Zaránd Gergely, a Fizikai Intézet igazgatója hét saját tárgyat indított el a BME-n, és Magyarországon kevésbé megszokott oktatási és kutatási módszereket honosít meg.

„Harmadikos gimnazista koromban kezdett érdekelni a fizika” – mesélte Zaránd Gergely, a Természettudományi Kar Fizikai Intézetének igazgatója, akit tavaly a Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztálya javaslatára levelező taggá választott az MTA Közgyűlése. "Az élénk fizikai és matematikai érdeklődés egyértelműen kijelölte a későbbi pályámat. A Piarista Gimnáziumban egy kiváló oktató, Görbe László piarista szerzetes volt a matematika és fizikatanárom, máig nagy szeretettel emlékezem rá, neki köszönhetem az országos versenyeken való kiemelkedő szereplésemet is. Ő nemcsak engem segített az alapok elsajátításában, más sikeres tanítványai is voltak, például Imre Sándorral, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar tanszékvezető professzorával együtt jártunk Görbe Tanár Úr matematika fakultációira.”

Egyetemi tanárai közül Sólyom Jenőre és Zawadowski Alfrédre emlékszik hálával. Utóbbinál írta elméleti szilárdtestfizikai témájú doktori disszertációját is. „Beadhattam volna a dolgozatot az akkor még létező kandidátusi disszertációként is, de témavezetőm, Zawadowski Alfréd előrelátóan rábeszélt a PhD-ra, így lett a dolgozatom az első igazi, fizikából védett PhD dolgozat a Természettudományi Karon. „Elsősorban szilárdtestfizikával, azon belül is elsősorban nanofizikával foglalkozom intenzíven azóta is, néhány kisebb kitérőtől eltekintve. Lassan tíz éve az ultrahideg atomok fizikáját is kutatom, ami témáját tekintve az optikához, a kvantumoptikához kapcsolódik, de erős szilárdtestfizikai vonatkozása is van.”

Zaránd Gergely munkássága szorosan összeforrott a BME-vel. 1995-ben itt doktorált, és ugyan számos külföldi vendégprofesszori pozíciója és posztdoktori kutatóútja volt – például az Egyesült Államokban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban –, a Műegyetemmel soha nem szakadt meg a kapcsolata. Hosszabb külföldi útjaira családja is elkísérte: négy gyermeke közül kettő külföldön született.

Az Akadémia levelező tagja négy éve igazgatóhelyettesként, egy éve pedig igazgatóként vezeti a BME Fizikai Intézetét. Igazgatóhelyettesként kezdeményezte a fizikus képzés oktatási reformját, és egy modernebb oktatási struktúra kialakítására törekszik kollégáival jelenleg is. Korábban hét saját tárgyat indított el, és Magyarországon kevésbé megszokott oktatási és kutatási módszereket igyekezett meghonosítani. Számos olyan kurzust indított például, amelynek során az amerikai egyetemekhez hasonlóan a hallgatók komoly problémamegoldói feladatokat kapnak szóbeli vizsgák helyett, de az ő kezdeményezésére indult el most ősszel a Fizikai Intézet Szilárd Leó Kollokviumsorozata is a jelentősebb nyugati egyetemeken működő kollokviumok mintájára. A fiatal fizikusközösség szervezésébe is sok munkát fektetett.

Akadémiai doktori fokozatát 2006-ban szerezte. „A fizikusok aránylag gyorsan, legkésőbb negyvenes éveik elejére 'leteszik a szakmai névjegyüket', így előfordul, hogy valaki 35-40 évesen már az Akadémia doktora. Úgy látom, két fontos összetevője van egy akadémiai tagválasztásnak: az egyik a kimagasló tudományos eredmény, tehát hogy a jelöltnek komoly nemzetközi visszhangot keltő, különféle mérőszámokkal ’bizonyítható’ tudományos kutatásai legyenek. A másik összetevő, hogy a jelölt milyen módon vesz részt a magyar tudományos közösség munkájában, építésében. Ha valakinek kiváló kutatásai vannak, de nem oktat, nem épített fel saját kutatócsoportot, nem vett részt szakpolitikai kérdések megvitatásában, kisebb az esélye a tagságra. Persze az előbbiekhez harmadikként a szerencsét is hozzá kell sorolnunk.”

Zaránd Gergely külföldi tartózkodásai alatt nemcsak a kutatói szférát ismerte meg, hanem bepillantást nyerhetett tudománymenedzselési modellekbe is. „Nagyon nehezen alakul át a magyar rendszer, lassan szabadul meg az egykori szocialista rendszer örökségétől, pedig sok működési modellt lehetne adaptálni külföldről” – mondta. „A volt szocialista országok hasonló terhekkel küszködnek. Elsősorban a Magyarországhoz hasonló, kisebb európai országok tudományos struktúráját kellene megvizsgálni, mint Ausztria, Svájc, Hollandia. Ott hogyan szervezik az egyetemi K+F tevékenységet? Jelenleg a magyar felsőoktatás finanszírozási rendszer sajnos az egyetem alapműködését és a bérköltségeket sem finanszírozza biztos költségvetési forrásokból. A mostani, hallgatói létszám alapján való költségvetési finanszírozás véleményem szerint alapvetően hibás: a jobb egyetemeken ugyanis az oktatók idejük majdnem 70-80%-ában kutatómunkát végeznek, amelynek nagy része felfedező kutatás, és ebbe kapcsolódnak be a hallgatók is. A világon az egyetemi rangsorokat is épp a kutatói teljesítmény alapján határozzák meg, hiszen a kutatók minősége szabja meg, hogy egy egyetem jó-e vagy sem. A jelenlegi, hallgatói létszám alapján történő finanszírozás nem vesz tudomást az egyetemnek erről a fontos alapfunkciójáról, és oktatási intézményekké, főiskolákká degradálja az egyetemeket. Persze ad pénzt kutatásra is az állam, de ezt a nyugati példákkal szemben kizárólag pályázati forrásokon keresztül teszi, túlterheli az oktatókat, és az egyetemekre annyira jellemző és fontos felfedező kutatást alig támogatja.”

