Bensőséges hangulatú emlékülésen idézték fel Oláh Györgynek, a BME egykori hallgatójának, oktatójának életét és munkásságát.

„Oláh György és családi környezete a példa arra, hogyan lehet a legvészterhesebb időkben a sorstalanságból újra szilárd sorsot kovácsolni” – monda köszöntőjében Józsa János, a Műegyetem rektora azon az emlékülésen, amelyet a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar vezetése, valamint a Szerves Kémia és Technológia Tanszék közösen szervezett az intézményben. Az akadémikus, a Karról egy rendkívül igényes, a közelmúltban elhunyt világhírű tudós életművéhez méltó munkára törekvő közösségként beszélt.

„Elsődleges feladatunk annak elősegítése, hogy a felnövekvő ifjú mérnökök legtehetségesebbjei a nemzet kutató-fejlesztő utánpótlásának derékhadát alkossák. Tudjuk, egyesek közülük külföldön találják majd meg a boldogulásukat: ők példaként tekintsenek Oláh Györgyre, aki egész élete során tartotta a kapcsolatot szülőhazájával” – hívta fel a figyelmet az egyetem vezetője.

„Karunk számára Oláh György munkássága a bizonyíték arra, hogy hosszú ideje végzünk olyan oktató és kutatómunkát, amely megalapozza az intuitív és szorgalmas tehetségek későbbi kibontakozását” – hangsúlyozta az emlékülésen résztvevők előtt Nagy József, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánja.

A kar két korábbi vezetője is méltatta a tudós életművét az emlékülés hallgatóságának. Faigl Ferenc arról beszélt visszaemlékezésében, hogy Oláh György már évekkel a Nobel-díj elnyerése előtt nemzetközi hírnévre tett szert. Hangsúlyozta, hogy a tudós mindig is figyelemmel kísérte az egyetem munkáját. „A messzi Kaliforniából is igen büszke vagyok az egyetemünkre, a Vegyészmérnöki Karra, és mindannyiótok sikereire. Küldöm a legjobb kívánságaimat az évfordulóra és a Szerves Kémiai és Technológiai Tanszék további sikeres munkájához” – idézte a korábbi dékán Oláh Györgynek azt a levelét, amelyet a tanszék száz éves jubileumi ünnepségére küldött egykori kollégáinak. Faigl Ferenc emlékeztetett: a Nobel-díjas tudós „igazi” vegyészmérnök volt, akit a gyakorlati alkalmazások nagyon érdekeltek; ezt bizonyítja több mint száz szabadalma is.

Pokol György, az MTA TTK főigazgatója felidézte, hogy a hetvenes években hallott először a külföldön élő tudósról, akiről már akkor sok szakmabeli úgy vélekedett: egyszer Nobel-díjat kaphat. Rámutatott arra, Oláh György életében a tudományos és emberi nagyság nem vált el egymástól: soha nem éreztette másokkal, hogy Nobel-díjas kitüntetett. Hozzátette: a vegyészprofesszor két lábbal járt a földön, akit derűs és barátságos természete miatt sokan kedveltek.

A köszöntők után emlékező előadásokon hallhatott a közönség Oláh György személyiségéről, a vele végzett közös szakmai munkákról. Hargittai István, a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék professor emeritusa előadásában a tudósról úgy fogalmazott: „nagyon sokat jelentett számára, hogy miképpen gondolnak rá alma materében, és őszinte örömmel töltötte el, amikor a doktori iskola felvette a nevét”. Hozzáfűzte: a jeles kutató nagyívű, szemléletváltozást okozó tudományos pályafutásának első jelentős amerikai állomása az volt, amikor nemrég érkezett bevándorlóként két nagytekintélyű tudós, a Herbert Brown és Saul Weinstein kémikusok között régóta zajló szerves kémiai szakmai vita eldöntésének lehetőségét ismertette.

„Oláh professzort rendkívül érdekelte a kémia gyakorlati, ipari alkalmazása is” – erősítette meg ifj. Szántay Csaba, a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék magántanára, a Richter Gedeon Nyrt. osztályvezető kutatója. Felidézte: Oláh Györgyöt édesapja, szintén a tanszék néhai professzora, Szántay Csaba révén ismerhette meg. Az ifjúkoruk óta jó barátságban lévő két tudós pályafutása közösen indult, mert kollégák voltak. Habár munkásságuk két különböző irányt vett, mindkettőjüké markánsnak és jelentősnek mondható. Az oktató visszaemlékezése szerint ipari szakemberként nagyon tartalmas beszélgetéseket folytattak Oláh Györggyel az NMR (mágneses magrezonancia) spektroszkópia aktuális kérdéseiről. Az Egyesült Államokban tevékenykedő kutató mindvégig érdeklődött a magyarországi tudományos eredmények iránt. Szerteágazó érdeklődését az is bizonyítja, hogy fiatal magyar kollégája másik szakterületének, a tudományos gondolkodást befolyásoló ún. „mentális csapdákkal” összefüggő kutatásai, publikációi is élénken foglalkoztatták.

Hazai László, a Szerves Kémia és Technológia Tanszék egyetemi magántanára személyes emlékeit osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta: a Szántay-laborban ismerte meg Oláh professzort, akivel kollégáinak társaságában sokszor rendkívül tanulságos beszélgetéseket folytattak. A nemzetközi hírű tudós ösztöndíjak elnyerésében is segítette a magyar kutatókat. Hazai László a daganatellenes hatású vegyületek kutatásáról tartott előadásával tisztelgett Oláh György emléke előtt.

Fogassy Elemér, a Szerves Kémia és Technológia Tanszékének professor emeritusa emlékezésében azt helyezte előtérbe, hogy a pár évvel fiatalabb generáció már nagyon fiatalon példaképként tekinthetett Oláh Györgyre, mert szakított a hagyományokkal: az akkor megszokott természetes szerves vegyületek kutatása helyett a teljesen újszerű fluor-szerves kémia felé fordult. Elmondta még: az új gondolatok iránti nyitottságának bizonyítéka, hogy már Nobel-díjasként teljesen új terület, a szén-dioxid kibocsátást csökkentő metanolgazdaság megvalósításának elméleti és gyakorlati lehetőségeit kutatta.

„Oláh professzor bő tíz évvel ezelőtt az MTA dísztermében tartott előadásában azt hangsúlyozta: amíg Nap lesz, nem kell félni attól, hogyan lesz a Föld energiával ellátva”– fűzte tovább Fogassy professzor gondolatait Keglevich György, a Szerves Kémia és Technológia Tanszék vezetője, az emlékülés levezető elnöke, aki rámutatott: Oláh György szellemi öröksége a környezetbarát kémiához is sok szálon kötődik. Az oktató előadásában felvázolta a tudós életének utolsó évtizedeiben megalkotott metanol alapú gazdasággal összefüggő téziseit, valamint a vegyület különféle előállítási módozatait. Utalt rá: Oláh György sokat tett azért, hogy a metanol a hagyományos üzemanyagokkal szemben a jelentős környezetvédelmi előnyök okán népszerűbb legyen, mivel például kisebb a légszennyező anyag kibocsátása.

„Mindent meg kell tennünk azért, hogy a Műegyetemen a kutatási és oktatási színvonalunk a továbbiakban is méltó legyen Oláh György örökségére” – e gondolatokkal zárta Nagy József dékán az emlékülést.

HA - GI

Fotó: Takács Ildikó

Kiemelt kép forrása: Case Western Reserve University