Szakmai fejlődésükben, a mérnöki lét dilemmáinak feloldásában és magánéleti kérdésekben is segíti a fiatalokat Németh Balázs gépészmérnök, református lelkész.

„Jó mérnökké válni nehéz cél. Alkotóvá emberfeletti.” E gondolatokkal hívja rendszeres beszélgetésekre a fiatalokat Németh Balázs, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar Közlekedés- és Járműirányítási Tanszék oktatója, az MTA SZTAKI tudományos főmunkatársa, teológus és református lelkész, a BME nemrég nyílt ökumenikus imatermének vezetője. Mérnökhallgatók stabil közösségének létrehozására törekszik, „ahol a hallgatók elfeledhetik a számonkérések terheit, új lendületet kaphatnak a folytatáshoz, miközben őszintén feltehetik az őket foglalkoztató szakmai és magánéleti kérdéseket”. Balázs mérnök, oktató és református lelkész is. Hivatásként tekint mindhárom területére, és mindegyik „szerepében” szívesen segít. Mérnökként a járműirányítás elméleti kérdéseivel foglalkozik, oktatóként a szakterülete ismereteit adja át a hallgatóknak, lelkészként pedig felekezettől független lelki gondozást és szakmai motivációt nyújt a hozzá forduló műegyetemi fiataloknak és oktatóknak.

„A közösségi alkalmaknak fontos helyük és szerepük van a fiatalok életében” – fogalmazta meg Németh Balázs. Úgy véli, hogy „az itt elhangzó igei üzenetek biztos pontot nyújthatnak a hallgatóknak”, akik a felnőtté válás fontos éveit élik meg egyetemi diákéveik alatt. Hallgatóként elszakadnak otthonról, kikerülnek a szülői védőhálóból, és egyedül kell meghozniuk életük felelősséggel és következményekkel járó döntéseit. A kollégiumokból gyakran hiányzik a spontán beszélgetések kialakulására alkalmas tér, és a fiatalok inkább a közösségi felületeken kommunikálnak egymással, gyakran még a folyosói társaikkal is. A diákok sokszor magányosak, nehezebben nyílnak meg egy új társaságban. „Van, aki könnyen, és van, aki nehezebben veszi ezeket az akadályokat” – utalt az ifjúságot foglalkoztató kérdésekre, amelyek a közösségi alkalmakon is szóba kerülnek.

Balázs lelkészként is igyekszik mérnökies szemlélettel tekinteni a témaválasztásra a közösségi alkalmak során, figyelembe véve a fiatalok érdeklődési területét, vagy éppen aktuális életkérdéseiket. Emellett havonta egy alkalommal „Munka-kör” elnevezéssel tartanak összejövetelt, amelyre főként végzős diákok és már végzett mérnökök, oktatók látogatnak el. „Ilyenkor a mérnöki hivatással és a munkahellyel kapcsolatos kérdéseket, problémákat beszéljük meg együtt, a Biblia tanulmányozása közben.” Valamelyest eltérők az egyetemistáknak szóló közösségi találkozók, amelyeken az élet más kérdéseivel foglalkoznak, például tanulmányi nehézségekkel, párkapcsolati problémákkal, szobatársi vitákkal vagy a családi elszakadás megélésével.

Balázs oktatóként és lelkészként is fontosnak tartja hallgatói támogatását. Tanítványai gyakran hozzá fordulnak pálya vagy szakirány választás előtti dilemmáikkal. „Sok hallgató egyetemistaként szembesül korlátaival, amelyekkel meg kell tanulnia előbb együtt élni, idővel pedig leküzdeni őket. Visszatérő probléma a rossz időbeosztás, a célok iránti motiváció elvesztése, és vannak, akik nehezen tudják megfogalmazni, egyáltalán mi is érdekli őket valójában. Fontos, hogy a hallgató ilyen nehéz helyzetekben is érezze, nincs egyedül, és van megoldás” – folytatta. A végzés előtt álló vagy frissen munkába állt mérnököket leggyakrabban az foglalkoztatja, hogy itthon vagy külföldön építsenek-e karriert, egy hazai cégnél vagy inkább egy multinacionális vállalatnál vállaljanak-e egy állást, és hol húzódik az a határ, ameddig még elmehetnek az anyagi jólét megteremtéséért. „A felvetődő kérdések sokszor hasonlóak ahhoz, mint amivel egy pszichológust vagy egy karriertanácsadót keresnek meg. A közösségi alkalmak igei üzenetei segítenek az adott problémát egy szélesebb, felülről jövő látókörbe helyezni, ahonnan a hit szemével nézve már a fiatalok reménységgel tekinthetnek előre” – nyomatékosította. „A konkrét problémákon túl abban is próbálunk útmutatást adni, hogy egy-egy fiatal hogyan teljesedhet ki hivatásában. E közben arra sarkalljuk őket, hogy találják meg a mérnöki alkotómunkában mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel embertársaikat is segíthetik.”

