Három mérnökhallgató nagyot álmodott: kipofoztak egy öreg járgányt, amivel bejárták Dél-Európát, eközben beteg gyerekek élményterápiájára gyűjtöttek pénzt.

„Életünk nagy kalandjába vágtunk bele a nyáron és elmondhatjuk: végig segített minket a talpraesettségünk, a mérnöki felfogásunk, és a tudat, hogy azzal, amit teszünk, másokat támogathatunk” – emlékezett vissza a Balatonföldvárról indult egyhónapos utazásukra a három műegyetemista, Barabás Tamás és Csordás Bence, a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar logisztikai mérnökszakos hallgatói, valamint Kéki Szilveszter, a Gépészmérnöki Kar energetikai mérnökdiplomát szerzett korábbi diákja.

A fiatalok elhatározták, hogy vásárolnak egy matuzsálem korú Ladát, és felkészítik azt egy több ezer kilométeres útra, hogy bejárják vele Dél-Európát, kezdve a Balkán-félszigettől egészen Bulgáriáig. „Szerettük volna bebizonyítani, hogy egy átlagember egyhetes nyugat-európai nyaralásának költségéből mi hárman egy hónap alatt bejárjuk a zömében volt jugoszláv tagállamokat, így Horvátországot, Montenegrót, Bosznia-Hercegovinát, Albániát, Macedóniát, Bulgáriát és Romániát” – ismertette a célt és az útvonalat a bme.hu-nak a csapat nevében nyilatkozó Barabás Tamás.

2016 novemberében a diákok önerőből, egy kereskedésben vásárolták az 1200 köbcentiméteres, 60 lóerős, hátsókerék-hajtású, differenciálműves, ugyanakkor klíma és szervokormány nélküli piros járművet. „Egy olcsó, könnyen szervizelhető, ám már ’kultautónak’ számító, sokak által szerethető régi márkát választottunk” – érvelt a Lada mellett Tamás. Megerősítette, hogy ez öreg autó lassan a Volkswagen bogárhátújával vetekszik médiamegjelenésben, mert egyre több fotózáson és reklámfilmben szerepel „retrokocsiként”.

A hallgatók a csaknem 30 éves dinósárga járművüket a szponzorok és a Közlekedésmérnöki Szakkollégium támogatásával tették rendbe és készítették fel a kalandtúrára.

A fiatalokat fűtötte a kalandvágy. Családjuk és barátaik kezdetben megdöbbentek a fiúk ötletén, és inkább aggódtak az utazás kockázatai, veszélyei miatt, ám végül teljes mértékben támogatták az ifjak tervét. A csapat egy része már gyűjtött tapasztalatot a „vadkempingezésben”: Tamás 2014 óta rendszeresen stoppol, bejárta Olaszországot, Délnyugat-Franciaországot, és eljutott már így Spanyolországba, hogy végigmenjen az El Camino egy részén. „Az utak alkalmával sok barátra tettem szert, és átértékeltem az emberi kapcsolatokat. Megtanultam, hogy a nyitottság, az elfogadás és a kedvesség fontos és értékes emberi tulajdonságok, amelyekre a balkáni kaland során is jó volt visszaemlékeznünk” – osztotta meg érzéseit az utazás megszállottja.

Tamás motorgépjármű-szerelőnek tanult az egyetem előtti időszakban. A megszerzett gyakorlati tudásnak a csapat nagy hasznát vette a váratlan eseményeknél. „A bajban mindig úrrá lett rajtunk a ’mérnöki szemlélet’, azaz, hogy valahogyan meg tudjuk oldani a problémát” – idézte fel a zömében műszaki malőrök okozta helyzeteket a műegyetemi mérnökhallgató. „A Lada elöregedett, tömlős abroncsai közül egy szinte kéthetente eldurrant. Amíg ki nem cseréltük az összeset, minden alkalommal el kellett jutnunk valahogyan a következő szerelőműhelyig. Ékeltük a tömlőt, használtuk a pillanatragasztót, és előfordult, hogy két nagyváros közötti forgalmas úton cseréltünk kereket egy csúnya defekt után” – elevenítette fel a legizgalmasabb perceket.

Tamás elmesélte, hogy nem csupán a műszaki meghibásodások okoztak fejtörést: Montenegróban két csapattag is súlyos gyomorrontást kapott, miközben előfordult, hogy csak háromnaponta jutottak meleg vízhez. A nehézségek mellett igazi adrenalin-löketet jelentett több élmény, például leugrottak a mostari Öreg-hídról, kötél nélküli extrém via ferrata-n vettek részt a Pirin-hegységben, és felfedezték a balkán turisták előtt még ismeretlen természeti kincseket, elsősorban az eldugott vízeséseket és víznyelőket.

A diákok számos új kultúrát is megismertek, és azt mondák: „Mindenféle sztereotípiát megcáfoltunk a déli államokról az utunk során: élhető országokban jártunk, kedves és vendégszerető emberekkel találkoztunk, a nagyobb városokban pedig azt tapasztaltuk, hogy viszonylag jól kiépült az infrastruktúra és sokan beszélnek idegen nyelvet.”

A hallgatók nemes céllal kötötték össze a LadaTourt. Elhatározták, hogy útjuk alatt adományokat gyűjtenek a Bátor Tábor erdélyi partnerszervezetének, a Yuppi Tábornak, amely ingyenes élményterápiás foglalkozásokat szervez a diabétesztől, különféle reumatológiai és onkológiai betegségektől szenvedő gyerekeknek, valamint családjuknak. „Önkéntesként dolgoztam a fiatalokkal a hazai Bátor Táborban, ahol csodálatos élményeket szereztem. Ez sarkallt egy olyan szervezet felkutatására, amelynek hasonló a küldetése, és amelyet patronálhatunk” – fejtette ki Barabás Tamás.

A műegyetemisták csaknem 100 ezer forintot gyűjtöttek a mozgalomnak. Útjukat a Kárpát-medence jelentős szellemi műhelyében, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban, ismertebb nevén a „tusványosi találkozón” zárták, ahol előadást tartottak a LadaTourról, élményeikről és a támogatott Yuppi-ról.

A fiatalok elhatározták: folytatják kalandjukat a majdhogynem muzeális darabnak számító járgánnyal. Legközelebb a Baltikumot veszik célba, ha az autójukat üzembiztossá tették a hosszú útra, és felújították. A hallgatók egyelőre különböző országokban folytatják a tanulmányaikat: Szilveszter Lengyelországban végzi a mester szakot, Tamás pedig Spanyolországban vesz részt állami ösztöndíjas képzésben.

TZS - GI

Fotó: Ladatour