Negyed évszázada oktat és kutat a BME-n Czvikovszky Tibor, a GPK Polimertechnika Tanszékének egyik alapítója, aki munkája elismeréseként József Nádor Emlékéremben részesült.

„Meghatódva fogadtam a kitüntetést, amely életpályám és eddig munkásságom elismerése is. Örülök, hogy annak idején fiatalként a Műegyetemet választottam alma materemül, és az egyik legfőbb vágyam teljesült azzal, hogy itt taníthatok és kutathatok” – osztotta meg érzéseit Czvikovszky Tibor, a BME Gépészmérnöki Kar Polimertechnika Tanszék professor emeritusa, az MTA doktora, akinek József Nádor Emlékérmet adományozott az intézmény Szenátusa. A díjazott oktató-kutató úgy véli, hogy személyes sikerei mellett ez az elismerés az idén negyed évszázados fennállását ünneplő Polimertechnika Tanszék szakmai érdemeinek és az ott dolgozó mérnök-tanárok iskolateremtő munkásságának is szól.

Czvikovszky Tibor az egyetemi diploma megszerzése után a Műanyagipari Kutatóintézetben kezdte pályafutását. A Műegyetemen szerzett műszaki doktori fokozata birtokában egy érdekes, ígéretes, és akkoriban még kevesek által vizsgált témára lelt rá, amely megalapozta későbbi nemzetközi kutatói karrierjét is. A természetes és a mesterséges polimerek összekapcsolásával, a fa műanyagokkal történő „nemesítésével”, azaz e két anyag társításával és e kompozitok gyakorlati felhasználási lehetőségeivel foglalkozott. Kísérleti eredményei az ENSZ szakosított iparfejlesztési szervezeteinek (United Nations Industrial Development Organization - UNIDO, International Atomic Energy Agency - IAEA) az érdeklődését is felkeltették, és ennek köszönhette, hogy több nemzetközi fejlesztési projektben dolgozhatott.

A GPK oktatója más országok mellett Dél-Amerikában töltött több esztendőt. Ottani kutatásai azt célozták, hogy az esőerdők természetes fa alapanyagát miképpen lehet tartósabbá tenni szintetikus polimerek felhasználásával. Kísérleteiben a fát a polimerek alapanyagával, folyadék halmazállapotú monomerekkel itatta át, amelyeket „in situ”, a fa rostjai között polimerizált, azaz nagy szilárdságú és nagy stabilitású szerkezeti anyaggá alakított át. „A legvonzóbb ebben az eljárásban az, hogy a fa eközben megőrzi természetes jellegét, fogását, rajzolatát. Az eljárásnak elsősorban a trópusi országokban van jelentősége, ahol a fa a magas hőmérséklet és páratartalom miatt állandó növekedésben van; ezt az évgyűrűk hiánya is bizonyítja. A szakadatlanul gyors növekedés következtében kialakult viszonylag laza szerkezet azonban csökkenti az ipari felhasználási lehetőségeket is” – szemléltette kutatásainak gyakorlati jelentőségét Czvikovszky Tibor.

A későbbiekben több év hazai kutatás után, a nyolcvanas években Kanadában kapott ipari megbízást, ahol ismét a fa és a mesterséges polimerek kompozitjait kutatta. Itt megfordította a korábban már „félüzemi” kísérletekben is bizonyított eljárást: farostot kevert szintetikus polimerbe új típusú adalékok alkalmazásával. Az így készült, farosttal társított polipropilén nemcsak extrudálható, hanem fröccsönthető is. Ilyen kompozitból manapság már sokféle profil és alkatrész készül az építőipar és az autóipar számára.

„Mérnöki pályámon három szerelmem volt: a szakmám átadása, az utazás és a nyelvek” – árulta el Czvikovszky Tibor, aki kutatóként szinte az egész világot bejárta, és e közben hat nyelven tanult meg beszélni, ám világutazóként a szíve mindig hazahúzta. Nagy álma vált valóra, amikor egykori alma materében tanításra kérték fel. Ígéretes kanadai karrierjét hagyta ott egy műegyetemi tanszék (akkori nevén Textiltechnológia és Könnyűipari Tanszék – szerk.) újjászervezéséért. A díjazott kutató 25 évvel ezelőtt a Gépészmérnöki Kar akkori dékánja, Vajna Zoltán professzor felkérésére vállalta el a megújítandó tanszék vezetését, és a kar támogatásával alakította át az egykori Textiltechnológia és Könnyűipari Tanszéket Polimertechnika és Textiltechnológia Tanszékké (2004-től Polimertechnika Tanszék). Ez az egyetemi szervezeti egység az elmúlt negyed évszázadban a polimer anyagtudomány és technológia sokak szerint legjobban felszerelt hazai iskolája lett.

