Oktat, kutat, tanulmányi versenyt szervez, közben a tanszéki és a kari képzést is hirdeti, és gyermeket nevel. Nőnapi interjúnk Bátorfi Rékával, a BME VIK munkatársával.

„Nehéz fába vágja a fejszéjét, aki a műegyetemi mérnöki képzést választja. Ám a sok idő, energia és szorgalom megtérül: biztos alapokra épülő tudással az iparban és a tudományos életben is helyt állnak a BME-sek” – vallotta Bátorfi Réka, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Elektronikai Technológia Tanszék (ETT) tudományos segédmunkatársa. Réka számára az első három év volt a legnehezebb: „a beugró, főként elméleti tantárgyak kurzusait ’túl kellett élni’. Tehetséggel vagy szorgalommal mindez áthidalható, a zsenikben mindkettő megvan. Én szorgalommal pótoltam, ami belőlem hiányzott. Szerencsés vagyok, amiért a tankörtársaim, a barátaim és a családtagjaim a legnehezebb vizsgaidőszakokban is támogattak” – emlékezett vissza az első megmérettetésekre.

Gyakran adja e tanácsot a tanulás terheivel küszködő tanítványainak is, hiszen pontosan érti a fiatalok előtt tornyosuló akadályokat. „A BSc-s képzés nehézségei a képzés utolsó időszakában érnek véget, ekkor a hallgatók már teljesítik az alapozó tárgyakat, és jöhet a specializáció-választás.” Réka az egyik legnagyobb problémaként fogalmazza meg, hogy a fiatalok az alapképzés után pályakezdő mérnökökként munkába állnak, és főállásuk mellett előbb halogatják a továbbtanulást, majd a jelentős többség el sem kezdi azt. „Mesterképzésben már magasabb színvonalon, elmélyültebben foglalkozhatnak a diákok azzal a szakterülettel, amelyen leendő mérnökként el tudják képzelni a jövőjüket” – vélekedett. Oktatóként arra bíztatja tanítványait, hogy használják ki a hallgatói éveket és az egyetem adta lehetőségeket, tanuljanak és tapasztaljanak minél többet, és a gyakorlati tudás iránti vágyukat az iparhoz amúgy is legtöbbször szorosan kapcsolódó tanszéki kutatások által elégítsék ki.

Réka még hallgatóként találta meg az őt igazán érdeklő kutatási területet: ólommentes anyagból készült áramkörök készítését, továbbá az ólommentes forrasztás anyagtudományi és anyagtechnológiai kérdéseit kutatta, valamint kisszériás áramkörök gyártástechnológiájával, forrasztott kötések minősítésével és technológiafejlesztéssel foglalkozott. Részt vett tanszéki európai uniós projektekben, eredményeit több TDK-dolgozatban is bemutatta. „Kutatásaim révén még jobban megismertem a tanszéket és a fiatalos közösséget, amely fontos szerepet játszott a döntésemben, hogy a Műegyetemen építsek karriert.”

A diploma megszerzése után tanszéki mérnökként kezdett dolgozni, oktatott, kutatott és rendezvényeket szervezett. Réka jelenleg PhD-hallgató, és doktoranduszként egy új kutatási témához csatlakozott. A forrasztásokról áttért az ún. „ón-tűkristályok” (angolul whisker-ek – szerk.) képződésének vizsgálatára. Ezek az akár néhány milliméteresre megnövő kinövések az ólommentes ötvözetekben fellelhető belső feszültségek következményeként jelennek meg az áramkörök felületén. „Különböző ötvözetekre eltérő méretű, formájú és tulajdonságú ón-tűkristályok jellemzőek, ezek kialakulását, kiváltó okaikat (például mechanikai nyomást, korróziót stb.) és a következményeket vizsgálom” – ecsetelte.  Az ón-tűkristályok csökkenthetik a technológiai fejlődéssel egyre kisebb méretű és egyre kisebb szigetelési távolságokkal rendelkező áramkörök megbízhatóságát, rövidzárlatot, így jelentős működési hibát okozhatnak. Lengyel kutatótársaival dolgozik közösen e témán.