A kívánatos modell – ami a nyugati országok többségére jellemző – az, hogy az egyetemek megkapják a fedezetet az állandó állásokhoz és az alapvető működési költségekhez. Utóbbi tartalmazza már a belső kutatási és fejlesztési forrásokat is, és ezt a stabil alapfinanszírozást egészítik ki jelentős nemzeti pályázati forrásokkal és kisebb mértékben európai uniós forrásokkal. „A pályázati források kijelölhetnek persze erősítendő irányokat. Az alaptevékenységeket azonban nem lenne szabad pályáztatással működtetni: nemzetközi szinten kiemelkedő kutatási eredményeink ellenére intézetünk az anyagi csőd szélén táncol. Húsz-harminc százalék ugyanis hiányzik a támogatásunkból az alapbérek kifizetéséhez. A hallgatói laboratóriumok fejlesztésére, a kutatási infrastruktúra fenntartására így egyetlen forint sem jut már a költségvetési támogatásból. A jelenlegi állami finanszírozás hosszú távon káros, mert aláássa a stabilitást és szinte lehetetlenné teszi a hosszabb távú tervezést, erősíti a diákok és kutatók elvándorlását, és tönkreteszi az egyetemeinket. Reméljük, hogy csak egy átmeneti időszakról van szó.”

A Zaránd Gergely által vezetett Egzotikus Kvantum-fázisok Kutatócsoport a Műegyetemen elsőként alapított Lendület csoport. Az egyetemi Lendület kutatócsoportok akadémiai támogatása azonban csak öt évre szól, ami 2016 szeptember végén lejárt. „Szerencsére vannak jelek, hogy a sikeres kutatócsoportok további működését kormányzati forrásokból biztosítják: Palkovics államtitkár úr az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Vándorgyűlésén határozott ígéretet tett, hogy a kifutó Lendület csoportokat 2017 januárjától az állam további öt évre finanszírozza (a döntés vagy annak nyilvánosságra hozatala még nem történt meg – szerk.). Óriási hiba lenne, ha hirtelen megszűnnének a négy-öt év kemény munkájával létrehozott és működtetett, kimagasló eredményeket felmutató kutatócsoportok. A Lendület program sikeressége szempontjából ugyanis a stabilitás, a kiszámíthatóság megteremtése is elsődleges.”

A kutató az elméleti fizikusi munka legizgalmasabb mozzanatának tartja, amikor egy elméletileg megjósolt jelenséget utólag figyelnek meg. Zaránd Gergely egyik ilyen sikere az ún. SU(4) molekuláris állapot megjósolása volt. „A Harvardon végeztem posztdoktori kutatásokat, amikor az ötletet inspiráló kísérletekről hallottam” – idézte vissza. „Két mesterséges atomból épített molekuláról állítottuk, hogyha lehűtik, akkor különleges kvantumállapot jön létre, amelynek tulajdonságait megjósoltuk és analizáltuk kollégáimmal. A mesterséges atomokat a kísérletek során elektródák segítségével alakítják ki, hozzájuk vezetékeket kapcsolnak, és így vizsgálják kvantummechanikai tulajdonságaikat.” A jóslat tíz éve „feküdt” az asztalon, majd 2014-ben a Stanford egyetem kutatóival közösen sikerült igazolniuk az akkor felvetődött gondolatuk helyességét.

Egy másik előrejelzésüket még nem igazolták: elképzelésük szerint ultrahideg lítium (6Li) izotópokkal olyan rendszert lehet készíteni, amellyel az ún. kvantum színdinamikát, a kvarkok kölcsönhatásait szimulálhatják. „Ez egy nagy visszhangot keltett jóslatunk, amelyet néhány éve publikáltunk” – mondta a kutató. „Ennek a rendszernek a stabilizálása nem egyszerű probléma, de remélem, meg fogom érni, hogy megfigyeljék a 'nukleonok' szintézisét, és idővel igazolják az elgondolásunk helyességét is.”

Zaránd Gergely most elsődleges feladataként az Intézet és kutatócsoportja további működésének biztosítását, illetve továbbfejlesztését jelölte meg. „Ez különösen nehéz feladat a jelenlegi anyagi körülmények között. A BME TTK Fizikai Intézete komoly örökséggel rendelkező intézmény, fontos, hogy a jövő kutatógenerációja is megtelepedjen benne, bekapcsolódjon az Intézet építésébe. Elegendően vonzóvá kell tennünk az Intézetet az ő számukra is, hogy úgy érezzék, van értelme egy külföldi kutatói pálya helyett Magyarországot, a mi intézetünket választani. A műegyetemi képzés nemzetköziesítése is fontos feladat. Ez szerencsére egybeesik a jelenlegi egyetemi vezetés és a Stipendium Hungaricum ösztöndíjrendszer céljaival” – hangsúlyozta az MTA levelező tagja.

„Bizonyos értelemben mérföldkő ez a tagság, de ettől önmagában véve az ember nem lesz több vagy kevesebb. Inkább elvárásokat támaszt ez a siker, mert azt jelenti, hogy még nagyobb súllyal képviselhetem a tudományos közéletben azokat az értékeket, amelyeket érvényesítenem kell. A levelező tagságot ezért elsősorban egy nagy felelősséggel járó tisztségnek érzem.”

HA - TJ

Fotó: Philip János, Zaránd Gergely