„A változások éveiben a könnyű- és nehézipar közötti hangsúlyeltolódások miatt a felsőoktatás is profilváltásra kényszerült. A textilipar Ázsiába, azaz az olcsó munkaerő irányába történő elvándorlásával a textilmérnök-képzésnek a korábbi formában nem volt nálunk jövője. Lépnünk kellett!” – emlékezett vissza a Műegyetemen töltött első kihívásokkal teli oktatói éveire a kitüntetett kutató.

Czvikovszky Tibornak vegyészmérnökként a gépészeknél nem volt mindig könnyű dolga. Kezdetben előfordult, hogy valaki megkérdőjelezte a polimerekkel összefüggő kutatások és az erre épülő oktatás létjogosultságát a Gépészmérnöki Karon, ugyanis a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán már jóval korábban elkezdték a műanyagok oktatását és kutatását. „A polimerek gépészeti, konstrukciós jelentőségét és az ehhez kapcsolódó technológiák, gépek, szerszámok műszaki tudományát ma már nem lehet lebecsülni. A polimerek különleges szerkezetű és karakterű, „viszkoelasztikus” mérnöki anyagok. Mint szerves makromolekulák, hasonlítanak azokhoz az ősi polimer alapanyagokhoz (például fa, bőr stb.), amelyeket a természet évenként újratermel” – hangsúlyozta a József Nádor Emlékéremmel elismert oktató. Hozzátette, hogy „a mai polimerek feldolgozása a modern tömegtermelésben és sorozatgyártásban különleges tervezési elméletek alkalmazását is jelenti. Másrészről már ma fel kell készülnünk a kőolajkészletek erőteljes apadásának korszakára is. Szerencsére a természet manapság - még mindig- nagyságrendekkel több természetes polimert termel, mint amennyi szintetikus anyagot az ember mesterségesen állít elő. Évente 300 millió tonna műanyagot gyárt a világ, míg az élő természet polimer „termelése” évenként több százmilliárd tonnára tehető” – érzékeltette az arányokat a terület nagyrabecsült szakértője. Felhívta a figyelmet arra is, hogy „ezekből a mesterséges anyagokból, a természetes polimerek átalakításával fogunk majd szerkezeti anyagokat és műszaki cikkeket (például mobiltelefont, számítógépet, jármű-karosszériát stb.) gyártani a ’kőolaj utáni’ korban”.

„Fontos és komoly feladat hárul a gépészmérnökökre a hazai polimer-feldolgozó iparban” –adott kitekintést a jövőre nézve Czvikovszky Tibor, akitől megtudtuk, hogy a hazánkban termelt polimer alapanyagok - évi 1,5 millió tonna - mintegy felét exportáljuk, tehát jól működik a nyersanyag-gyártás, így a számos fórumon méltatott autógyártás és gyógyszeripar mellett e terület eredményei is jócskán elismerést érdemelnek. „A hatékony polimer nyersanyag-előállításhoz és feldolgozáshoz magasan képzett mérnökökre van szükség. Olyan szakemberekre van igény, akik jártasak a termeléshez elengedhetetlen gépek és szerszámok, robotosított eszközök tervezésében, gyártásában és üzemeltetésében, és akiknek a fenntartható jövő technológiáiról is van elképzelésük” – fejtette ki véleményét a mérnökképzés céljáról.

Czvikovszky Tibor büszke azokra az eredményekre, amelyeket tanszéki oktató- és kutatótársaival közösen értek el az elmúlt 25 évben. „Ma már legalább félszáz neves hazai és nemzetközi vállalat tartozik az ipari partnereink körébe, akikkel közös célunk a sikeres kutatás, fejlesztés és az innovációk alkalmazása. A minket hallgató, évenként 600-nál is több mérnök-növendéket szilárd alapokon nyugvó tudáshoz, és így biztos megélhetéshez segítjük hozzá az egyetemi képzés végére. Örülök, hogy ennek részese lehettem és lehetek még ma is.”

TZS - GI

Fotó: Philip János, Takács Ildikó