Réka a kutatás mellett konzulensként segíti a hallgatókat TDK-dolgozataik elkészítésében, önálló labor- és diplomaterv-feladatokhoz végzendő laboratóriumi mérések és vizsgálatok elvégzésében, valamint kísérleti áramköröket is gyárt közösen a diákokkal, és több tanszéki tantárgy laborgyakorlatainak vezetésében is közreműködik.

Réka fiatalon kötelezte el magát a műszaki tudományok mellett: egy középiskolai rádióamatőr-tanfolyamon ismerkedett meg a rádiózással, amelyet szabadidejében ma is űz. Itt ismerkedett meg férjével, Dudás Leventével, aki a BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék tanársegédje. Közös a hobbijuk: férje részt vett a MASAT műhold-projektben, otthoni kertjükben alakították ki a műhold másodlagos földi rádióállomását. „Van, akit a rádiózás műszaki, technológiai része érdekel, és vannak olyanok is, akik szellemi sportként űzik e tevékenységet: a távírászok gyorsan érkező morzejeleket próbálnak hallás után leírni, valamint morzebillentyűvel leadni. Megint mások a rádiós tájfutásnál használják a rádiót a cél megtalálásához. Mi, magyarok, erősek vagyunk e területeken” – magyarázta. A rádiózásban leginkább az vonzza Rékát, hogy minél távolabb és minél speciálisabb csatornán létesítsen kapcsolatot társaival. Férjével közösen baráti társaságuk tagjainak és ismeretterjesztési céllal is rendeznek ún. rádiós „rókavadászatokat”: néhány rádióadót rejtenek el terepen, amelyet rádióvevő-készülékek segítségével, tájékozódással kell minél hamarabb megtalálni.

A kutatás és az oktatás mellett Réka örömmel vállal minden feladatot, amellyel a műszaki tudást népszerűsítheti a gyerekek vagy a pályaválasztás előtt álló fiatalok körében. Középiskolai nyílt napokon és a Lányok Napja kezdeményezésen is mindig tart előadást, laborlátogatást vagy más bemutatót. „Látszatra nem nőies szakma a miénk, ám rengeteg olyan része van, amelyhez elengedhetetlen a női kreativitás, a figyelem megosztása vagy az aprólékosság. Az elektronikai technológia, vagyis az áramkörök gyártásának tudománya rengeteg, még feltáratlan lehetőséggel kecsegteti a kutatókat. Nem ’száraz’, elméleti téziseken alapuló terület, hiszen nagy szerepet játszik a gyakorlat, és számos tudományterületet egyesít, többek között a vegyészetet, a gépészetet, a mikroszkópiát vagy a nanotechnológiát”. Bátorfi Réka mérnökként és oktatóként is arra törekszik, hogy rávilágítson, nincs miért tartani a mérnöki pályától. „Tenni kell érte, és tanulni kell, ám a lehetőség mindkét nem képviselői számára adott.”  Specializációjuk népszerűsítésére új szakmai megmérettetést is életre hívott: idén második alkalommal rendezik meg a „SoldeRace” elnevezésű kéziforrasztó-versenyt a BME ETT-n (a tavalyi versenyről készült összefoglaló a BME VIK honlapján olvasható - szerk).

Réka a Műegyetemen egy olyan fiatalos, dinamikus és tudásra nyitott közösségre lelt, hogy örömmel jön be dolgozni. Élvezi, hogy a tanszéki kutatásokban változatos problémákat oldhat meg, olyan ipari talányokat, amelyeket a vállalati partnerek nem tudtak megfejteni, így a kutatóktól várják a megoldást. A szakmai előnyök mellett úgy véli, hogy a Műegyetem családbarát munkahely, ahol női kutatóként a munka és a magánélet is egyensúlyban maradhat. Réka egy négyhónapos kislány édesanyjaként is úgy gondolja, hogy kutatásait, tanszéki munkáját a gyermekvállalás mellett is folytathatja, így az idei kéziforrasztó-versenyt természetesen kismamaként is megszervezi.

TZS - TJ

Fotó: Takács Ildikó, SPOT