Több évtizedes munkája elismeréseként rektori dicséretet kapott a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének egykori elnöke, a BME nyugalmazott oktatója.

„A szakszervezeti tevékenységet társadalmi munkaként végeztem. Igyekeztem összeegyeztetni az oktatói feladataimmal, hogy egyik terület se menjen a másik rovására” – mondta Kis Papp László. Az Építőmérnöki Kar Általános és Felsőgeodézia Tanszék nyugalmazott egyetemi tanárának teljes pályafutása a BME-hez kapcsolódik. A pécsi bányaipari technikum elvégzése után a Miskolci Egyetem bányamérő szakára jelentkezett. Az intézményt tanulmányai alatt áthelyezték Budapestre, így 1964-ben már a Műegyetem geodézia szakán diplomázott.

A professzor elsődleges szakterülete az épületek kitűzésének pontosságvizsgálata, valamint a fotogrammetria és térinformatika. „Már a diplomatervem is ehhez kapcsolódott” – idézte fel Kis Papp László, aki az Erzsébet híd újjáépítésénél gyakornokoskodott 1964-ben. Feladata a próbaterhelés során kialakuló lehajlás mértékének meghatározása volt. „A hídépítésnél a pontosság különösen lényeges. Nagyon sokat tanultam ebből a munkából”– vélekedett az ÉMK egyetemi tanára.

Kis Papp László oktatói munkásságában a nagy elődöket követte. Máig tisztelettel emlékezik vissza egykori tanáraira, főként Homoródi Lajos, Hazay István és Rédey István professzorokra. Az ÉMK nyugalmazott oktatója legnagyobb sikerének azt tartja, hogy részt vett az általa „táltosképzőnek” nevezett térinformatikai menedzsment tárgy kidolgozásában és gondozásában. „A kollégáimmal láttuk, hogy a műszaki képzés önmagában kevés, gazdasági ismeretekre is szükség van. Elértük, hogy a tárgy bekerült az MSc program kínálatába. A jövő minket igazolt: ma már természetes, hogy a gazdasági és a mérnöki tudást ötvöző képzések helyet kapnak a tantervben, és úgy érzem, a hallgatók is szeretik és hasznosnak tartják ezt” – hangsúlyozta a professzor, aki maga is rendelkezik gazdasági mérnök végzettséggel.

Józsa János a rektori dicséret adományozásakor Kis Papp László kiemelkedő szakmai pályafutása mellett az egyetemi dolgozók érdekképviseletében végzett több évtizedes fáradhatatlan munkáját is méltányolta. „Szakszervezeti életpályámat a legalsó fokon kezdtem, a tanszék szakszervezeti bizalmijaként” – villantotta fel a területen tett első lépéseit a professzor. „Szívesen dolgoztam szervezési területen. Az oktató kollégák zöme akkoriban szakszervezeti tag volt, és sokféle közösségi tevékenységben vettek részt, amelyeket a 'bizalmi’ irányított” – idézte fel.

1982-ben, az Egyetem fennállásának 200. évfordulójára komoly ünnepséget szervezett az intézmény. Ennek előkészületeiben már ő is fontos szerepet vállalt, amelyre Polinszky Károly akkori rektor kérte fel. „Jól kihasználhattam az orosztudásomat, mivel sok szovjet vendég érkezett. Hegyháti József kollégámmal együtt dolgoztunk, aki a német vonalat vitte, a mintegy harminc professzor, rektor eligazítása sok munkát adott. Lebovics Imre, a Szakszervezeti Bizottság (SZB) akkori elnöke annyira elégedett volt a munkánkkal, hogy mindkettőnket ott fogott titkárhelyettesnek” – emlékezett vissza az egyetem életében jelentős eseményre Kis Papp László. Négy év múlva az SZB titkárává választották. Funkciójából adódóan tagja lett a Pedagógus Szakszervezet Felsőoktatási Tanácsának, ekkor kezdett ismerkedni az országos szakszervezeti munkával is.

1987-ben a felsőoktatásban dolgozók önálló érdekképviseleti szerv megalakítását tűzték ki célul. Az akkori Művelődési Minisztérium alá tartozó intézmények szakszervezeteiből 1988 októberében alakult meg a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ), amelynek elnökévé Kis Papp Lászlót választották. Ő maga így emlékezett vissza: „Műegyetemi szakszervezeti titkárként levezető elnöke voltam a BME Dísztermében zajló ülésnek, amin a több mint kétszáz küldött heves vitát folytatott az elnökjelöltek személyéről. Egyszer a szegedi kollégák egyike felállt, és azt mondta: itt mindenki ideges a teremben, csak egy nyugodt ember van, a levezető elnök, kérdezzük meg tőle, nem akar-e ő elnök lenni? Nagyon megilletődtem, és azt kértem, hogy a műegyetemi küldötteket hívják össze, szavazzanak erről, mert az eljárás így igazságos. Egyhangúlag választottak meg elnöknek.”

Egy évvel később az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) alelnöke lett, e tisztséget több mint 20 évig töltötte be. A két évtized alatt tucatnyi miniszterrel tárgyalt, akikkel mindig a megfelelő partneri kapcsolat kialakítására törekedett. „Mádl Ferenccel kiváló szakmai kapcsolatban álltunk. Rendkívüli felkészültségű szakember volt, nagyon sokat köszönhet neki a felsőoktatás. A legélesebb vitáink pedig Magyar Bálinttal voltak, akinek minisztersége alatt került napirendre a felsőoktatási intézmények privatizációjának kérdése, ezzel a tagság messzemenőkig nem értett egyet”– idézte fel néhány tárgyalópartnere emlékét. Kiss Pap László az alap- és mesterképzés megszervezésében végzett munkáját tartja a legnagyobb jelentőségűnek. „Nagy viták voltak, sok gonddal küszködtünk, de a kialakult új rendszer remélhetőleg az európai felsőoktatáshoz való felzárkózásunk záloga lesz” – fűzte hozzá.

„Az ötször négy éves elnöki turnus rengeteg munkával járt” – ismertette e szerteágazó funkcióval járó életforma hátterét a műegyetemi oktató, aki jelenleg az FDSZ tiszteletbeli elnöke. Tanácsadóként a szakszervezeti munka nehézségeit ma is átlátja. „A legnagyobb problémát az oktatók és az oktatást közvetlenül segítők – például könyvtárosok, tanszéki mérnökök, adminisztrátorok – anyagi megbecsülésének hiányában látom. Most az ő bérükért folyik a harc” – nyomatékosította.

A professzor ma már „csak” otthonról dolgozik: a mesterképzésben a földmérés térinformatikai menedzsment tárgyat gondozza, valamint a szakmérnök képzésben vesz részt. Emellett a magánéletben sem unatkozik hat unokája mellett.

„Rendkívüli módon örülök a rektori elismerésnek” – hangsúlyozta a hetvenhét éves Kis Papp László. „Az összesen négy év szakmai gyakorlatot és az ösztöndíjakat leszámítva egész életemben műegyetemi dolgozóként tevékenykedtem” – foglalta össze.

- HA -

Fotó: Philip János, FDSZ