokat is a diákoknak, az ipari partnerek képviselőit pedig gyakran hívja a kurzusaira vendégelőadóként.

Gyenes Károly közel öt évtized alatt több mint 50 ipari kutatási projektben vett részt. Többek között ipari vezérlőket tervezett és készített, amelyek széleskörűen alkalmazhatók például sörgyárak palackszámláló rendszereihez, faipari szállítórendszerekhez, ahol a tengeren szállított fa különleges védőkezelést igényel a vizes környezet miatt a szállítást megelőzően. Készített már gőzölőket hajlított bútorokhoz, vezérlőrendszert automata kávépörkölőhöz, a gépkocsitengely ellenőrzését végző szerkezetet autógyárnak és olajipari vezetékek állapotát ellenőrző gépet is. Ez utóbbi a földbe épített vezetékek lehetséges sérülését és korrózióját vizsgálja a talajból történő kiemelésük nélkül.

A BME kitüntetett oktatója számos ipari állásajánlatot kapott az elmúlt évtizedekben, ám úgy fogalmazott, hogy „hű maradt kenyéradójához”. A sok újdonsággal kecsegtető ipari lehetőségek ellenére a tudományos, oktatói pályát azért választotta, hogy a közös projektek során szerzett új tudást „hazahozza”, azaz átadja a fiatalabb generációnak.

A KJK mára nyugalmazott docense jelenleg is aktívan kutat és oktat. Kísérleteiben az egyetemi tudás és az ipari tapasztalatok szinergiájából „maradandó értékek jönnek létre”. „A szakterületem rohamtempójú technológiai fejlődése nem engedi meg a lazítást. Naprakészen kell tartanom számítástechnikai tudásomat, csak így maradhatok versenyképes kutató, és így taníthatok újat a hallgatóknak is” – ecsetelte Gyenes Károly, aki tréningekkel és a legújabb tudományos eredmények tanulmányozásával tartja frissen ismereteit.

A József Nádor Emlékéremről úgy véli, az nemcsak az ő érdeme, hanem a tanszéke munkájának megbecsülése és elismerése is. Végül arra kérte a Műegyetem hallgatóit, „a nagybetűs életbe lépve is maradjanak emberek. Ne feledkezzenek meg azokról, akik az egyetemig juttatták őket: köszönjék meg szüleiknek és tanáraiknak, hogy segítették a pályájukat”. Emlékeztetett arra is, „jó eredmények a kemény munka és az egyéni teljesítmények együttes erejével érhetők el. A BME-n a lehetőségek széles társháza áll rendelkezésükre, a fiatalokon múlik, hogy élnek-e vele. Tegyenek így.”

TZS -TJ

Fotó: Philip János, Takács Ildikó