A Paks II. projekt időszerű kérdéseiről tartott előadást Aszódi Attila kormánybiztos, a BME egyetemi tanára a Szilárd Leó Kollokvium keretében.

„A Paksi Atomerőmű kapacitása fenntartásának lényege, hogy a mostani négy, összesen kétezer megawattos termelőkapacitású blokk helyett építsünk két blokkot, amelyek rövid átfedéssel átveszik a jelenlegi blokkok helyét és szerepét” – hangsúlyozta Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos a Szilárd Leó Kollokvium keretében tartott előadásában a BME Természettudományi Kar Fizikai Intézetben.

A kormánybiztos, a BME TTK Nukleáris Technikai Intézet egyetemi tanára „A Paks II. projekt” című előadásában a bővítési folyamat jelenlegi állapotát vázolta fel. Elmondta, hogy a jelenleg használt blokkok közül az elsőnek 2032-ben kell befejeznie a működését. Rámutatott, hogy az elmúlt években számos elemzés készült, amelyekből egyértelműen kiderül a nukleáris energia szükségszerűsége a hosszú távú villamosenergia-ellátáshoz Magyarországon.

Aszódi Attila kifejtette, az engedélyeztetés bonyolult folyamata során összesen 6000 engedélyre lesz szükség a két új blokk megépítéséhez. A néhány különösen fontos engedély egyike a telephely- valamint a környezetvédelmi engedélyezés. Előbbiekre épül a létesítési engedély, mérnöki-műszaki szempontok figyelembe vételével. Ezt követi a felépített létesítmény üzembe helyezési, majd üzemeltetési engedélyezési eljárása. Utóbbi birtokában lehet majd a kereskedelmi üzemet megkezdeni.

„A magyar nukleáris biztonsági szabályozás nemzetközi összehasonlításban is nagyon szigorú: tízmillió évre nyúló statisztikai valószínűségekkel számol” – emelte ki a kormánybiztos. Az engedélyeztetési eljárásban az erőmű 30-50 kilométeres körzetét vizsgálják nagyon sok szempont figyelembe vételével. A nukleáris biztonsági szabályzat szigorú listája szerint például alkalmatlan egy telephely a feladatra, ha olyan ún. elvetődés jöhet létre, amely a felszínen jelentős és végleges elmozdulást hozhat létre. Ezért nem építenek erőművet dombra, bányák, pincerendszerek fölé, karsztos területre. A folyósodrásra hajlamos talaj szintén kizáró ok, ha az olyan típusú, amely a jelenlegi mérnöki módszerekkel leküzdhetetlen.

Szintén fontos szempont, hogy a balesetelhárítási intézkedési terveket végre is lehessen hajtani – folytatta Aszódi Attila. A hetvenes években a New York melletti Long Island-i erőmű felépítése után derült ki, hogy az evakuációs tervek szükséges lépéseit nem tudnák a valóságban végrehajtani, ezért az erőművet elbontották.

A tervezéskor lista készül az emberi és a természeti eredetű külső veszélyekről, majd tudományos módszerekkel állapítják meg a szűrési kritériumoknak megfelelő értékeket. Az emberi veszélyforrások közé sorolható például a közúti baleset, az ipari katasztrófák, a tűz, a lezuhanó repülő vagy a gázrobbanás. Egy dunai kőolaj-szennyeződés vagy egy mérgezés a vízi élőlények – pl. a kagylók – tömeges pusztulását okozhatja, ami miatt például eltömődhet a hűtőrendszer.

A természeti eredetű veszélyforrások közé tartozik például a szélsőséges vízállás. A tervezésnél közel plusz 50 és mínusz 60 fok közötti hőmérsékleteket kell figyelembe venni. A modellek a klímaváltozással, valamint az ún. kombinált események bekövetkezésével (pl. a magas vízállás miatt a löszfal belecsúszik a Dunába) is számolnak – erősítette meg a kormánybiztos.

A telephelyvizsgálat igen lényeges része a Földtani Kutatási Program, amelynek célja, hogy a szakemberek elemezzék a földtani veszélyeket, például a földrengést: az ekkor bekövetkező vízszintes gyorsulások miatt az épületek károsodnak– speciális felkészítés, tervezés nélkül. A Paks II program blokkjainál is bonyolult számítások egész sorát végzik el a megfelelő ellenállású épületek érdekében. A Földtani Kutatási Program keretében 2014 óta modern módszerekkel vizsgálják a felszín alatti rétegeket: a nagy mélységű fúrásokkal a háromszáz millió évesre becsült ún. alaphegységet térképezték fel. Kisebb mélységű fúrásokkal pedig a terület felszín alatti vizeit is vizsgálták. A fúrások többsége ún. magfúrás volt: a magmintákat katalogizálták, hogy geológusok, geofizikusok később, újabb módszerekkel a jövőben is vizsgálhassák őket. A fúrásokat kiegészítő szeizmikus mérésekkel a telephely környékének körülbelül 300 négyzetkilométeres területe felső, mintegy másfél-két kilométeres rétegéről 3D-s képek készültek, amelyek segítik a kutatókat a rengések forrásainak meghatározásában. „A különböző méretű földrengések eltérő gyakorisággal fordulnak elő a Földön” – nyomatékosította Aszódi Attila. „A kicsi rengések nagyon gyakoriak, a nagyok nagyon ritkák. Nem elég tudnunk, hogy mekkora földrengéssel kell számolnunk, az is lényeges, hogy az hol következhet be.” A forrászónák meghatározására több, szakmailag releváns modell létezik – tudta meg a hallgatóság. Az ehhez szükséges méréseket 150 méter mélyre telepített, érzékelő szenzorok végzik és az egészen kicsi – vagy nagyon távoli – rengéseket is mérik. „A szumátrai földrengés előtt éppen egy nappal álltak üzembe e rendszer új elemei, és érzékenységüket jelzi, hogy kiválóan mutatták e nagyon távoli rengés jeleit is” – magyarázta a kormánybiztos, hozzátéve, hogy Paks nincs földrengésveszélyes helyen, bár Európában vannak nála is előnyösebb mutatókkal rendelkező területek, ilyen például Skandinávia.

Mindezen vizsgálatok eredményeit a szakemberek egy ún. telephely-biztonsági jelentésben összegezték. „A kor tudományos-műszaki színvonalán minden adat rendelkezésünkre áll a telephely alkalmasságának alátámasztására” – összegezte a vizsgálatok eredményét a kormánybiztos, aki a hallgatóság kérdésére rávilágított, hogy léteznek szakmai módszerek a terrorveszély elhárítására is: ezek hatékonysága azonban nem pusztán a mérnöki tervezésen, hanem egyéb felelős szervezetek – többek között a titkosszolgálatok, a rendőrség és a biztonsági szervek – összehangolt együttműködésén is múlik.

HA - TJ

Fotó: Philip János

Kiemelt kép  forrása: Paksi Hírnök