Kiemelkedő tudományos és iskolateremtő munkásságáért, kutatói és tudományszervező tevékenységéért Akadémiai Díjban részesült Imre Sándor, a BME VIK oktatója.

„Megtisztelő érzés, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egy ilyen magas rangú szakmai kitüntetéssel ismerte el a munkámat, e mellett a kvantumkriptográfia és a kvantuminformáció-elmélet szakterületének jelentőségét is, amely ígéretes és nagy jövő előtt áll a műszaki tudományok között” – hangsúlyozta Imre Sándor. A BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék (HIT) tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA doktora, a VIK Egyesült Innovációs és Tudásközpont Mobil Innovációs Központ tudományos kutatási igazgatója az első kutató Magyarországon, akit az Akadémia e területen folytatott tudományos munkájáért kiemelkedő jelentőségű szakmai elismerésben részesített (Imre Sándor az Akadémiai Díjat a kvantumkriptográfiában, a kvantumadatbázis-kezelésben, a kvantuminformáció-elméletben és az elosztott kvantumerőforrás-megosztásban elért elméleti és módszertani eredményeiért vehette át az MTA idei ünnepi közgyűlésén. Az eseményről a bme.hu is beszámolt – szerk.).

„Pályaválasztáskor két teljesen különböző terület között őrlődtem: érdekelt a történelem, a régészet, ugyanakkor a Műegyetemen villamosmérnökként végzett szüleim munkássága arra inspirált, hogy a mérnöki pályán próbáljak szerencsét” – emlékezett vissza továbbtanulásának dilemmájára a díjazott oktató-kutató, aki végül a BME-t választotta. Itt "klasszikus" kutatói pályát járt be: előbb doktorandusz, tanársegéd, adjunktus, majd docens lett a vezetékes hálózatok témakörét kutatva.

Még az 1990-es években, a mobil távközlési hálózatok hazai elterjedésével egy időben Pap László professzor, a Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék professzora (ma professzor emeritusa) bátorítására csatlakozott a tanszékén újonnan induló Mobil Távközlési Laboratóriumhoz és egyben szakterületet is váltott. „Egy óriási és számos, még megoldatlan tudományos kérdésekkel kecsegtető témába vágtam bele, amely folyamatos kihívásokat támasztott a kutatók elé. Élveztem az újdonság adta lehetőségeket, és minden alkalmat megragadtam, hogy tanuljak” – elevenítette fel első találkozását új szakterületével Imre Sándor, aki ma már a vezetékes és a vezetéknélküli távközlési lehetőségeket is kutatja, 2008-tól egyetemi tanárként.

A 2000-es évek közepén kutatásai közben szembesült egy nagy számítási igényű rádiós közvetítési problémával, amelyre az akkori kutatói vélemények szerint az egyelőre még csak elméletben létező, nagy számítási kapacitással bíró kvantumszámítógépek jelenthetnek megoldást. A műegyetemi kutató érdeklődését felkeltette ez a probléma, így lépést tartva a technikai fejlődéssel, ebbe az irányba képezte tovább magát. „Kezdetben kvantumos adatbázis-kezeléssel foglalkoztam, amely a gyorsabb és hatékonyabb eredmény-kimutatást tette lehetővé, és nagymértékben megkönnyített számos mérnöki területen végzett munkát. Később a jövőben várhatóan piacra kerülő kvantumszámítógépeken alkalmazható algoritmusokat készítettem, tudományos eredményeinket a kommunikáció és a távközlés hatékonyságának és minőségének javítására fordítottuk tanszéki kutatótársaimmal” – részletezte máig vizsgált témáiról Imre Sándor.

Kvantum teleportáló berendezés blokkvázlata

A friss Akadémiai Díjas kutató legújabban kvantumtitkosítással foglalkozik, azaz, azt elemzi, hogyan lehet minél több információt, minél gyorsabban és a lehető legnagyobb biztonsággal két földi, illetve földi és űrbéli végpont között közvetíteni. „A kvantummechanika elvi lehetőséget kínál az információ titkos, ’feltörhetetlen’ átadására és továbbítására. A téma részben elméleti, részben gyakorlati kutatás, egyelőre a módszerben rejlő lehetőségeket vizsgáljuk és próbálunk felkészülni az első, piacon is kapható kvantumszámítógép megjelenésére” – tette hozzá. A BME munkatársa a Műegyetem előkelő helyét és eredményeit is kiemelte a kvantumos kutatások terén az MTA SZTAKI és a Szegedi Tudományegyetem mellett. „Rendkívüli az az intézményi szellemi tőke, amely a BME-n összpontosul e témában. Büszke vagyok arra, hogy kvantumos eszköz megépítésében úttörők vagyunk Magyarországon, e mellett szorgalmazzuk a karok és tanszékek közötti együttműködést is a téma kutatásában” – hangsúlyozta.

Imre Sándor nem hagyott fel korábbi kutatási témáival sem, mivel úgy véli, hogy „egy kutatónak több lábon kell állnia. Nem elég egy adott területen mély ismereteket szereznie, több tárgykörben is képeznie kell magát és felfedezni az egyes tudományterületeket, az elmélet és a gyakorlat közötti összefüggéseket” – vélekedett.

Imre Sándor szeret csapatban, fiatalokkal dolgozni, és nagyon örül annak, hogy a karon évente 20-30 hallgató is érdeklődik a kvantummechanika iránt. Úgy gondolja, hogy a közös gondolkodás fontos része a tudományos tevékenységnek és a kutatói munka nem magányos feladat. „Szeretem átadni a megszerzett tudást és közösen megélni az elért sikereket” – jelentette ki a kutató, aki saját bevallása szerint mindig is az oktatás és a kutatás közötti átmenetet kereste, és a legújabb ismeretek átadására törekedett. Büszke arra, hogy ma már közel 300 diplomamunka elkészítésében nyújtott segítséget, és 15 doktorandusz hallgató szerzett tudományos fokozatot konzulensi támogatásával. „Fontos számomra a személyes és közvetlen kapcsolat a tanítványaimmal, akikkel közösen dolgozunk a tudományos kérdések megválaszolásán” – fűzte hozzá az Akadémiai Díj birtokosa.

- TZS -

Fotó: Takács Ildikó