A történelmi campus adott otthont az „ÉVA” (Építészet és Vizuális Alkotások) kurzus idei alkotásainak.

„Az építészet nyelvét, és szakmai fogásait a hallgatók elsajátíthatják a képzés különféle óráin, de az építészet egyúttal formaképzés és művészet is: a tervezés és az alkotás eszközeinek spektruma szélesíthető olyan tevékenységekkel, mint a festészet, a szobrászat, a fotózás, filmforgatás – vagy éppenséggel a madárodú-tervezés” – világította meg az egyetem kertjében látható különös odúk születésének történetét Makrai Sándor, a BME Építészmérnöki Kar Lakóépület-tervezési Tanszékének docense, aki a minden tavaszi félévben meghirdetett Építészet és Vizuális Alkotások (ÉVA) tárgyfelelőse.

A közel tíz éves múltra visszatekintő kurzus alatt az egyetemi hallgatók megismernek egy-egy, az építészethez nem szükségképpen kapcsolódó művészeti területet. Terveztek már sakkfigurákat, készítettek kisplasztikákat az álomról, de volt, hogy híres építészek jellegzetes alkotásainak parafrázisait formálták meg a tanszéki folyosó konzoljaira.

„Nemrég például képregényt kellett tervezniük a hallgatóknak. Két hetük volt a történet kitalálására, majd profi képregényrajzoló segített a műfajhoz kötődő forgatókönyv megalkotásában: a rajzokat már a diákok készítették el” – mesélte Makrai Sándor. „Így megtanulhatták a képregény szabályrendszerét, illetve elsajátíthatták a történetvezetés és a hozzá kapcsolódó vizuális hatások kialakításának fortélyait. Máskor kisfilmet készítettek: forgatókönyveiket felkért filmrendező nézte át, majd a forgatás alkalmával operatőr mutatta meg nekik a kameramozgások és a vágás törvényszerűségeit.”

Makrai Sándor régóta foglalkozik a madárodúk formatervezési kérdéseivel, a Műcsarnokban rendezett egyik kiállításán például sajátos, lábon álló konstrukciókat mutatott be alkotótársával, Tóth Tamással.

Idén a hallgatók feladata ornitológiai szempontoknak megfelelő, egyedi formatervezésű madárodúk készítése volt a Műegyetem kertjébe. Csörgő Tibor, az ELTE ornitológusa tartotta a bevezető órákat, amelyeken a tervezés legfontosabb madártani sajátosságairól beszélt. A tervezőknek ismerniük kellett a budapesti környezetben előforduló, odút használó fajokat, valamint azok életmódját és testméretét is.

A kurzus meghívott művészeti vezetője Csepregi Balázs szobrászművész volt, aki a magas színvonalú szakmai munka irányítását végezte.

„Mintegy harminc odút helyeztünk ki, ezek körülbelül fele kiválóan sikerült” – mesélte Makrai Sándor. „Ezeket már hazavitték alkotóik, hiszen az idei fiókák számára a kurzus végére elkészült ’házikók’, már későn érkeztek. Sok műhelymunkával, fúrással-faragással járt ez a munka, ami kisebb-nagyobb konfliktust teremt az adott tanterem más használóival szemben. Hosszabb távon nagyon fontos lenne egy saját modellező műhelyt létrehoznunk a Karon, mert úgy érzem, van létjogosultsága az ilyen típusú alkotó munkának.”

HA - TJ

Fotó: Takács Ildikó