A műegyetemi lelkész-mérnök jól érti a fiatalokat foglalkoztató dilemmákat, hiszen maga is megélte ezeket egyetemistaként. Forma 1-es versenymérnök akart lenni gyermekkora óta, azonban az egyetem alatt ebben elbizonytalanodott. Kételkedett a választásában, miközben őrlődött a maradás és a külföldi munkavállalás között. 2007-ben a Csillagpont nevű egyházi ifjúsági találkozó erősítette meg abban, hogy itthon van a helye. Rövidesen egy új kutatási területre lelt: járművek irányítástechnikai kérdéseivel és autonóm járműirányítással kezdett foglalkozni. Sokat köszönhet mentorának, Gáspár Péter akadémikusnak, a BME KJK Közlekedés- és Járműirányítás Tanszék vezetőjének, aki felhívta Balázs figyelmét a témában rejlő kutatási lehetőségekre.

„Korábban is hívő ember voltam, ám az ifjúsági találkozó fontos fordulópont volt az életemben. Ettől kezdve a mérnöki tanulmányaim mellett egyre aktívabb tagja lettem a gyülekezetemnek, egyre többet foglalkoztam emberekkel és teológiai, hitbeli kérdésekkel” – emlékezett vissza életének meghatározó időszakára. Az egyetemi diploma megszerzése után úgy döntött, mindkét területen fejleszti magát. Megtartotta „polgári” hivatását, és doktorandusz hallgatóként folytatta megkezdett kutatásait a jármű irányítástechnikában, és ezzel párhuzamosan teológiai tanulmányokba kezdett. „Az evangéliumot is hirdetni szerettem volna, mert éreztem, hogy a mérnöki munkámon túl más feladatom is van.” Balázs 2013-ban doktorált a Műegyetemen, és 2016-ban szentelték református lelkésszé. „Mérnökként fontos, az emberi létet segítő és megkönnyítő eszközök és programok megteremtésén dolgozom, lelkészként pedig örömmel tölt el, hogy emberekkel foglalkozhatok. Isten igéjét hirdetem, és segítem őket, ha válaszút elé kerülnek.”

Balázs teológusként sok olyan ismeretre tett szert, amelyet mérnökként is hasznosít. „E két, egymástól látszólag távol eső tudományág kiegészíti egymást.” Meggyőződése, hogy a mérnöki gondolkodás segít „kézzel foghatóbbá” tenni a hitet, és szélesíti a látókört. „Mindkét területen fontos a rendszerszemlélet. Mérnökként azt kell megtanítanom a hallgatóknak, hogy ne csak az adott problémát észleljék, hanem az azt kiváltó okokat, a befolyásoló tényezőket és a környezet reakcióját is. Teológusként ennek a 'humán' vonalát közvetítem, nevezetesen, hogy az egyén nem csak önmagában fontos. Nem szabad megfeledkeznünk a közösségben és a világban betöltött szerepünkről, és szavaink, cselekedeteink közvetlen vagy közvetett hatásáról.”

Balázs mérnökként a járműirányítás elméleti kérdéseivel, gépjármű-irányítási rendszerek tervezésével és analízisével foglalkozik. Kutatásaiban robusztus, biztonságos és hibatűrő irányítások létrehozásán munkálkodik, valamint olyan vezetést segítő és biztonságosabbá tevő funkciók fejlesztésén, mint a pályakövetés vagy a borulásgátlás. „Kutatóként az is foglalkoztat, hogy a leendő járművek hogyan alkothatók meg úgy, hogy a kezdeti vegyes közlekedésben (angolul „mixed traffic” – szerk.), azaz, a vezető nélküli és az ember által irányított járművek együttes rendszerében is működőképesek legyenek” – vázolta fel.

Az autonóm járműirányítás tudománya morális kérdéseket és etikai dilemmákat is felvet, amelyekkel a mérnökök a munkájuk végzésekor szembesülnek, mint ahogyan az a kutató is, aki a mesterséges intelligencia, az önállóan működő robotok, vagy a 4. ipari forradalmat segítő és nagy adatmennyiséget, ún. „big datát” feldolgozó „okos rendszerekkel” foglalkozik. „Ilyen helyzetekben a Biblia tanulmányozásával, a teológia tudományát segítségül hívva keresem az útmutatást” – mesélte a kutató. Úgy véli, hogy a műszaki tudományok természetüknél fogva nem foglalkoznak morális kérdésekkel, így szükségük van egy olyan társtudományra, amely a kutatásokat e szempontból is vizsgálja. Szerinte a teológia hasznos segítőtárs lehet ebben.

A Műegyetem imatermében tartott alkalmakat egyre többen látogatják, a közelmúltban egy egész hétvégés találkozót tartottak vidéken. Fő témájuk a céltudatosság volt, mivel oktatóként és lelkipásztorként is sok fiatalnál tapasztalta a motiváció és a kitartás hiányát. Az egyetem ugyanis elsősorban szakmai ismeretekre tanítja a hallgatókat, így a nevelésben a család mellett fontos szerepe van a közösségeknek, amelyekbe a fiatalok tartoznak. „Lelkészként és oktatóként is felelősséget érzek azért, hogy a hallgatók elvégezzék tanulmányaikat, majd boldoguljanak választott hivatásukban.”

TZS - TJ

Fotó: Németh Balázs, Takács Ildikó