„Járműirányítási kutatásainkban a mérnöki képzelőerőt váltjuk valóra”

Az MTA levelező tagjává választották Gáspár Pétert, a BME KJK tanszékvezetőjét, aki kutatóként részt vett a modern járműirányítás „evolúciós” fejlődésének minden jelentősebb szakaszában.

„Új értékek, valamint a társadalom és az ipar számára hasznosítható alkalmazások megalkotására törekszem, az oktatásban pedig a legújabb ismereteket adom át a fiatal mérnökgeneráció tagjainak, remélve, hogy minél több ifjú kollégát köszönthetek majd közülük az akadémiai pályán” – fogalmazta meg szakmai hitvallását Gáspár Péter, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar Közlekedés- és Járműirányítás Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Laboratóriumának kutatója. Gáspár Pétert a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése levelező taggá választotta. Székfoglalóját 2016. október 18-án tartja „Járműorientált irányításelméleti kutatások” címmel a Magyar Tudományos Akadémián, ahol a Műszaki Tudományok Osztályának munkájában is részt vesz (a székfoglalón készült fotók ITT tekinhetők meg – szerk.).

„Tanszékünk kiemelkedő, az ipari partnerek számára is jelentős kutatásokat folytat a járműmechatronika, a közlekedésirányítás (például a forgalom modellezése a különböző célú közlekedés-irányítási feladatok megoldására, azaz, egy útkereszteződésnél hogyan lehet lecsökkenteni a gépjárművek várakozási idejét – szerk.), a vasúti irányítás (például irányítórendszerek és biztosítóberendezések tervezése és verifikálása – szerk.) és a légiforgalmi irányítás (például légtér-kapacitási számítások, emberi viselkedés elemzése – szerk.) területén” – emelte ki a tanszéket négy éve vezető egyetemi tanár.

Gáspár Péter oktatóként az „Irányításelmélet”, a „Diszkrét irányítás” és a „Járműirányítás” alapkurzusokat oktatja. A tárgyak oktatása során fő szempontnak tartja, hogy bemutassa a legújabb szakmai kérdéseket és eredményeket, és az érdeklődő hallgatók kreatív ötleteikkel minél hamarabb bekapcsolódhassanak ezekbe a kutatásokba.

Kutatóként ideje jelentős részét a Bokor József akadémikus által vezetett MTA SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Laboratóriumában tölti, és többek között rendszerelemzéssel, modellezéssel, rendszer-identifikációval és robusztus irányítástervezéssel foglalkozik. „Kutatásaimban egy járműirányítási rendszer, azaz egy gépcsoport és alkatrészeinek működési folyamatát és tulajdonságait igyekszem megismerni, és a működés közben mért különböző jelek alapján a rendszer ismeretlen paramétereit és alkotóelemeit azonosítom. Saját gépjármű-irányításelméleti modelljeimben e jellemzőket úgy módosítom, hogy a gépcsoport a tőle elvártakat teljesítse, ’hozza’ a kívánt eredményeket” – mutatta be szűkebb kutatási tevékenységét a KJK tanszékvezetője, aki közel másfél évtizede foglalkozik e témával.

Gáspár Péter a végzés után először az iparban próbált szerencsét: a Paksi Atomerőmű reaktorának zajdiagnosztikai rendszerét vizsgálta. „A problémák feltérképezésétől a felhasználói egyeztetésig jutottunk el, modelleket készítettünk és helyzetleíró függvényeket alkottunk, amelyekkel az erőmű berendezéseinek lényeges jellemzőit fedtük fel. Az ún. ’jelterjedési analízis’ módszerével becsültük meg a lehetséges működési rendellenességeket” – ecsetelte, hozzáfűzve, hogy annak idején pályakezdőként kellett érvényt szereznie véleményének több évnyi szakmai tapasztalattal rendelkező mérnöktársaival szemben.

Később a SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Laboratóriumában a járműirányítással kapcsolatos ipari megbízások teljesítésében vett részt. Palkovics László, a Knorr-Bremse akkori fejlesztési igazgatója, a BME egyetemi tanára által elindított, Knorr-Bremse-vel közös projektben gépjárművek nem szándékos sávelhagyását figyelte, és kutatótársaival közösen dolgozták ki a megoldást. Kamerával követték a tesztgépjármű útvonalát és az útfelszínt, majd fedélzeti érzékelőkkel becsülték meg az autó eltérésének lehetséges útját. E közben vizsgálták a vezető figyelmetlensége miatt bekövetkezett sávelhagyások okait is. „Összetett és bonyolult folyamatot kellett megértenünk” – emlékszik vissza az empirikus kutatásra.  Gáspár Péter és kutatócsoportja a fékalapú sávtartás, más néven féloldalas vagy differenciált fékezés módszerét használta fel egy olyan, a járművet pályán tartó megoldás kidolgozására, amelyet azóta a Knorr-Bremse saját termékként vitt sikerre. A tanszékvezető ma is meghatározó élményként tekint pályája e szakaszára.

„A modern járműirányítás ’evolúciós’ fejlődésének minden jelentősebb szakaszában részt vehettem” – fogalmazta meg. Kormány- és futóműrendszert alkotott, járműalkatrészek kutatásával és fejlesztésével foglalkozott, integrált járműirányítási kutatásokban vett részt vészhelyzetek vezetéstámogatási rendszereinek kialakítását célozva. Egyik kedvelt kutatási témájában az egymásra ellentétesen ható rendszerek (például a fékezés és a kormányzás) egy időben történő alkalmazásának következményeit vizsgálja.

Gáspár Péter ma többek között a járművek ún. „kooperatív irányításának” lehetőségeit kutatja. „Több jármű működését valamilyen magasabb cél elérése érdekében (például kisebb üzemanyag-fogyasztás, csökkentett károsanyag-kibocsátás, megkülönböztetett jelzéssel közlekedő autó zavartalan átengedése a közúton – szerk.) összehangolják” – mutatta be a módszert, amely egyelőre kísérleti fázisban van. A műegyetemi tanszékvezető bekapcsolódott az autóipar egyik legújabb területének számító autonóm járműirányítási kutatásokba is. „Igazi mérnöki kihívást jelent az emberi érzékelési, reagálási és helyzet-felismerési képességek átadása, ’megtanítása’ egy mesterséges intelligenciával rendelkező robotnak” – ecsetelte.

Gáspár Péter egy másik kutatási területe az integrált járműirányítás. Jelenleg egy sebességtervező módszer és algoritmusa kidolgozására törekszik. „A jármű sebességének megválasztásában számos tényező befolyásolja a vezetőt: minél kevesebb üzemanyagot akar fogyasztani, közben változtatja sebességét a domborzati viszonyoknak vagy a sebességkorlátozási előírásoknak megfelelően, és a többi jármű tempója is hatással van a döntésére. Az ideális metszetet próbálom megtalálni egy saját algoritmus, és egy, ezt a gyakorlatban megvalósító szimulátor segítségével” – részletezte az akadémikus. Az általa vezetett tanszék nemrég zárt egy közös projektet egyik legjelentősebb autóipari partnerével, a Robert Bosch Kft-vel: vezető nélküli be- és kikapcsoló irányjelzőt alkottak.

„Egyetemi kutatóként közel maradtam a gyakorlati alkalmazásokhoz, közben megőriztem alkotói szabadságomat, és több tudományos témában is elmélyedtem” – érvelt az akadémiai pálya mellett. Úgy érzi, hogy mind kutatóként, mind oktatóként megtalálta számításait a Műegyetemen.

Gáspár Pétert büszkeséggel tölti el, hogy példaképei és a közlekedéstudomány legnagyobb hazai szakértői javasolták a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé. Munkájáról elismerően nyilatkozott Bokor József akadémikus, Széchenyi-díjas villamosmérnök, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Intézet tudományos igazgatója, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar egyetemi tanára, a jármű-irányításelmélet kiemelkedő hazai képviselője. Gáspár Pétert ajánlotta Keviczky László akadémikus, Széchenyi-díjas villamosmérnök, informatikus, az MTA SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Laboratóriumának létrehozója, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar egyetemi tanára is, valamint az idén 90 éves Vámos Tibor akadémikus, az MTA SZTAKI korábbi igazgatója, a mesterséges intelligencia és a hazai adatkommunikáció úttörője. A Műegyetem tanszékvezetőjét Palkovics László Széchenyi-díjas akadémikus, jelenleg az oktatásért felelős államtitkár is előterjesztette.

„Teszem tovább a dolgom, ahogyan eddig is” – vallja tudományos életpályájának e fontos állomásán Gáspár Péter. „Számos olyan kutatási és oktatási feladat előtt állok, amellyel szívesen foglalkozom, és amelyek ígéretes jövő előtt állnak.” Oktatóként is együttműködik a Robert Bosch Kft-vel egy közös mesterképzéses szakirány létrehozásán „Autonóm járművek, járműirányítás” elnevezéssel. Jelenleg a szakirány akkreditációja zajlik, a képzések várhatóan 2018 tavaszán indulnak.

Gáspár Péter

2016-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává és a BME Tudományos Tanács tagjává választották
2013-ban MTA Akadémiai Díjjal tüntették ki
2013-tól a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar (KJK) Közlekedés- és Járműirányítási Tanszék tanszékvezetője
2009-ben egyetemi tanárrá nevezték ki
2008-ban habilitált és elnyerte MTA Bolyai kuratórium Bolyai plakettjét
2007-től a BME Kandó Kálmán Doktori Iskola törzstagja és MTA DSc-minősítést szerzett
2006-tól az MTA SZTAKI Tudományos tanácsadója, a Járműdinamika és irányítás csoport vezetője és az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottság tagja
2004-ben második alkalommal nyerte el az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját
1999-2006-ig az MTA SZTAKI tudományos főmunkatársa volt
1999-ben első alkalommal nyerte el az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját
1997-ben PhD-minősítést szerzett a BME-n
1990-1999-ig az MTA SZTAKI Rendszer és Irányításelméleti Laboratóriumának tudományos munkatársa volt
1985-1990-ig operációkutatással foglalkozott a CSM Számítástechnikai Vállalat Operációkutatási osztályán
1985-ben végzett a BME Közlekedésmérnöki Kar Gépesítési szakán

11 kutatási és 11 ipari projektben vett részt, 5 szakkönyv szerzője, társszerzője.

TZS - TJ

Fotó: TZS